Kollányi Zsuzsi: ˝Kit érdekel, hogy 45 kiló vagy, XS-es a méreted, ha nem érzed jól magad a bőrödben?˝- Exkluzív interjú
Kollányi Zsuzsi néhány éve vokalistaként, az utóbbi időben pedig önálló produkciókban is feltűnt és rendszeresen találkozhatsz vele a Majka és Curtis koncerteken is. Ismerd meg hazai könnyűzene egyik legkeresettebb vokalistáját!
Ezeket láttad már?
Hogyan kerültél kapcsolatba az énekléssel?
Három éves koromtól biztos pont az életemben. Szerencsére az anyukám hamar felfedezte ezt a képességemet. 16 éves koromig a klasszikus zenei vonalat követtem, utána kezdtem el könnyűzenével foglalkozni. 17 évesen pedig már az első zenekaromban, az Eszterlövészekben énekeltem.
Próbálkoztál tehetségkutatókkal is, mégsem ezek a műsorok hozták meg a sikert.
A különböző tehetségkutatókra való jelentkezésem, mindig valamilyen külső nyomás hatására történt. Addig noszogattak, hogy próbáljam meg, hogy a végén beadtam a derekamat, de nem ehhez kötöm, hogy ott tartok, ahol most. Ahogy felismertem, nekem tényleg nincs más a lelkemben csak a zene, onnantól egyre több munkám lett, és egyre több típusú produkcióban vehettem részt. Ha máshogy közelítem meg, azt is mondhatnám, az egész semmi más csak a szerencse kérdése, csak én nem hiszek a szerencsében, hanem inkább abban, ha az ember felkészülten várja a dolgokat, akkor előbb utóbb kap lehetőséget.
Mennyire élted meg kudarcként, hogy kiestél a tehetségkutatókból?
Azt gondolom, akkor lehet kudarcként megélni egy kiesését, ha valaki a saját választásából jelentkezik és a saját reményei ellenére sem tud sikert kovácsolni. Mivel nem a saját elhatározásomból mentem oda, így elvárásaim sem voltak, nem beszélve arról, hogy amennyire akkor művészi individuumként meg tudtam magamat fogalmazni, meg sem lep, hogy nem láttak bennem többet. Visszagondolva én sem láttam akkor ennél többet magamból. Kellett az a plusz egy-két év utána, hogy egyáltalán stabilizálni tudjam magamban, hogy ki vagyok, mit szeretnék.
Mit gondolsz, mi hiányozhatott?
Bizonyos személyiségbeli változásokra volt szükségem. Tökéletesen bizonytalan, önmagával semmilyen szellemi szempontból nem foglalkozó 28 éves lány voltam. Nem voltam sem elég önző, sem tudatos és elég stabil semmilyen szempontból és azt gondolom, hogy akkor tudsz, lehetsz hiteles előadóművész, ha van mit mondanod és el is akarod mondani. Ahogy jobban stabilizálódsz, - ami egy élethosszig tartó folyamat -, úgy leszel egyre érettebb. Minél jobban programozod magad, úgy tudsz egyre hitelesebben előadni.
Azt gondolom, hogy a vokalista szereppel csak úgy lehet maximálisan azonosulni, ha van benned alázat és elfogadod, hogy nem te vagy előtérben. Te ezt hogyan látod?
Ha valaki valóban szereti a zenét, szeretetből dolgozik és nem a magamutogatás a cél, akkor ezzel nem lehet probléma. Ráadásul a vokalistának is ugyanolyan fontos szerepe van az adott produkcióban, mint egy hangszeres előadónak vagy éppen a frontembernek. Az persze már egy másik kérdés, hogy mi van akkor, ha nem is szeretnél soha frontban dolgozni, mert nem tudod a saját személyiségeddel összeegyeztetni. Nincs meg benned a magamutogatásra való igény, biztonságosabban érzed magadat, ha egy adott kollektíva részeként dolgozhatsz, ráadásul a háttérben kevésbé érzed magad terhelve lelkileg, kevesebb a felelősség, ami ezzel együtt jár. És az is egy jó kérdés, hogy az adott énekes vajon fel tudja e vállalni, hogy ez egy másik szerepkör? Vokalistaként egymással dolgoztok, frontként viszont irányító szerepet is be kell töltened. Ahhoz, hogy vezető tudj lenni, fel kell nőnöd és fel kell vállalnod, hogy sokszor az árral szemben fogsz menni és lehet, hogy lesz ellenállás. Az én esetemben minél több produkcióban dolgoztam, annál inkább felismertem, mit csinálnék másképp, például frontemberként, hangszerelési tekintetben, közönséggel való kommunikációban. Így a vokálozás mellett létrehoztam produkciókat.
Mennyire érzel rivalizálást vokalista és vokalista között?
Soha nem tapasztaltam, talán azért nem látom, mert hiányzik belőlem. Nem érdekel, hogy más éppen kivel dolgozik, vagy éppen mennyi pénzt keres, én csak azzal foglalkozom, hogy tegyem a saját dolgomat. Szerencsére nem olyan a személyiségem, aki mindent nagyító alá vesz, ami a szakmában történik.
Az előadó keres meg, vagy te jelentkezel egy adott produkcióra?
Általában mindig az adott előadó kér fel vagy valakinek az ajánlásával kerülök a produkcióba. Az ember munkája fémjelzi, mennyire érdemes vele együttdolgozni. Nagyon gyorsan sajátítok el dolgokat, írok és éneklek vokált, és az eddigi visszajelzések alapján könnyű velem együtt dolgozni, mert nyitott vagyok és szorgalmas. Talán ezeknek is köszönhető, hogy mindig megtalál az adott felkérés.
Sokféle produkció fűződik a nevedhez. Mindegyik egy saját személyiséged?
Azt hiszem, a személyiségemnek egyik alapszegmense, hogy mindig szeretek új dolgokba kezdeni, a komfortzónámon kívülre kerülni, többféle szereppel próbálkozni. A zene olyan, mint a színház, minden produkció egy másik szerep, más lelkülettel. Gondold el, mi lenne, ha mindennap ugyanazt a ruhát kellene felvenned, vagy ugyanazt az ételt kellene enned. Művészként is ehhez hasonlóan várom a különböző típusú impulzusokat.
Mennyire befolyásolja a hangulatod az aktuális produkció sikerét?
Onnantól kezdve, hogy fenn vagyok a színpadon, minden megszűnik, csak a zene van, az egyébként mindennapos fekete-fehér film színessé változik. A zene ment meg a hangulatoktól. Mindegy mit érezek, mielőtt színpadra lépek. Tavaly például volt egy nagyon komoly gégegyulladásom és épp úton voltunk fellépni. Diszkomfortérzés, rettenetes feszültség kínozott. Folyamatosan sírtam a backstage-ben és féltem, hogy hatással lesz a koncertre. Fölmentem a színpadra, emlékszem, amikor az első hangot kiénekeltem, megnyílt a szívem és arra a másfél órára teljesen elfelejtettem a betegségemet. Persze, hazafelé se nyelni sem beszélni nem tudtam, mégis a színpadon töltött másfél óra alatt semmi bajom nem volt.
Mi történt veled idén?
Rengeteg produkcióban vettem részt. Év elején megjelent az Elég lesz című közös dal Majkával, aminek mostanra 9 millió a nézettsége. Rengeteget koncerteztem, júliusban kijött a saját klipem Minden ugyanúgy van jól címmel. Közben csináltunk egy dalt Barta Ákossal, Mazsival, Némóval az Együtt az elveszett gyerekekért című alapítványnak. Kijött egy Depeche Mode feldolgozás illetve nemsokára megjelenik Majkával egy közös animációs klippünk is. Szeretnék egy akusztikus verziót a Minden úgy van jól című dalomból, illetve terveink között szerepel Curtisszel, Széki Attilával megcsinálni a Pillangó című közös duettünk klippjét. És persze mindezek mellett elkezdtem a saját ötleteimet is feldolgozni végre.
Mi az, ami még a zenén kívül inspirál??
Megőrülök a táncokért. Korábban a breaken kívül táncoltam mindenfélét, most újrakezdtem salsázni és elkezdtem hastáncra is járni. A táncra elemi szinten is szükségem van, mert helyre billenti az embert a szerepeit illetően is. Hagyod vezetni a férfit, a nő pedig hagyja, hogy vezessék. Minden korban voltak, most is vannak a nőknek a nehézségei, mivel a hagyományos szerepköröket tovább kell vinni, közben pedig elvárják tanuljanak, dolgozzanak és legyenek sikeresek. A hastánc pont erre jó: egyensúlyban tart és helyre billent.
Mennyire játszik központi kérdést az életedben a divat?
Nagyon foglalkoztat a szépség és a divat is. Ezekben is a művészetet és az önkifejezésre való lehetőséget látom. Szeretem azt a sok sokszínűséget, amit egy nő az öltözködésével és a sminkjével kifejezhet. A mindennapokban az egyszerű monokróm dolgok mellett favorizálok. Imádom a fekete, fehér, szürke dolgokat, ezenkívül odavagyok a magassarkú cipőkért és a vörös rúzsért. Az utóbbi időben pedig a bőr és csipke anyagokat is megkedveltem.
Hogyan látod a mai nőket?
Ha egy nő elnyomásban él, vagy elnyomja magában az egyébként meglévő adottságait, hosszútávon visszaüt. Nagyon sokféle szerepben lévő női ismerősöm van, rengeteg megközelítést látok az életvezetésre vonatkozóan. Sok anyuka elveszi magától az énidőt, sok esetben talán nincs meg az egészséges önzésnek az a foka, hogy muszáj magukra szánni időt. Ritkán látok az utcán olyan nőket, akiken látom, hogy tisztelik, szeretik és elfogadják önmagukat. És ez nem a külsőségeken múlik! Mégis kit érdekel, hogy 45 kiló vagy, xs-es a méreted, ha nem érzed jól magad a bőrödben?
Csáti Melinda
