˝Koldultam, loptam, szerelmes voltam˝ - Interjú Vecsei H. Miklóssal
Amikor találkozom Hasival – merthogy mindenki így szólítja – egy kellemes szombat délután, olyan a piros Chicago Bulls sapkájában a budai kávézó teraszán, mint aki eltévedt, vagy legalábbis valaki, aki szeretne elrejtőzni a világ szeme elől. Elsőre azt gondolnád, hogy egy színész, főleg, aki ereje teljében van 25 évesen, élete csupa csillogás és bulizás. Vecsei H. Miklós azonban pont nem az a tipikus sztár, bár a génjei mindenképpen megvannak hozzá. A mélydepresszióval küzdő művész élete nem volt mindig fenékig tejfel, és nem is fél erről beszélni, most pedig ír, fordít, és hamarosan saját esttel mutatkozik be a Vígszínházban. Nincsenek tabuk, semmi mesterkélt megjátszás, színészi allűrök, csupán őszinte gondolatok és érzelmek, és kiderül, hogy még a sapka sem álca.
Ezeket láttad már?
A fotózáson azzal fogadtál, hogy ne várja el tőled senki, hogy mosolyogj, mert most nem tudsz. Miért? Mitől vagy szomorú?
A színházban olyan dolgokkal kell foglalkoznunk, amik nagyon mélyre levisznek, és elég nehéz onnan visszajönni. Azelőtt épp cigánytáborban voltam meg javítóintézetben, ezek után nem volt könnyű a GLAMOUR fotózás.
Különleges családod van, a szüleid szociális munkások, van 5 testvéred, és korábban verseket írtál, hogyan lett belőled színész?
Így van, a bátyám mozgássérült, tolószékben van, ezért úgy nőttünk fel, hogy őt mindig fürdetni kellett, tisztába rakni, úgyhogy Istennek hála triviális volt egész életünkben, hogy olyan munkát válasszunk, ami másokért van. Az én testvéreim biztos művészek vagy doktorok vagy tanárok lesznek. Ez ösztönösen is jön, de a neveltetésünkből fakadóan mind nagyon szociálisak vagyunk. Az idősebb húgommal mi szívtuk meg a leginkább a szüleink válását, ami 6 évig tartott. Én 10 éves voltam, Zsebi 8, a többiek pedig még nagyon kicsik. Kőkemény éveket éltünk át, nagyon szegények is voltunk, és biztos, hogy emiatt is van bennünk az az elengedhetetlen kattanás, ami ugye a legtöbb művészben megtalálható. Nem véletlen, hogy ebbe az irányba sodródtunk (Vecsei 'Zsebi' Kinga a Horváth Lili Szerdai gyerek című 2015-ös filmjének főszereplője – a szerk.). A versek meg adták magukat, mindenki ír verseket, de 17 éves koromra összegyűlt elég sok, úgyhogy kiadtunk egy kötetet. Most próbálok újra verseket írni, de már nem írok olyan jókat, ahhoz kell egy hangulat – a szüleim válása ugye, meg az első szerelem, ami 5 évig tartott, pont ilyen volt. Nekem nagyon fontos a hit. De nem az a bigott, minden vasárnap templomba járós, folyton imádkozós hit – szerintem a jó hit szenvedélyes. Folyamatosan keresed, de nem találod, és az is a hit része, ha éppen most nem hiszel. Állandó vívódás, ami minden mögött ott van, és ezáltal tök jó energiája van az életemnek, és a színházban valami hasonlót találtam meg véletlenül. Elmentem egy színjátszókörbe, és mivel ekkor még mindig tartott a szüleim kínlódása, olyan felszabadult voltam, akár a filmekben a félhajléktalan párizsi gyerekek. Most már sajnos nem vagyok olyan, de akkor bármit meg mertem csinálni, koldultam, loptam, szerelmes voltam, falra másztam, de minden ösztönös és önazonos volt. Ebben a hangulatban mentem el a Színművészetire, és minden felvételin besétáltam. Ott bénáztam persze rengeteget, de úgy érzem, ebben találtam meg önmagam, és az írást is tudom folytatni.
A valóság és a fikció egy kortárs dokumítoszban ölt - Eke Angéla személyes élettörténete alapján Závada Péter írt a mono előadást
Mit írsz, amikor írsz?
Egy jó színházi szakember azért választja hivatásának a színházat, mert úgy érzi, hogy van hatása, meg tudja változtatni mások életét, és olyan dolgok tudnak létrejönni a színpadon, amelyek más emberek életében talán soha, de ott meg minden este, ha jól csinálom. Ehhez nagyon kell koncentrálni, hogy milyen témát választunk, az ifj. Vidnyánszky Attila szerves része az életemnek, és vele pont ilyen témákat boncolgatunk. Keresünk hozzá egy darabot, átírunk benne ezt-azt, hogy aktuálisabban és karcosabban tudjon megszólalni a színpadon, és ezzel foglalkozom én most.
A Vígben saját József Attila-esttel is jelentkezel, erről mesélj!
Most erre nyomasztom magam. Valakinek az életéből nagyon érdekes drámát lehet írni, hiszen egy sokat élt ember két órában mindenképp izgi. József Attila olyan személy, akit közel érzek magamhoz, és Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója, rám bízott egy ilyen estet. Remélem, hogy amibe ennyi energiát fektetek, az másoknak is a szerelmévé tud válni.
Említetted, hogy számodra fontos a hit. Ezt manapság egyre ritkábban hallani, főleg olyan személy szájából, aki a te pozíciódban van.
Mert nem ez a fő sodrás. Szerintem tök gáz, hogy ennyire kevesen vállalják fel a hitüket. Abszolút nem szeretek politizálni, mert nem hiszem, hogy csak egy oldalnak van igaza, emberek szintjén sem, viszont az, hogy manapság gúnyosan hangzik el az a szó, hogy család, nagyon gáz. Pedig a hitnél nincs izgalmasabb dolog a világon, olyan, mint a szerelem, ezt nem lehet kigúnyolni, mert mindenki beleesik. Aki nem érzi, hogy egy fiú vagy egy lány a gyomrában van, azt én nem is értem – na, nekem pont ilyen a hit. Csak ehhez sajnos muszáj ennek megfelelő neveltetést kapni, nagyon ritka, hogy valaki a hitet felnőttkorban szedi föl. Számomra ez a téma legalább annyira izgi, mint egy drog, vagy a szerelem. Az életemben mindennek Isten az origója, bármi történik velem, felé fordulok, és próbálom megérteni, hogy mi ennek az oka, ha jó, ha rossz. A másik, hogy Istenről nem lehet másként beszélni, mint a szeretet nyelvén, a hit folyamatosan arra ösztönöz, hogy a többi emberért élj. Ez nem jelenti azt, hogy nem vagy önző, és nem teszel magadért dolgokat, én is megvettem ezt a sapkát 8000-ért, csak folyamatos kontroll alatt vagy, és reflektálsz magadra. Annyira ki van szolgálva az életünk, hogy nincs szükség hitre, olyan, mint a fény. Akarok indítani egy mozgalmat, már meg is írtam hozzá mindent: legyen egy este a héten, ami sötétségben telik, csak egy gyertya égjen. Annyi mindent visszahoz, és ezért is megy ki a hit a világból, mert nincs rá szükség.
Hogy marad szabadidőd ennyi munka mellett? Mit csinálsz olyankor, amikor nem írsz vagy játszol?
Nekem ez a hobbim. Ha van szabadidőm, akkor írok. Van egy csomó regényötletem, vagy forgatókönyveket, verseket írok, de nagyon szeretek focizni, szaunázni, a kutyámba szerelmes vagyok, és volt hosszú ideig egy párom, most van egy új szerelmem. Ha nem lennék színész, akkor biztos utaznék, vagy bort termesztenék, imádom a borokat. Emellett szeretem a Facebook oldalamat rendben tartani.
Miket szoktál megosztani?
Pont ilyen dolgokat, mint amikről most beszélünk, és úgy érzem, hogy 10-ből 9 ember ezekkel egyetért. Ezért csinálom ezt, nem brandet akarok építeni magamból, hanem olyanokat gyűjtök magam köré, akik egyetértenek ezekkel a világlátásokkal. Fontos biztosíték, hogy érezzem, hogy megéri foglalkozni ezekkel a dolgokkal, mert annyi minden el tud tántorítani, akár egy politikai döntés is. Az apám tartja bennem a lelket, meg ez az oldal, amiből annyi reakció jön.
Ez a cikk eredetileg a GLAMOUR 2017. októberi számában jelent meg.
