Jöhet egy kis szerelem? Lakatos Levente regényt kapsz a júniusi GLAMOUR magazinban
A júniusi GLAMOUR magazinban, melyet kifejezetten azzal a szándékkal szerkesztünk minden évben, hogy magaddal vihesd a strandra, a vonatútra, a nyaralásra, most egy Lakatos Levente regényt találsz. A népszerű regényírót kérdeztük a kollaboráció kapcsán.
Ezeket láttad már?
Meglehetősen szokatlan, hogy egy magazinban olvasható a regényed, mit szóltál a megkereséshez?
Megtisztelő volt és nagyon örültem neki. Több okból is. Egyrészt minden olyan lehetőség fontos, ahol a magyar szórakoztató irodalom képviseltetheti magát. Az íróknak rettentő kevés lehetőségük van kitűnni, hiszen olyan, vizualitásra épülő világot élünk, ahol a gyors befogadhatóság a fontos, az írott szöveg pedig nem éppen látványos. Sokan úgy állnak a könyvekhez, hogy “jaj, erre nincs időm”, unnám, elaludnék rajta. Természetesen ez nem feltétlenül van így, az embernek meg kell találnia a hozzá illő, őt szórakoztató vagy éppen elgondolkodtató műfajt. A pörgős életet élőknek szerintem kifejezetten ajánlott a szórakoztató irodalom, ami elsősorban a történetre épít, ezért az esetek többségében kifejezetten fordulatos. Ha beleolvasnak egy ilyen történetbe, a kóstolás után szerintem megjön az étvágy. A GLAMOUR által nyújtott lehetőség pedig erre talán a legjobb felület. Másrészt imádom az újszerű megoldásokat. Folyton azokat az utakat keresem, amik járatlanok, vagy csak kevesen vágtak neki előttem. Ezek a lehetőségek kalandosak, ezért kifejezetten inspirálóak.
Lelkem mélye éjsötét útvesztő című regény olvasható a GLAMOUR júniusi, kifejezetten a strandokra, szabadságokra, utazásokra szánt nyári számában. Ez a regény a Nem szabadott volna sorozat első darabja. Tudod már, hogy hány darabból áll majd a sorozat?
Ennek a sorozatnak a felépülése is egy olyan megoldás, amit előttem néhányan, ha használtak, itthon szerintem senki. Első hallásra talán egy kicsit nehéz megérteni a rendszert, néhány éve, a Szigor sorozatom kapcsán találtam ki, hajaz valamennyire a zenészek által ősidők óta használt módszerhez, amikor az album megjelenése előtt publikálnak egy-két kislemezt a korongról. Esetemben a kislemez az e-könyv rész, az első ilyen a Nem szabadott volna sorozat tekintetében a Lelkem mélye éjsötét útvesztő. Három-négy e-könyv rész tesz ki egy papírkiadású kötetet, az első nyomtatásban is megjelenő könyv a Tönkreteszlek címet viseli, már előjegyezhető a nagy könyvkereskedők weboldalain, valamint az én saját webshopomban. Papírkiadásban trilógiaként tervezem a sorozatot, ami ezáltal kilenc-tizenkettő e-könyv részt jelent majd.
Miért az a címe, hogy Nem szabadott volna?
Minden sztori ereje a karakterek döntéseiben rejlik, hiszen azok kihatással vannak a jelenre és a jövőre egyaránt. Egy elhallgatott történet, egy ki nem mondott szó, egy hazugság, vagy éppen egy tett mindent átalakíthat, akár ki is siklathat. Ezekre a lépésekre, hibákra utal a sorozat címe. A két főhős, Mia és Samu múltja nyüzsög a hibáktól, a legtöbbet ráadásul nem is ők, hanem a szüleik követték el, mégis hatással van rájuk. Nekik tulajdonképpen gyűlölniük kellene egymást, de a szívnek parancsolni ugyebár nem lehet. Kérdés, hogy meg tudnak-e birkózni a múlt és a jelenük akadályaival, hiszen a rossz döntések majdhogynem genetikailag beléjük kódolódtak. Persze ilyenkor sokan legyintenek, hogy úgyis összejönnek a végére, hiszen ez egy romantikus történet, de én nem a kiszámíthatóságomról vagyok híres…
Az olvasószerkesztőnk hűledezett a regény vulgáris nyelvezete miatt. Mi ezzel a szándékod?
Szerintem a szöveg nem vulgáris. Elhangzanak benne káromkodások, de ez életszerű. Szerintem álszenteskedés lenne egy “bassza meg” helyett azt írni, hogy “a teremburáját”. A szórakoztató irodalomba ez bőven belefér, de számtalan olyan szépirodalmi művet ismerek, ahol szintén szókimondó az író. Én nem ismerek olyan embert, aki ne káromkodna. Lehet, hogy visszafogja magát, nem mondja ki, de gondolja. Ráadásul a történetben mindkét karakter zabolázatlan, rájuk még az írójuk sem tud szájkosarat adni. De az olvasószerkesztőtök egyébként izgatottan várja a folytatást, meg is ígértem neki, hogy küldeni fogom, ahogy elkészülök, kíváncsi vagyok a véleményére.
Könyvkiadót alapítottál. Miért?
Alapvetően magánkiadásban indultam, a legelső könyvemet önfinanszírozással adtam ki, csak akkor még halvány lila gőzöm sem volt a piac működéséről, anyagilag meg is viselt. Viszont éppen ezzel a döntésemmel értem el, hogy felfigyeljen rám az akkori legnépszerűbb kiadó, az Ulpius-ház, majd onnan a Librihez igazoltam. Mindkét helyen profi könyvkiadói munka folyt, rengeteget tanultam az ottani szakemberektől, de valahogy mindig kívülálló szerző voltam. Én terveztem a legtöbb borítómat, a marketing stratégia kialakításában is elől jártam, és a személyes márkámat is jómagam építgettem. Nehéz integrálni ekkora önállóságot egy egyébként másképpen működő rendszerbe. Tavaly önállósodtam, csak egy, a nyáron átélt depresszív időszak megakadályozott az írásban, nem készültem el időre a regénnyel, összecsapni pedig nem akartam. Tulajdonképpen a Levente klubja podcastem elindításával sikerült valamennyire helyrebillentenem a lelki egyensúlyomat. Előtte tíz évig csak a regényírásnak, a kötetek gondozásának éltem, folyamatosan csak kifelé adtam magamból, ritkán töltődtem vissza. Most lubickolok az új élményekben, nagyon sokat jelent például a folyamatos visszajelzés. Regényíróként hosszú hónapokig dolgozom egy-egy szövegen, majd a megjelenéskor kapok valamennyi visszajelzést, de hiába trendi manapság az olvasás, még mindig csekélyebb közönséget érek el vele, mint a YouTube-ra publikált videókkal. Inspirál, hogy szeretik a nézők a projektet, úgy érzem, mostanra építettem fel arra a szintre, amikor párhuzamosan tudok tartalmat készíteni és írni. A következő nagy kihívás a Dopamin névre keresztelt kiadóm felépítése lesz.
A Levente klubjában is a tabukat feszegeted, de ebben a regényben is előkerül pár tabu. Beszélnél kérlek ezekről?
Tulajdonképpen az egész munkásságom a tabudöntögetésre épül, de ez egyáltalán nem tudatos. Egyszerűen ezek a témák foglalkoztatnak, szeretem megérteni az emberek motivációit, vágyait, életszemléletét. Azt vallom, hogy csak egymás megértésével, elfogadásával lehet önmagunkkal is békében élni. Persze ezek azért gyakran kockázatos vállalkozások a részemről, a legnagyobb könyvsikerem a Szigor esetében például a politika világában játszódik a cselekmény. Amikor azt a sorozatot írtam, a magyarok nagy része szinte eltolta magától a politikát, inkább tudomást sem akartak venni róla, eközben ma már mindenki megérti, mekkora befolyása vannak az életünkre az ország vezetőinek döntései, ezt a magas részvételű országgyűlési választások igazolják leginkább. Ami a Szigorban a politika, a Nem szabadott volnában a vallás. Konkrétan felépítettem egy olyan, női központú vallást, ami igazából nem létezik, viszont sok áthallást enged a valósággal. A hit kényes kérdés, de hozzányúlok. Eközben pedig egyéb tabuk is feltűnnek a történetben, borzalmas, de minden törekvés ellenére a nők szexualitásának megélése még manapság is tabunak számít például. Arról már nem is beszélve, hogy a főszereplőim családjainak múltjából is jónéhány csontváz kihullik majd a szekrényből, az ellenségeskedés kiváltó oka is egy hatalmas tabu köré épül, de ezt értelemszerűen nem árulhatom el, spoiler lenne.
Aktivistának vallod magad? Van benned társadalomjobbító szándék?
Az a problémám az aktivizmussal, hogy tapasztalatom szerint általában elvakultsággal jár párban. Sok társadalmi kérdésben az aktivisták szélsőséges, gyakran talán életszerűtlen lépéseket szorgalmaznak. Én próbálok racionalizálni, ezért automatikusan kérdőjelezek, közös nevezőket keresek. Ha valami mellett aktivistaként kiállnék, az a prevenció fontossága. És most nem csak a betegségekre, hanem a lelki stabilitásra is gondolok. A podcastban mostanában beszélgettem egy szakemberrel a nárcisztikus emberekről, illetve az általuk mérgezett kapcsolatokról. Tapasztalatom szerint nincs olyan személy, aki ne lenne így, vagy úgy érintett a témában. Ha nem is az ő párja, szülője nárcisztikus, biztosan van olyan rokona, ismerőse, aki jelenleg is egy ilyen viszonyban sínylődik és súlyos sérülésekkel fog szabadulni, ha szabadul. Ennek ellenére, a többi témához képest csekély a videó megtekintése. Struccpolitikát folytatunk, és akkor kezdünk foglalkozni a problémákkal, ha már megtörténtek, pedig sokat segíthetnénk magunkon, illetve másokon, ha nyitottan élnénk, tájékozódnánk, tanulnánk mások hibájából, viselkedéséből.
Ennél a multinál bátran szólhatunk a HR-nek vagy a főnöknek, ha a menopauza megnehezíti a munkavégzésünket