Köllő Babett: „Nagy árat fizettem, mire sikerült megértenem, hogy nem szerethet mindenki”
Vasárnap este újra a zenei tehetségek veszik át a főszerepet a TV2 Sztárban sztár leszek! című műsorában. Újra találkozhatnak a nézők a mestergárda állandó tagjával, az extravagáns Köllő Babett színésznővel, műsorvezetővel is.
Ezeket láttad már?
A Sztárban sztár leszek! mestere huszonöt évet töltött színházi berkekben, majd az élet úgy hozta, hogy mostanra a televíziózás területén folytatja karrierjét. Köllő Babett azóta rengeteg új feladattal, kihívással találja szembe magát, és mára megtanulta azt is, nem lehet, és nem is kell mindenkinek megfelelni.
Az elmúlt években meghatározó része lett az életednek a Sztárban sztár leszek! produkció.
Négy éve csatlakoztam a műsorhoz, 2020-ban még a sima Sztárban sztárban láthattak a nézők Papp Szabival és Bereczki Zolival, 2021-óta pedig a Sztárban sztár leszek! mestercsapatát erősítem. Nem áll távol tőlem ez a szerepkör, a műsoron kívül két helyen is tanítok fiatalokat, kifejezetten szeretek emberekkel foglalkozni.
A produkció esetében természetesen mindenki komoly hangi adottságokkal érkezik, nem énekelni kell őket megtanítani, hanem terelni kell őket, felkészíteni a műsorral, a versenyzéssel járó lelki nehézségekre és kihívásokra. Ha a versenyzőnek sikerül megértenie a játék lényegét, és a versenytársak produkciója, előadásmódja helyett csak magára koncentrál, az nagyon sokat hozzátesz, hogy jó eredményeket érjen el. Minden évadban nagy küzdelmet jelent, hogy úgy tudják megélni a rengeteg energiabefektetéssel áró munkát, hogy közben élvezék is minden percét.
Rengeteg különböző karakterű énekessel találkoztál, találkozol a szakmai mentormunkád során. Könnyen megtalálod velük a közös hangot?
Fontosnak érzem, hogy nem csak szimpla tehetségek, hanem különleges személyiségek legyenek a csapatomban. Szeretem, amikor valaki alázattal és szorgalommal képes küzdeni, én is hasonlóan élem az életem. Próbálok olyan embereket keresni, akik hozzám hasonló értékrendet képviselnek. Az mindig nagy kihívás, amikor valakinek nagyon karakteres hangja van.
Lehet, hogy egy másik tehetségkutatóban remekül szerepelne az adottságaival, de ebben az esetben nem pusztán csak éneklésről van szó. Nekünk, mestereknek az a feladatunk, hogy a versenyzők a segítségünkkel el tudják változtatni a hangjukat, és képesek legyenek egy teljesen más karaktert megeleveníteni a színpadon. Egy karakteres hangnak, mindig nehezebb megugrani ezt a feladatot.
Volt már rá példa, hogy valakit alábecsültél az első benyomás alkalmával, és utólag megbántad, hogy nem küzdöttél azért, hogy az illető a csapatodba kerüljön?
Szerintem ez a szituáció nem csak az én, hanem a mestertársaim életében is visszatérő dilemma. Az elmúlt években többször is előfordult, amikor úgy éreztem, bánom, amiért nem küzdöttem jobban valakiért. Előfordult, hogy első körben valamiért nem csaptam le az illetőre, a mestertársamhoz került, aztán valahogy mégis úgy alakította az élet, hogy egymásra hangolódtunk. Hosszú érési folyamat kell ehhez is, mindig rengeteget tanulok az ilyen helyzetekből, utólag fontos belátni a hibáinkat. Egyébként az idei csapat- összeállítás jelentette az eddigi legnagyobb kihívást.
Beszélsz róla kicsit, hogy miért?
A válogatón találkozunk először a versenyzőkkel, egy ének alapján nehéz leszűrni, milyen karakterrel állunk szemben, nem látjuk a többi rejtett tulajdonságát, képességét. Benne van a pakliban, hogy az illető tökéletesen felkészül az első megmérettetésre, és aztán kiderül, hogy komolyabb attitűddel ruházom fel, mint, amivel valójában rendelkezik. Az ilyen helyzeteket mindig lyukra futásnak érzem, ilyenkor bánt, hogy nem másnak adtam lehetőséget.
Másrészt hiába gondolok valakit a legnagyobb reménységnek, ha a néző nem látja benne azt, amit én, nem tud műsorban maradni hosszú távon. Nem mindig vannak vele tisztában a versenyzők, hogy a siker érdekében mindent háttérbe kell helyezni. Fizikálisan és lelkileg is rendkívül megterhelő időszak ez nekik, és mindezek mellett még az is egy nagy kérdés, hogyan tudnak megküzdeni az ismertséggel járó pozitív és negatív visszajelzésekkel.
A tévés karriered előtt a színházi berekben már ismertek, aztán egy tévéműsor hozta el neked az országos ismertséget. Te hogyan tudtad feldolgozni az elején a közszerepléssel járó népszerűséget - vagy éppen terheket?
Itthon teljesen mást jelent a népszerűség fogalma, mint például Amerikában, egy olyan sztár, mint Jennifer Lopez vagy éppen Anthony Hopkins életében. Tény, hogy felismernek az utcán, foglalkozik velünk a média, de mégsem vagyunk kitéve akkora terheknek, mint a nagy világsztárok. Zárt közegből, a színház világából jöttem, megszoktam, hogy mindenki szeretett, aztán elindultam azon a bizonyos úton, és elkezdtek beáramlani a negatív visszajelzések is az életembe. Nem véletlenül lettem refluxos. Nagy árat fizettem, mire sikerült megértenem, hogy nem szerethet mindenki.
Szerinted ennek köze lehetett ahhoz, hogy sokaknál kiverte a biztosítékot a Luxusfeleségek című műsorban való szereplésed?
Tisztában vagyok vele, hogy voltak benne polgárpukkasztó jelenetek, de bevallom, amikor elvállaltam a műsort, nem gondoltam bele, hogy ennek ilyen hozadéka is lehet. A sok negatívum ellenére mégis azt mondom, hogy nagyon sokat köszönhetek ennek a produkciónak.
Az anyagilag tehetős embereket gyakran éri támadás, hogy az egzisztenciájuk miatt könnyebben érthetnek el sikereket...
Az eddigi életem során minden alkalommal végigjártam a ranglétrát, csapatjátékosnak tartom magam, aki ha kell, megfogja és végrehajtja a feladatokat, soha nem esett le emiatt a gyűrű az ujjamról. Ez egy olyan bélyeg, ami miatt talán még nehezebb bebizonyítani, hogy mindenért szeretek megdolgozni.
Hogy látod, a műsor óta változott veled kapcsolatban az emberek megítélése?
Szerencsére igen, mára megfordult a helyzet, rengeteg pozitív visszajelzést kapok, és időközben sikerült megtanulnom az egyik kreatív produceremnek köszönhetően, hogy tényleg csak azokkal foglalkozzak, akik igazán szeretnek.
A Sztárban sztár leszek! showműsorban a versenyzők tehetsége, a zsűri humora mellett muszáj szót ejteni Kiss Márk divattervező, stylist különleges ruhakölteményeiről is...
Négy éve kezdtünk el dolgozni Kiss Márkkal, és fontos szempont, hogy adásról adásra mindig valamilyen karakteres öltözékkel rukkoljunk elő. Érdekes, mert a civil életemben egy edzőcipős, farmeres nő vagyok, aki pizsamában vagy melegítőben érkezik a vasárnap esti élőshow előkészületeire, majd az este folyamán dívává változik. Van egy állandó beautycsapatom, aminek Márk is hosszú ideje a tagja, maximálisan megbízok benne, és rajongok a művészetéért. Az elmúlt években volt rajtam pár ruhadarab, amit valószínűleg a civil életben soha nem viseltem volna, inkább színházi jelmezként tekintek rájuk.
Mondtál már nemet valamelyik élőshowra tervezett ruhára?
Nem volt ilyen, hiszen Márk szinte minden fázisba beavat. Először megtervezi, megrajzolja, megmutatja nekem a ruhát, majd finomhangolunk. Olyan előfordult már, hogy a nézői visszajelzések miatt változtattunk egy adott szetten. Aki kicsit szemfülesebb volt, észrevehette, hogy a tavalyi évadban már nem voltak mélyen dekoltált ruhák. Ahhoz, hogy valami igazán extrém és feltűnő legyen, ezeknél a daraboknál nem minden esetben a kényelem kapja a legnagyobb fókuszt. Volt olyan szettem, amiben négy-öt órán keresztül nem tudtam elmenni a mosdóba.
Rendkívül megterhelő munkafolyamatot és rengeteg ember munkáját jelenti, mire összeáll egy ilyen adás. Hogy bírod az ezzel járó terheket?
Tény, hogy sokszor tizenkét-tizennégy órát töltünk a stúdióban, de amennyire fárasztó, olyannyira hat rám feltöltően a műsorral járó összes feladat. Imádom, hogy kibújhatok a hétköznapi szerepemből és a farmeres, edzőcipős karakterem valami teljesen másra cserélhetem. Hozzáteszem, a civil életemmel sincs bajom, sőt! A családom mellett nagyon szeretek főzni, vendégül látni másokat, egyáltalán nem teher, ha tizenöten vagy éppen harmincan üljük körbe az asztalt.
Hogy tudsz ennyi mindent menedzselni?
A férjem nagyon sokat segít ebben, figyel rá, hogy ne merüljek ki. A családom mindig rákényszerít a pihenésre, amit valószínűleg magamtól nem tennék. Végesek az energiaforrásaim, ezért is fontos, hogy olyan időszakot is találjak, amikor csak magamra fókuszálok. Az edzőteremben töltött intenzív idő például egy jó lehetőség a feszültség levezetésére, de a jövőben szeretnék elkezdeni jógázni is.
Nem könnyű a napi mókuskerékben magadra is időt szánni, de muszáj, mert töltődés nélkül nem tudsz úgy teljesíteni. Nemrég megkérdezte tőlem egy kedves barátom: „leültél mostanában magaddal beszélgetni, és megveregetted a vállad kicsit azért, amiket elértél az elmúlt időszakban?” Rendkívül fontos, hogy időnként megálljunk, és számot vessünk, miket vittünk véghez.
Mi a helyzet a színházzal?
A tévézés mellett nincs időm a színházi darabokban is helytállni, így egy kivételével visszamondtam az összes szerepemet. Jelenleg a Boeing, Boeing, a Leszállás Párizsban című darabban láthatnak a nézők időszakosan, ami a világ talán legtöbbet játszott vígjátéka, itthon Fodor Zsókával, Bozsó Petivel, Deutsch Anitával, Baronits Gáborral, Mádi Piroskával játsszunk a darabban.
Huszonöt év után meg kellett hoznom a döntést, és a színház helyett most a tévézést választom, jelenleg ebben látom a nagyobb kihívást és szakmai lehetőséget. Nem volt egyszerű lépés, de néha a saját érdekünkben be kell látni, hogy hiába szeretnénk egyszerre több mindent csinálni, egyszerűen nem lehet mindenhol helytállni.
