Júniusig még megnézheted a Dresszkód: Katti Zoób kiállítást!
A rendkívüli érdeklődésre való tekintettel az Iparművészeti Múzeum átütemezte a Ráth György-villa idei kiállítási naptárját, hogy minél többen láthassák a nagy sikerű Dresszkód: Katti Zoób című tárlatot, mely így egészen június 6-ig lesz látogatható. A múzeum különleges programokkal is készül, szubjektív tárlatvezetésekkel, mint amilyen például Für Anikóé is lesz.
Ezeket láttad már?
Bennünket a különleges kiállítás kurátora, Horváth Hilda művészettörténész kalauzolt végig a ruhák és a szecessziós bútorok, berendezési tárgyak között. Íme a kurátornő bevezetése, amit ha elolvasol, sokkal felkészültebben érkezel majd a kiállításra. Kihagyhatatlan program a tavasszal és a nyár elején!
"2018-ban nyílt meg az állandó kiállítás amely A mi szecessziónk címmel az Iparművészeti Múzeum szecessziós gyűjteményét mutatja be, elsősorban enteriőrökben. Ráth György nem csak az Iparművészeti Múzeum első főigazgatója volt, hanem a kor egyik jeles polgára, műgyűjtője is, aki gyűjteményeit ebben a házban helyezte el. A gyűjtemény érdekessége volt, hogy a történeti tárgyak mellett a kortárs alkotásokat is gyűjtötte. A történeti tárgyak gyűjteményét pedig úgy kell elképzelni, hogy a festményektől az egyiptomi antik régiségeken át egészen az iparművészeti tárgyak sokféleségig terjedt, tehát csipkék, kárpitok, szőnyegek, bútorok, ötvöstárgyak, kerámiák egyaránt megtalálhatók voltak ebben a nagyívű gyűjteményben.
A gyűjtemény sajátossága volt az is, hogy a régi, történeti tárgyak mellett kortárs alkotások is helyet kaptak benne. Ráth György 1901- 1902-ben átalakította a villát. Az előteret, valamint a lépcsőházat a szecessziós stílus jegyében alakították ki, és a tárgyak között is megtalálhatók voltak kortárs darabok, például több Zsolnai kerámia. Az előtérben lévő egyik vitrinben láthatunk is egy válogatást ebből a gyűjteményből. Miután az akkori térben is egymás mellett éltek a történeti és a kortárs darabok, ez inspirált bennünket arra, hogy amikor A mi szecessziónk kiállítást rendeztük, akkor egyrészt Ráth György emlékét megőrizve két enteriőrt rekonstruáltunk, a szecessziós fogadószobát és ebédlőt, emellett pedig igyekeztünk bevonni a kortárs művészetet már a kiállítás látványába is. Ez azt jelentette, hogy a látványtervező Somlai Tibor és Katona Klára grafikus olyan módon alakította ki a látványt, hogy a szőnyegeket, a tapétákat korabeli szecessziós alkotások mintái nyomán újragondolva alkották meg. Lényegében ez egyfajta virtuális újraálmodás az egykori szecessziós tárgyakból kiindulva, és mindenképpen egy erőteljes kortárs jelenlétet sugall." – mesélte a kurátor.
"Ezen túl pedig volt még egy másik indíttatás is, hogy kortárs művészeket is bevonjunk a kiállításba. Itt éppen a szecessziós ebédlőben vagyunk, ahol a megterített asztalon Pattanytús Gergely kortárs üvegművész alkotása látható, ő Rippl-Rónai alkotásait igen kedveli, de teljesen átgondoltan, más stílusban alkotja meg az üvegtárgyait, emlékeztetve Rippl Rónaira, de mégis saját stílusát megőrizve. A másik teremben szecessziós fogadószobában pedig Smetana Ágnes üvegtárgyai láthatók, aki szintén visszanyúlt a szecesszióig, nem csak a motívumokat, hanem a technikát illetően is. A harmadik ebben a sorban az volt, hogy két időszaki tervünk is van, amiben rendszeresen kortárs kiállítások láthatók, évente két alkalommal. Ez a kortárs designosztály projektje. A célja az, hogy a múzeumból kiválasztott tárgyból inspirálódva a művész kortárs művet hozzon létre, és így tulajdonképpen egész kézenfekvő volt, hogy ebbe a térbe Zoób Kati alkotásai is helyet kapjanak. Tizenkét ruha került az állandó kiállítás tereibe és tizenkettő pedig az időszaki terembe.
Hogy miért Zoób Kati került látókörünkbe? Ennek több oka is van. Egyrészt a múzeumpedagógia felkérte őt szubjektív tárlatvezetésre, és ennek kapcsán fogalmazódott meg az ötlet, hogy itt kiállítson. másrészt ismert a szecesszó iránti erőteljes vonzódása. A balatonfüredi kiállítást meg kell említenem, ahol Lesznai Anna és Zoób Kati párbeszédét tekinthettük meg, alkotásokkal elbeszélve. Családi indíttatása miatt is nagyon kötődik a szecesszióhoz, másrészt az alkotásaiban is fel-feltűnnek régi anyagok, és szívesen használ fel régi motívumokat is. A szecesszió mesterei polihisztorok voltak. Ez nyilvánvalóvá válik, ha például Lechner Ödönre gondolunk, aki megtervezte az épületet, de mellette megtervezte a postaládát, a mindenféle kiegészítő elemeket is, a kilincsig bezárólag. Vagy gondoljunk Nagy Sándorra, ő is tervezett tapétát, üvegablakot, készített grafikát!
A polihisztorság megjelenik Zoób Kati életművében is, hiszen ő jelmeztervezéssel, bábtervezéssel, divattervezéssel egyaránt foglalkozik. Ami fontos változás volt még a szecesszió idején, hogy ekkor lendült fel a gyáripari tömegtermelés. Ezzel szemben a kézművesség értékét igyekeztek megőrizni az akkori kitűnő mesterek, átmentve a kézművesség igényességét. Ez a törekvés Zoób Katinál ugyanúgy megtalálható. Itt megint csak a családra kell visszautalni, az édesanyjára, valamint a nagyanyai örökségre, hiszen ezt az örökséget ő szeretettel őrzi. Kati a kézművesség rangját igyekszik továbbvinni, és folytatni a Katti Zoób márkanév alatt is.
A gondolkodásmódja is köti a szecesszióhoz, vegyük akár a geometrizálást, akár a bizonyos minták átörökítését. A kiállított ruhák és tárgyak kiválasztása elég nehéz feladat volt olyan szempontból, hogy Katinak igen komoly életműve van, ahogy azt az életmű katalógusa is mutatja, rengeteg ruhát tervezett, igen sokféle stílusban. Igen sokszínű az életműve, mind a szabásmintákat, mind az anyagokat, mind a díszítményeket tekintve. Elsősorban az volt a cél, hogy az életműnek egy szeletét mutassuk be, egy múzeumi szemszögből, a szecesszióból, illetve a villa hangulatából kiindulva. Azokat a tárgyakat emeltük be az enteriőrbe, amelyek valamilyen módon beleillenek. A látogatók közül sokan úgy ítélték meg hogy olyan, mintha ezek az öltözékek eleve ide lettek volna teremtve. Nos, hát a földszinti részen elsősorban a színvilág volt a meghatározó. A régi kastélyok, paloták enteriőrjeire kell visszautalnom, ahol a drapéria és a kárpit olyan meghatározó volt, hogy az alapján neveztek el szalonokat, így mindannyian ismerjük a palotákban a sárga. a kék, a zöld és a többi színekben pompázó szalonokat.
Ez a három terem is meghatározó színvilággal rendelkezik: a belső teremben a kék szín a meghatározó, és egy gyönyörű, kék kabát került Katitól az enteriőrbe. Itt, ahol vagyunk,– az egyik legfajsúlyosabb tere a szecessziós kiállításnak, ahol egy Thék Endre gyárában készült berendezés látható, egy nagy ebédlő, kiegészítve több tárggyal, például Zsolnai darabokkal – a vörös szín a meghatározó. Itt látható a Gróf Andrási Tivadar ebédlőjéből származó kárpit, a Vörösruhás nő másolata is. Gróf Andrási Tivadar részére Rippl Rónai tervezte meg a berendezést, a Zsolnai által készített tányérokból egy válogatás is látható itt. A vörös szín az, amely áthatja az egész terem hangulatát, így kézenfekvő volt, hogy Katitól is a vörös ruhák kerüljenek ide. Érdekesség, hogy a kor egyik szépasszonya, Gróf Andrási Tivadarné, született gróf Zichy Eleonóra arcvonásait viseli a kárpit. Nagyon szép, dekoratív környezetben, a természetben látható az artisztikus nőalak. Kati két vörös ruhája került tehát ebbe a terembe, az egyik egy diagonális motívumokkal, anyagszövéssel készült ruha, mely különösen a minta variálása miatt érdekes, a másik pedig egy taft selyemruha. A tervező nagyon kedveli a különböző selyem anyagokat. A baba nyakában pedig a Kati Zoób és a Zsolnai gyár által kollaborációba készített ékszer látható. Itt különösen az anyag szépsége, a felület fémes csillogása az, ami dominál. A másik teremben, a szecessziós fogadószobában ugyancsak egy taft ruha látható Egy Csók István festmény másolata van a falon, A tavasz ébredése. Az itt látható nőalak szintén egy sárga ruhában látható, mint ahogy Kati ruháján is ez a szín köszön vissza.
A további termekben a három egyetemes európai, fősodrású szecessziót mutatjuk be: a brit, az osztrák és a francia szecessziót. Ott egy kicsit más a megközelítés, a színvilágnak ott is komoly szerepe van, de a briteknél például egy nagyon egyszerű fehér ruha került az enteriőrbe, ami egy kicsit azt sugallja, hogy a brit művészetben a praktikum is szempont volt. Ugyan az angol művészek a szecesszióban is megőrizték az erőteljes középkori hagyományokat, de a praktikumot mindig szem előtt tartották. A középső teremben található ruha egy az egyben sugallja az osztrák művészet lényegét. Most nem Klimtre gondolok, hanem az iparművészeti tevékenységükre és a grafikákra, ahol az egyszerű piramis, vagy két dimenziós vonalakból kialakított díszítmények láthatók, és a Wiener Werkstätte monogramjára, a dupla W-re. Zoób Katinál a saját logója ugyanilyen fontos szerepet tölt be a teremben látható kasmír stólán. Ez a geometrikus logó első blikkre is nagyon megragadó motívum.
A francia teremben egy különleges, sok gombos, púderszínű ruhát lehet látni, ami a francia eleganciát is sugallja, és kicsit visszautal a régi történeti korokra is a púpos szoknyával, és a rendkívül elegáns moaré selyem anyaggal.
Az emeleten három terembe kerültek ruhák, a keleti teremben egy olyan ruha van, amely kicsit a keleti színvilágot is idézi, és az aszimmetrikus kompozícióval a keleti komponálásmódra utal vissza. Egy aranyló színvilág is megjelenik ezen a selyemruhán, ami viszont a közel-keleti spanyol kerámiák világát idézi meg. A magyar teremben egy rendkívül egyszerű ruha látható. Itt meg kell jegyezni, hogy a szecessziós időszakban az életmód is megváltozott, a nők elkezdtek dolgozni, sportolni, a fűzőt eldobták, és ha a gödöllői művészvilág tevékenységére gondolunk, ők nem csak művészek voltak, hanem egyfajta életstílust is képviseltek, ez az életstílus pedig azt jelentette, hogy már nem merev, lekötött nőként éltek, hanem szabadabb, úgynevezett reform ruhákat hordtak, amikben könnyebben tudtak mozogni. Katitól is egy ilyen ruha látható itt, ami teljesen szabad, finom darab, nagyon diszkrét, visszafogott díszítéssel.
A középső teremben látható a historizáló ebédlő, amely egy elég sötét bútorzatú terem. Három ruhát állítottunk ki itt. Az egyik témájánál fogva kapcsolódik az ebédlőhöz, hiszen a fűzőn gyümölcsök láthatók, gobelin technikával készült darab. A másik ruha a rusztikus szövetet és a finom selymet egyesíti, és a hátán egy XVIII. századi selyemanyag applikáció látható. A harmadik ruha pedig szintén applikációval díszített, a mellrészen csipke díszítéssel. A két időszaki teremben még nehezebb volt a feladat, hogy a nagyon gazdag életműből kiválasszunk valamit. Van egy terem. ami fekete és arany színben pompázik, a másik pedig fekete, piros és fehér színben. Ennek megfelelően válogattuk a ruhákat. Itt megint csak fontos volt a színvilágon túl az anyagok sokféleségének bemutatása, hiszen Zoób Kati bátran használja a különböző anyagokat, az organzát, és ezt a nagyon törékeny anyagot bátran párosítja például a nappával. A nappa egy nagyon finom kikészítésű bőr. A divattervező itt is felhasználja a régi motívumokat: például XVIII. századi bútorintarzia ihlette több kabátjának mintáját.
Erőteljes a designer geometrizáló indíttatása is, nem csak a logója és annak a variációi jellenek meg a ruháin, hanem a rombusz motívum is. Itt sokféle kompozíció, sokféle anyag látható, mind az arany és a fekete szín kombinálásával. A belső teremben pedig három kiemelkedő darab látható, mind a három egy geometrizáló stílust sugall, az egyik egy vízkörös motívumokkal díszített ruha fekete-fehér színben, a másik pedig egy hatalmas rózsával díszített ruha, szintén igen sajátos, stilizáló stílusban. A rózsa a szecesszióban is közkedvelt volt, de Zoób Katinál természetesen másfajta stilizálással jelenik meg. A harmadik ruha egy egyszerűnek látszó fekete ruha, amit a piros színben megjelenő logó tesz igazán egyedivé. Tehát vagy az anyagok sokfélesége és azok párosítása teszi különlegessé a ruháit, vagy a motívumok rendkívüli változatossága. Említettem, hogy a régi motívumok felhasználásától a motívumok újraalkotásáig nagyon sok mindenre van példa ebben az életműben. Ahogy Zoób Kati fogalmazott: az ellentétek harmóniájára törekszik. Valóban egy eklektikus világban élünk, hiszen ránk maradtak és minden korra rámaradt az előző korok kultúrája, igyekeznünk kell ezt valamiképp felhasználni, beépíteni a mai életünkbe és megőrizni a tradíciót, mint ahogy Zoób Kati és márkája is ezt sugallja nekünk." – fejezte be a tárlatvezetést Horváth Hilda kurátor.
