Magunktól kell félnünk - Interjú az Oscar-díjas magyar alkotópárral

Amikor egy rendező megnyer egy Oscar-díjat, akkor az eufóriával egyszerre ránehezedik az az elvárás, hogy ´Vajon meg tudja-e majd újra csinálni?´ Magasra van téve az a bizonyos mérce. Most érkeztetek el ehhez a ponthoz, mert a napokban mutatta be az egyik kereskedelmi csatorna (RTL Klub) az új kisjátékfilmeteket, A legjobb játékot. Nincs bennetek félelem, hogy milyenek lesznek a visszajelzések?


Deák Kristóf: Bennem nincsenek. Az egyetlen dolog, amitől félek az a totális csönd. Attól nem tartok, hogy jót is, rosszat is mondanak majd a filmről. Már látta például az egyik nagy hollywoodi filmstúdió volt igazgatója és nagyon tetszett neki – ez mindenképpen jó visszajelzés.

Nina Kov: Nekünk az a fontos, hogy eljusson a film az emberekhez. Úgy gondolom, hogy az, hogy a Mindenki megnyerte az Oscart, az egyfajta bizalmat szavaz a készítőknek. Azt viszont, hogy milyen reakciók lesznek a filmre, azt már nem a művész feladata elemezni. Komolyan hiszek ebben - hosszú évek tanulásának a tapasztalata. Ki van téve otthon nálunk Andy Warhol fotója - bár nem vagyok nagy rajongója a pop-artnak - mert ő egy olyan művész volt, aki csak dolgozott, dolgozott, dolgozott és kijelentette, hogy ´Nem a művész dolga az ítélkezés.´ És ez egy nagyon egészséges dolog szerintem. Onnantól, hogy kiengedted, már nem a tiéd. És az a fontos, hogy minél több emberhez eljusson, aztán csináld a következőt. Néha jól sikerül, néha nem. A Legjobb játék szerintünk nagyon jól sikerült, rengeteg munkánk van benne, mi nagyon szeretjük. Nyilván nem a Mindenki, de persze nem lehet egy Mindenki 2-őt várni.

Kristóf: Viszont nagyon sok közös elem van a két filmben. De lehet, hogy ez egy másik közönséghez fog inkább szólni.

Egy sci-fi rajongó közönséghez, mondjuk. Kristóf, amikor nemrég Los Angeles-ben találkoztunk, akkor szóba jött, hogy Westworld-rajongó vagy. A legjobb játék is a gépek/a mesterséges intelligencia és az ember kapcsolatát dolgozza fel. Honnan indult az ötlet, a Westworld-féle sci-fisorozatok inspiráltak vagy teljesen függetlenül találtál a témára?


Kristóf: Nem csak én, Nina is Westword-rajongó! Mi a valóságtól kicsit közelebbről indultunk el - a Westworld és a hasonló sorozatok mindig a távolabbi jövőben játszódnak. Még ha ma már el is tudjuk képzelni, hogy a technológiai fejlődés pontosan errefelé tart, engem mégis jobban érdekel az, hogy épp most mi történik körülöttünk, vagy mi fog történni holnap. Amit esetleg nem látunk, nem veszünk észre, mert még nem nagyon ismert és még nem annyira tudatosult a fejünkben. Érdekes, hogy aki jobban odafigyelt, az a mostani Facebook-adatkezelési botrányokat is már nyolc-tíz éve előre láthatta. Tudható volt, hogy bekövetkezik, de csak most került be a köztudatba, Trump elnök megválasztása után. Ugyanígy, itt van egy krízis, amiről a világ vezetői öt-hat év óta beszélgetnek, hogy nem csak a gyártást, hanem a gondolkodást is automatizáljuk, így sok szellemi munkát végző ember veszélyben érezheti a munkahelyét, a megélhetését és a társadalomban betöltött szerepét. Még ez sincs tudatosítva, pedig hatalmas változásokat fog okozni. Nálatok Kaliforniában már jönnek-mennek az utakon az önvezető autók. Most még okoznak pár balesetet, de már most is kevesebbet, mint az emberi sofőrök. Ez a statisztika csak javulni fog az elkövetkező években. Tehát a távolabbi jövőben, ha emberi életeket akarunk megmenteni, nem lesz más logikus lépés, mint, hogy betiltsuk, hogy emberek vezethessenek autókat.

A legjobb játék moziplakátja

Ez azért a távolabbi jövő. Talán még a technológia ad nekünk néhány évet arra, hogy felkészüljünk a teljesen gépek által irányított időkre…

Kristóf: Olyan világban élünk, amikor kutatások bizonyítják, hogy a Facebook 42 lájk alapján pontosabban megismer, mint a házastársad, akivel tíz éve együtt élsz…

Tehát szerintetek a közeli jövőben egy újabb ipari forradalom előtt állunk, amikor a gépek ismételten elveszik az emberek munkáját, akik ezért az emberek fel fognak lázadni?

Nina: Szerintem igen. És egyáltalán nem vagyunk rá felkészülve. Valószínűleg politikailag megpróbálják majd lassítani és kijátszani ezt és a különböző politikai érdekek és célok szerint használni. Nagyon ébernek kell maradnunk, hogy ne essünk ennek a folyamatnak teljesen az áldozatául. Én úgy látom, hogy ebből a jelenségből masszív világkrízis is lehet. A film arról szól, hogy ezek a bizonyos értékek, amik géppel nem helyettesíthetők, mennyire fontosak maradnak. Például tudom rólad Virág, hogy fantasztikusan rajzolsz - és ezek azok a képességek és tudás, amit a jövőben egy gép sem tud majd megcsinálni, ezért ez pénzre fordítható tudás lesz. A művészet, a kreativitás, az empátia és a soft skillek felértékelődnek. Erről már léteznek tanulmányok és a cégek is elkezdtek ebbe pénzt invesztálni.

Kristóf: Mint minden átmenet, ez is egy fájdalmas átmenet lesz. Az eddigi megszokott, kényelmes életét sok embernek fel kell majd adnia. Az első ipari forradalom idején sem volt ez könnyű és a ludditák voltak azok, akik a gépek szétverésével - ugyan nem akadályozták meg az ipari forradalmat, de - hangosan felhívták a figyelmet arra, hogy itt van egy probléma, amivel kezdeni kell valamit. A filmünk története is egy ilyen luddita-csapat története, akik játékos módon, eleinte véletlenül hekkelik meg a rendszert. Az ő esetükben sem megoldás ez, inkább figyelemfelkeltés.

Magyar Oscar: a Vígszínházból a legjobb férfi alakításig jutó színésztől a látványtervezők 5 díjáig

Magyar Oscar: a Vígszínházból a legjobb férfi alakításig jutó színésztől a látványtervezők 5 díjáig

De valahol mégiscsak több, mert ők nem csak rombolnak, hanem azzal, hogy meghekkelik a rendszert, előrébb kerülnek, mint a gépek ebben a versenyben.

Nina: Pontosan. Ez is az egyik üzenete a filmnek, hogy használd a kreativitásodat, de a gépeket is. Nem kell IT szakembernek lenni, hogy a saját szinteden tudjál valamit kezdeni a technológiával.

Kell félnünk a gépektől?


Kristóf: Magunktól kell félnünk. Ha az a szemlélet, ami a Szilikon-völgyben működik, hogy a hatékonyság a legfőbb érték és erre tanítjuk a gépeket is, akkor annak elég rossz vége lesz. Mert akkor a move fast and break things mentalitás fogja beenni magát a gépek nevelésébe is. Mi vagyunk ezeknek a mesterséges intelligenciáknak a 'szülei' és úgy látom, hogy nagyon hiányzik egy ideológiai, vallási, etikai típusú értékrend, ami az alapja lehetne a gépek nevelésének, tanításának.

A filmetek forgatásakor viszont egyelőre embereket tanítottatok meg bizonyos mozgássorok végrehajtására. A kétszáz önkéntes betanítása Ninára hárult. Nina, évek óta dolgozol az emberi test és technológia kapcsolatával koreográfusként. Miben volt ez a munka más, mint a saját projektjeid?

Nina: Nekem az volt az izgalmas ebben a munkafolyamatban, hogy úgy kellett gondolkozni a mozgásról, hogy ne tánc legyen. Átemelt, hétköznapi mozdulatokból kellett építeni úgy egy koreográfiát, hogy egy gép kamerájának a szemszögéből nézve legyen abszurd. Ez úgy kötődik a munkámhoz, hogy egy újfajta nyelvezetet hoztunk létre. A jövőben a mozgás lesz az egyik legegyszerűbb és legelterjedtebb kommunikációs forma a gépekkel. Például az önvezető autók esetében, már dolgoznak az autógyártók olyan univerzális kódokon, amikkel baleseteket lehet megelőzni. Ilyen lehet például egy kéztartás is, amit a gép felismer.

Az alkotópáros és az interjút készítő Vida Virág:

Nina Kov, Deák Kristóf és Vida Virág

A jelbeszédnek és a gesztusoknak nagy szerepe van a házaspárok között is. Látszólag egy pillantásból is megértitek egymást. Együtt éltek, együtt alkottok. Szakmailag szét tudjátok magatokat választani, amikor belekezdtek egy újabb közös projektbe?


Kristóf: Együtt vagyunk, hasonló dolgok iránt érdeklődünk, rengeteget beszélgetünk. Valószínűleg ez az ötlet sem jutott volna eszembe, ha nincsenek ezek a fajta inspirációim Nina által.

Nina: Kicsit össze vagyunk nőve. Oda-vissza dolgozunk együtt Kristóffal. Volt, hogy ő vette filmre a produkciómat, de az is megtörtént már, hogy a darabomban szereplő repülő drónt ő kapta el a takarásban… (nevet)

Hogy volt ez a mostani filmnél?

Nina: Kristóf azt mondta, hogy 'megihlettem', hogy van egy filmötlete, amiben fel tudjuk használni a technológiával kapcsolatos táncos dolgaimat. Mikor elmondta az ötletet, teljesen oda voltam érte, nagyon tetszett.

Kristóf: Már az ötlet születésénél rögtön eszembe jutottak a Nina dolgai, amiket tőle láttam. Különösen egy Tate Modern-es mű, a These Associations, amiben részt vett.

A Westworld írói – akik hozzátok hasonlóan egy házaspár - azt mesélték nekem, hogy amikor a második évadon dolgoztak, a lakásuk annyira tele volt cédulázva, hogy alig lehetett belépni az ajtón és éjjel-nappal a sorozaton dolgoztak. Nálatok is hasonlóan zajlott ez az időszak?


Kristóf: Nálunk kisebb volt ez a fal... De nem is egy tíz órás sorozaton dolgoztunk, hanem egy húsz perces kisjátékfilmen. Viszont nálunk is megvolt a cédulázás. Néha tele volt vele a padló, hogy hogyan rakjuk össze azt a rengeteg ipari kamerás képet, amiből a film látványvilágának nagy része építkezik. Kellett egy kicsit totózni.

Nina: Tényleg rengeteg kamerakép és kameraszög volt és eljutottunk arra a pontra, amikor beláttuk, hogy egyetlen agy nem elég hozzá. Közösen gondolkoztunk.

Van elvi akadálya, hogy A legjobb játékot is Oscar-díjra lehessen jelölni?


Kristóf: Elvi akadálya nincs. Itt nem Magyarország a jelölő, mint a nagyjátékfilmek esetében. Ahhoz, hogy első lépésként bekerüljön egy film a százas Oscar-listára, meg kell nyerni néhány jelentős nemzetközi fesztivált. A legjobb játéknak még csak most kezdődik a fesztiváloztatása. A Friss Hús Fesztiválon már el is nyertük a zsűri különdíját.

Interjú: Vida Virág