„Mi változzunk, ne az éghajlat!” - a Körforgásban kiállítás új alkotójának üzenete
Az Iparművészeti Múzeum Ráth György-villájában hatodik alkalommal kerül bemutatásra a Körforgásban című kiállítássorozat. A legújabb installációban az oroszországi Buliash Todaeva gondolta újra a múzeum gyűjteményéből kiválasztott tárgyakat, és egyúttal tudattalanul fedte fel a magyar iparművészet történetének egy izgalmas szeletét Valóban magunkban őrizzük a korábbi generációk által használt motívumok és minták lenyomatát?
Ezeket láttad már?
Tudunk más interpretációt adni a kollektív tudatban sötét foltként emlegetett történelmi periódusnak? Képesek vagyunk megmenteni a bolygót? Ezekre a válaszokra keresi a kérdéseket a január 7-ig megtekinthető Körforgásban – Buliash Todaeva időszakos kiállítás. A formabontó tárlatról a kurátort és az Iparművészeti Múzeum Kortárs Dizájn Főosztályának vezetőjét, Horváth Juditot kérdeztük.
Él és mozog a gyűjtemény
A Városligethez közel eső Ráth György-villába az Iparművészeti Múzeum első főigazgatójának, Ráth Györgynek volt az otthona, aki végrendeltében az intézménynek ajándékozta a villát, azzal a kitétellel, hogy onnantól csak iparművészeti tárgyak bemutatására szolgálhat majd. Öt évvel ezelőtt, 2018-ban az Iparművészeti Múzeum Üllői úti székhelyét rekonstrukció miatt bezárták, és ugyanebben az időben megnyitották a Ráth György-villát a látogatók számára.
Az épület nagyobb részében a múzeum szecessziós gyűjteményéből megrendezett állandó kiállítás tekinthető meg, az emeleten pedig két kisebb terem szolgál időszaki kiállítások bemutatására. A múzeum gyűjteményének legnagyobb része jelenleg raktárakban szunnyad, és kevésbé találkozhat vele a közönség. „Fontosnak tartottam, hogy újra és újra véletlenszerűen megmozdítsuk a gyűjteményt, ugyanakkor elkezdjünk kiépíteni magunk köré egy nemzetközi kapcsolati hálót a kortárs design területén. Érdemi feladatunk a közönségnevelés is, és leginkább, hogy kutatások mentén, valamint letegyük a múzeum kortárs design gyűjteményének az alapjait.” – emlékszik vissza a Körforgásban tematikus kiállítássorozat indítómotívumaira a kurátor.
Az ikonikus Körforgásban sorozat
A Körforgásban sorozat végül az adott körülményrendszerhez képest egy nagyon praktikus, de annál kreatívabb koncepcióként született meg: a múzeum által felkért különböző kortárs tervezők kedvükre válogathatnak a múzeum gyűjteményében, majd az általuk kiválasztott tárgy, vagy tárgyak múltjából, formavilágából inspirálódva készítenek egy saját alkotást, ami aztán az Iparművészeti Múzeum kollekciójának a részévé válik. A tervezők felkérésénél fontos szempont volt, hogy a szakmai elismertség mellett egy szoros bizalmi viszony is kialakuljon. Az Iparművészeti Múzeum kortárs design gyűjteménye elsősorban a közép-kelet-európai régióra fókuszál. „Ez egy kevésbé kutatott része a designtörténetnek, és fontos, hogy a saját gyökereinkkel tisztában legyünk.”
A sorozat korábbi kiállítói voltak: Artista Stúdió 2018-ban, majd őket követte a lengyel Maria Jeglinska, utána Fazekas Valéria, a cseh Dechem Studio, majd a Romani Designnal való együttműködés következett. A felkért tervezők gyakran akarva-akaratlanul olyan darabokat választottak a múzeum gyűjteményéből, amelyek története több ponton metszette az alkotók életét és pályáját; ez alól nem volt kivétel Buliash Todaeva sem.
A huszonnyolc éves Todaeva karrierje a műanyagszennyezés és a klímaválság problémaköreire való kreatív válaszokból tevődik össze. Először formatervezésből, majd digitális gyártási technológiákból és gépészmérnöki specializációból szerzett diplomát; közben megalapította a Zerowaste.lab-et, ami fenntartható termékek fejlesztésével foglalkozott, és az Adidas fenntartható dizájn nagyköveteként tervezett az óceánokból kihalászott műanyag hulladékból sportruházatot. A Körforgásban kiállítás során bemutatott anyaga is a környezettudatos divatra fókuszál.
Vissza és előre az időben
A kiállítás a két teremben került megrendezésre, ami elsőre kevésnek érződhet, viszont megismerve a kiállításokhoz készített egyedi katalógusok és kisfilmek tartalmát egy teljesen más világ tárul a látogatók elé. Az első szoba közepére helyezett vitrinben kiállított piros kistáska, és a mellette ácsorgó furcsa, tehénmintás bútorok legalább annyit tudnak mesélni a történelemről, mint nagyszüleink, vagy az ő szüleik. Todaeva egy PVC anyagú piros retikült, illetve egy Szilvássy István (mai alkotónevén Pali X-Mano) által tervezett Kentaur fantázianevű bútorkollekciót választott. Judit elárulja, hogy őt mindkét választás meglepte. Szilvássy munkássága korábban kevéssé volt ismert a kurátor számára; a vinyl kistáskát pedig 2017-ben éppen ő maga szerzeményezte.
A két tárgy, vagy tárgycsoport – hívja fel rá a figyelmemet Judit –, valamilyen formában megidézik az egykori Szovjetuniót. Szilvássy az öt darabból álló bútorcsaládot 1985-ben készítette, abban az időben a magyar ipar túlnyomó többsége szovjet exportra dolgozott. A bútortervezés mellett Szilvássy hatalmas, meleg levegővel telített műanyag installációkat is tervezett. Ilyen volt például az 1983-ban rendezett Fiatal Művészek Fesztiváljára a ponyvából alkotott óriásteknőse, ami felkeltette a Világifjúsági Találkozó szervezőinek is a figyelmét, így az 1985-ös eseményre felkérték Szilvássyt, hogy tervezzen hasonló objekteket a fesztivál bejáratához. Így jött létre két tizenkét méter magas felfújható figura: Matrjóska és Miska. Szilvássy ma már Kaliforniában él, és ötven évvel később is hasonló felfújható installációkat tervez a Santa Barbara-i nyári napfordulós játékokra.
Egy sikkes műanyagtáska?
A kis piros vinyl táska a 60-as, 70-es évek fordulójára tehető és elképzelhető, hogy a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat terméke, bár a kurátor által meginterjúvolt Radnai Mária, a gyár egykori tervezője szerint a Fővárosi Bőrdíszmű Szövetkezet gyárthatta. Ő úgy emlékszik vissza, hogy akkoriban 400-500 darabos táskakollekciókkal indult a magyar tárgyalócsoport az orosz nagyvárosokba, hogy az orosz piac számára bemutatkozzék. A futószalag mellett ülő vásárlók méricskélhettek, bólinthattak, ha valamelyik darab kedvükre volt, azonban a legnagyobb elismerésnek az állva tapsolás számított, ami egyet jelentett azzal, hogy a favorit modellt alkudozás nélkül fogják megrendelni az Magyarországtól. „A magyar tervezőkben viszont volt egy politikai dac, és igyekeztek a novoszibirszki asszonyoknak direkt csúnya táskákat tervezni.” – meséli Judit.
És itt jön a képbe a 2023-as kontextus egy olyan tervező nézőpontjából, akinek a családja a másik oldalról élte meg a Szovjetunió kulturális ambivalenciáit. „Buliash szelekciójában is megmutatkozik, hogy a választásainkon keresztül néha kirajzolódik a kollektív tudattalan. Egy ilyen hatalmas gyűjteményből miért pont ezeket a tárgyakat választotta ki egy olyan tervező, aki bőven a rendszerváltás után született? Valahonnan felismeri a formákat, a motívumokat, mélyen ezek az ő világának is részei.”
Buliash Todaeva a PET-palackok kupakjából készített műanyag granulátummal, és a 3D nyomtatás melléktermékéből készült PLA-hulladékkal dolgozik – itt több szinten megjelenik a körforgás motívuma, a tervező körforgásos designt alkalmazva, saját táskáiban újrahasznosított műanyaggal dolgozik. A kiállítás kapcsán létrejött négy doboztáska és négy övtáska, és a sorozat életében először megvalósult, hogy 2022 januárjában a külföldi dizájner otthonában, Moszkvában is bemutatásra került az anyag. Az eredeti terv szerint 2022 februárjában érkezett volna meg Budapestre a kollekció, a katalógus már nyomdakész állapotban volt, amikor kitört az orosz-ukrán háború és a folyamat hirtelen felfüggesztődött. A múzeum vezetése úgy döntött, hogy elhalasztják a megnyitóidőpontját. Buliash Todaeva ma már Franciaországban él, mivel a háború miatt elhagyta Oroszországot.
A végül 2023 októberében nyílt kiállítás centrumában álló táskák pántján a következő szlogen olvasható: „System Change, Not Climate Change” – azaz „Mi változzunk, ne az éghajlat”. A Körforgásban: Buliash Todaeva című kiállítás igyekszik hangsúlyozni, hogy az is fontos, hogy a mikrokörnyezetünkben mennyire tudjuk magunkévá tenni a legfontosabb fenntarthatósági alapelveket. Hogy képesek vagyunk-e kevesebbet fogyasztani. Judit szerint „pokoli, hogy úgy élünk a bolygón, mintha nem következne utánunk semmi. A háború pedig minderről elvonja a figyelmünket. A háború pedig attól tud működni, hogy megfeledkezünk róla, hogy a másik oldalon is emberek élnek, nekik is, ahogy nekünk is csak egy életük van, amit persze ma teljesen újraír a történelem. Ezért is tartottam lényegesnek, hogy a kiállításhoz tartozó kiadványon jelenjen meg Buliash aláírása, a kézjegye; a nehéz időkben fontos lenne, hogy ne felejtsünk el egymás szemébe nézni, és meglátni a másikban az embert.”
Galéria
