Kihagyhatatlan Zsólyomi Norbert fotókiállítás a Clark Hotelben és a Leo Bistro-ban
A város origójában, a világörökségnek számító Clark Ádám téren lévő Hotel Clark Budapest impozáns halljában és a Leo Bistroban folyamatosan rendeznek kulturális eseményeket. Ezúttal, a GLAMOUR felkérésére is rendszeresen alkotó, sikeres divatfotós, Zsólyomi Norbert kiállítását lehet megtekinteni március utolsó napjától két hónapon keresztül.
Ezeket láttad már?
A divatfotóst a hotel impozáns halljában kérdezgettük, ahol nem csak a hotel vendégeit, hanem mindenkit szeretettel várnak, ha kávézni, koktélozni szeretne. A Hotel Clark Budapest célja, hogy betérjenek a magyar vendégek is.
Honnan jött az ötlet, hogy fotókiállítást rendezz?
Elképzelésem sincs, teljesen váratlanul ért a felkérés a Clark Hoteltől és a Leo Bistro étteremtől. Az Art Corner eseménysorozat részeként kerül megrendezésre a kiállításom. Ebben a sorozatban kortárs alkotók állítanak ki. Őszintén szólva olyan sok a munkám, hogy nem is gondolkodtam abban, hogy kiállítsam a fotóimat. Egyszer már részt vettem egy csoportos kiállításon, ott tíz fotós volt jelen a munkáival, mindenkitől egy képet kértek. Ekkor, tíz évvel ezelőtt kedvet is kaptam a kiállításhoz, lett is utána egy önálló kiállításom, ott tizenöt aktképet állítottam ki. Utólag visszagondolva szerintem korai volt kiállítanom bármit is. Nem voltam elég érett még ehhez.
Most új fotókat állítasz ki?
Kifejezetten erre a felkérésre készítettem a képeket, teljesen szabad kezet kaptam, senki nem szólt bele abba, hogy mit álmodok a Clark Hotel halljának a falaira. Tökéletesen tükrözik a képek a jelenlegi hozzáállásomat és világomat. Amikor dolgozom, általában elég konkrét elképzelések mentén alkotok hírességekkel, magazinokkal, de itt most kifejezetten az én ötleteim valósultak meg. Tizenöt kép készült, és még senki sem látta őket.
Milyen koncepcióval álltál neki a munkának?
Van egy kis füzetem, amibe jegyzetelem az ötleteimet, ez az ötletlista az, amiből most jó párat megvalósítottam. A fotók mellett lesz egy-két festmény is, amit a járvány ideje alatt festettem a Balatonon. Ha mindenképpen valamiféle koncepciót kell ráhúznom erre a kiállításra, akkor ez egyfajta fúzió a fotográfia és a festészet közt. Vannak fotók, festmények és a kettő között olyasmi, amit a kamerával hozok létre, de a festmények látványát idézik. Fontos még, hogy nem használok photoshopot, nem duplikálok, nem hozok létre rétegeket, hanem nyersen használom a felvételeket. Lesz olyan kép, aminél nem fognak hinni a szemüknek az emberek és vitatkozni fognak azon, hogy ez vajon photoshop-e, de mindenkinek el kell hinnie, hogy a szemük csal, ezt így fotóztam, ahogy látják. Tetszett az alkotásban az is, hogy egy része már nem is tőlem függött, hanem van benne jókora szerencse is.
Fotósként mindenki ismer. Beszélnél, kérlek a festészetedről?
Kitaláltam egy képzeletbeli karaktert, Lulut, aki egy túlsúlyos nő, akit különböző szituációkban festek meg. A karantén alatt volt időm csak festeni, a mostani életemben elképzelhetetlen, hogy folytassam a festést. Egyelőre hat darab Lulu kép van. A kiállításon párat meg lehet majd venni közülük, mert sokan érdeklődtek már. Az igazság az, hogy nem mindegyik eladó.
Ennél a multinál bátran szólhatunk a HR-nek vagy a főnöknek, ha a menopauza megnehezíti a munkavégzésünket