6 LMBTQ-film, amit mindenképp látnod kell
Azt nem ígérjük, hogy mind könnyed és szórakoztató lesz, azt viszont igen, hogy igazi sématörő, érzékeny és különleges alkotásokat nézhetsz végig. Szerzőnk, Antoni Rita a hónapban egy sor LMBTQ témájú cikkel jelentkezik.
Ezeket láttad már?
Nemrég kezdődött a Pride Hónap, mely - számos előadás, workshop, filmvetítés stb. után - július 23-án a felvonulással ér véget. (A programokról a Budapest Pride honlapján tájékozódhatsz). Ennek alkalmából ajánlunk neked néhány figyelemre méltó LMBTQ-vonatkozású filmet!
Albert Nobbs
Glenn Close 2011-ben briliánsan alakította a címszereplőt, aki ugyan nőként született, de férfiruhát öltve sok éve komornyikként dolgozik. Fizetését gondosan félreteszi, mert saját üzletről álmodik, sőt egy idő után a nősülés is egyre komolyabban foglalkoztatja. A forgatókönyv George Moore ír szerző 1927-es novelláján alapul, és valós jelenséget ábrázol: azokban az időkben, amikor a nők csak korlátozottan tanulhattak és vállalhattak munkát – ráadásul a szexuális zaklatással és erőszakkal szemben még annyi védelmet sem remélhettek, mint napjainkban –, sokuk próbált meg inkább férfiként boldogulni. Főhősünk a történet kezdetén már harminc éve őrzi sikeresen a titkát – amíg el nem szállásolnak a szobájában egy festőt. Csakhogy neki is van egy titka...
Elisa és Marcela
Isabel Coixet rendezőnő filmje az első spanyol leszbikus házaspár kalandos életét eleveníti fel, (időnként meglehetősen elszaladt) fantáziával pótolva a feljegyzésekből hiányzó részeket. Elisa Sánchez és Marcela Garcia Ibeas 1901-ben úgy tudta legálisan összekötni az életét egy spanyol kisváros templomában, hogy Elisa férfinak - méghozzá a saját unokafivérének - adta ki magát. A papot ugyan sikerült megtéveszteniük, de a környezet gyanakodott, ezért menekülniük kellett. A film hűen visszaadja a társadalmi konvenciókkal dacoló, makacs, kitartó szerelem erejét – egyben irracionalitását.
Eltörölt fiú
Az amerikai meleg író, Garrard Conley emlékiratai alapján készült film a „kigyógyító” táborok borzalmait mutatja be. Ezekbe az átnevelő intézményekbe zárták (egészen a 2010-es évekig) Amerika-szerte azokat az LMBTQ-fiatalokat, akiket a családjuk nem fogadott el, és meg akart változtatni. Az itt dolgozó - általában terapeuta végzettséggel nem rendelkező - „szakemberek” meglehetősen egyszerű narratívára fűzték fel az „azonos neműekhez vonzódás rendellenességének” vélt okait, és - fundamentalista ideológia alapján - megszégyenítéssel, adott esetben lelki terrorral igyekeztek áldozataikból „kiimádkozni a meleget”. Nyomasztó végignézni, hogy a szülők kiteszik ennek a saját gyerekeiket – ugyanakkor a film lezárása feloldozást tartogat.
„Fontos megmutatni, hogy mindig is a társadalom részei voltunk” - Elstartolt az LMBT Történeti Hónap
A dán lány
Szintén valós események alapján készült film. Koppenhágában járunk az 1920-as évek közepén. Gerda Wegener festőművész megkéri férjét, Einart, hogy ugorjon be a távolmaradt női modellje helyére. A spontán átöltözés nem várt következménnyel jár: a felszínre tör Einar női énje. Mivel a feleségnek is tetszik a hirtelen kivirult, felszabadult „Lili”, végül - noha odáig nem könnyű számára az út - támogatja férjét az első ismert orvosi „nemváltásban”. A filmet a transz közösségtől kritika érte többek között amiatt, hogy túl nagy hangsúlyt fektet a ruhákra (mintha azok alapoznák meg a nemi identitást), és felmerült az a kérdés is, hogy miért nem egy transz színész játszotta el a főszerepet. Ezek a kritikák jogosak, ugyanakkor pozitívumai miatt mégis érdemes megnézni ezt az esztétikus, egyben lebilincselő alkotást.
120 dobbanás percenként
No, ez az alkotás nem különösebben esztétikus és végképp nem vidám. Mégis ajánlom, mert húsbavágóan ábrázolja azt a küzdelmet, amit az Act Up nemzetközi grassroots mozgalom aktivistái vívtak a 90-es években azért, hogy az államok végre foglalkozzanak a HIV-pozitív betegekkel, szánjanak forrásokat a kutatásra, gyógyításra, és indítsanak megelőző kampányokat az iskolákban. A HIV-pozitív diagnózis ekkor még halálos ítélet volt, a rákövetkező AIDS-betegséggel az orvostudomány nem sokat tudott kezdeni. A film egy franciaországi csoport munkáját mutatja be, amelyben fertőzöttek és nem fertőzöttek együtt dolgoznak, miközben rendszeresen kénytelenek elgyászolni egy-egy tagjukat. A látottakból elég világosan kiderül, milyen a társadalom permére szorulni és ellenállni, visszavágni.
Tudatlan tündérek
Végül, hogy ne szomorúan érjen véget az LMBT filmnéző maraton, egy vígjátékot ajánlok. Ebben is megjelenik mellékszálon a HIV/AIDS téma, de itt már van remény a javulásra (mára pedig már létezik olyan gyógyszer, amivel a fertőzöttek életkilátásai a nem fertőzöttekéhez hasonlók). A főszereplő egy frissen megözvegyült feleség, aki – nem éppen kellemes apropóból – egy „alternatív családként” működő, sokszínű baráti társaságba csöppen. Először kapkodja a fejét a meleg, transznemű, menekült és tősgyökeres olasz karakterek közt, aztán azonban ő maga is beilleszkedik. Új dolgokat tud meg elhunyt férjéről – és leginkább saját magáról.
Az Instagram betiltja a beauty filterek használatát, de vajon segít ez az eltorzult énképeken?