Jordán Adél: „Újra össze kellett csiszolódnunk, de szépen egymásra hangolódtunk"

Ez a cikk több mint 6 hónapja frissült utoljára, a benne lévő információk elavultak lehetnek.

Jordán Adél a Katona József Színház színésznőjeként azon szerencsések közé tartozik, akiknek sikerült valami jót is kihozniuk az elmúlt időszakból. Színházi fellépéseinek elmaradásáért a gyermekével együtt töltött idő kárpótolta, és élete első külföldi filmszerepe is a karantén időszaknak köszönhetően találta meg.

Ezeket láttad már?

Fotó: Trokán Nóra

Bár a GLAMOUR 2021. márciusi számában megjelent cikkben úgy fogalmazott, hogy a színház az igazi közege, picit sem hiányzott az életéből a pörgés, mikor bezárult az ajtó a „ maradjunk otthon” időszakban. Jordán Adél a gyermekével töltött idő került hétköznapjai fókuszába – életében először. Még fészbukozni sem fészbukozott – bár „leszokásának” története nyolc évvel ezelőttre nyúlik vissza.

Pazar élmények, különleges szerepek

„Tavaly májusban forgott volna egy holland film – meséli Adél –, My best friend Anna Frank címmel. Kiválasztottak az egyik nagyobb szerepre, de annyi elfoglaltságom volt a színházban, hogy nem tudtunk egyeztetni. Aztán hirtelen leállt a színház, és a forgatás sem kezdődött el a járvány miatt. Évad vége lett, mikor felhívtak, hogy mostanában kezdenének, ráérek-e. Ez nagyon jól jött ki: visszakerült hozzám a szerep. Csodálatos volt beülni a taxiba, ki a reptérre: az első utam fél év után a nappalimból Amszterdamba vezetett, egyenesen a rendezőhöz. A Facebookról akkor jöttem le, amikor a Chicago című darab bemutatója volt a Centrál Színházban. Nagyon izgultam, én kezdtem az All that jazzszámmal. Ránéztem az okostelefonomra, hogy megtudjam, mennyi időm van még – és azon kaptam magam, hogy az értesítések miatt a Facebookot görgetem, mint egy agymosott. Akkor úgy döntöttem, hogy ezt most abbahagyom: leiratkoztam, nincs több közösségi média. Az SZFE-demonstrációk (Színház- és Filmművészeti Egyetem – a szerk.) idején egy időre visszairatkoztam, de aztán gyorsan lejöttem, végleg, mert nagyon felzaklatott.”

A színházak nyitásával, tavaly szeptemberben felújító próbák sora várta, számos énekesi tudást igénylő szereppel. Az egyik legnépszerűbb színház egyik legfoglalkoztatottabb színésznőjeként a legfüggetlenebb társulatban, Pintér Bélánál is kapott szerepet. „Nagyon megszerettük egymást Bélával, mikor a Katonában rendezte az Ascher Tamás Háromszéken című darabot. Áthívott vendégnek a társulatába, az Anya szeme fénye című előadásba. Béla különféle barokk művekből válogatott, rövid idő alatt ez a harmadik olyan szerepem, ahol operaénekesi feladatot bíznak rám. A tavalyi évadban például nem is próbáltam prózai előadást” – emlékszik vissza. S hogy miért ezek az énekes szerepek találták meg az utóbbi időben? A kérdés költői, hiszen a Katona József Színház- és a Jordán Adél-rajongókat számos kiemelkedő zenei élménnyel ajándékozta már meg eddig is a művésznő – és nem csak a színház falain belül.

Nagyon sokat fejlődött

A Puszi zenekar és a Budapest Bár fellépői közt is bizonyított a rock és a sanzon műfajában, bár, mint mondja, az operák esetében kicsit magasabb a léc. A kérdésre, hogy mennyire nehezítette meg a színház leállása magánéletét illetően sem könnyű helyzetét, válasza meglepően nem az, amit várnánk. Nem titok, hogy akkorra voltak túl Keresztes Tamás színésszel a váláson, és fiuk, Andor is épp a kiskamaszkorba lépett. „Tomival mindketten nagyon sokat dolgoztunk. Szerencsére sok előadásom kilenc előtt véget ért, irtózatos iramban öltöztem át a jelmezből, biciklire pattantam, hogy hazaérjek és még ébren találjam a gyerekemet. A válásunkon épp az első karantén kezdetekor lettünk túl, úgyhogy lelkileg nagyon jót tett, hogy leállt minden. Áldásnak tekintettem ezt az időszakot, a legjobbkor jött az, amire a leginkább vágytam, hogy minél többet lehessek a fiammal. Szinte újra össze kellett csiszolódnunk, de szépen egymásra hangolódtunk, olyan volt, mint egy nyaralás kezdete, épp akkor tavaszodott az első hullám végén” – meséli, hozzátéve, hogy Andor Waldorf-iskolába jár, ahol semmiféle kütyüt nem használhatnak a gyerekek, se gépet, se telefont. Ez alól nem volt kivétel az online oktatás időszaka sem.

Rúzsa Magdi: „Fel kellett kötnöm a gatyámat, hogy végig tudjam csinálni"

„Hetente kellett bemenni a tananyagért, minden napra volt egy feladatsor. Itt nem tantárgyak, hanem epochák vannak: egy hónapig számolást tanulnak, egy hónapig olvasást, írást és így tovább. Ez a közép-budai Waldorf-iskola csodálatos: Andor farag, köt, például tavaly megkötötte a sapkáját!” – lelkendezik. A családra visszatérve édesanyjával való kapcsolata külön szót érdemel. Az ő véleménye számára mindig is nagyon fontos volt – nem csak szakmai kérdésekben. „Nagyon szeretem, mind az ízlését, mind a gondolkodását. Valahogy úgy vagyok bekötve, hogy iszonyatosan ki vagyok rá élezve. Sok heves vitánk volt, de ebben is lenyugodtam a karantén időszakai alatt. Tudok figyelő, szemlélődő lenni, a jógázással tanultam meg, hogy ne azonnal reagáljak, ha valamin felhúzom magam. Tudni kell kicsit megállni, hogy rálássunk a dolgokra. Mind a gyerekemmel, mind az anyámmal és magammal kapcsolatban is nagyon sokat fejlődtem” – teszi hozzá.

Jordán Adél életében központi szerepe van a jógának, ahogy fogalmaz: „Nekem a jóga nem csak testi, hanem lelki ügy is"

Fotó: Trokán Nóra

Új színházi elképzelések

Adja magát a kérdés, hogy vajon édesapjával is ennyire szoros-e a kapcsolata. „Épp a karantén alatt választottam azt a taktikát, hogy nem az anyámat kerestem, ha volt valami problémám, hanem apámat, aki sokkal higgadtabban látja a dolgokat, így esett jól, hogy neki mondjam el, ő nyugtasson meg bizonyos kérdésekben. Azelőtt ez sem volt rám jellemző...” Közhelynek tűnhetne, de az ő esetében igaznak bizonyult: ha az egyik kapu bezárul, egy másik kinyílik. Igaz, sokat kellett tenniük azért, hogy a karantén egyféle családegyesítő projektté váljék. Ebben egy négylábú is segített a famíliának: kutyásokként a karanténkorszak számukra is könnyebben volt átvészelhető.

„Szerencsére itt lakom a vár mellett, a Várkertbe jártunk ki, rengeteget jógáztam, kutyáztam, leterítettem egy matracot, még ősszel is, ha sütött a nap. Nekem a jóga nem csak testi, hanem lelki ügy is, azáltal is sokat fejlődtem” – meséli, hozzátéve, hogy a pályatárshoz, Stefanovits Angi színésznőhöz is járt jógaórára. A lelki élmények sorát gazdagította a Szépművészeti Múzeum Textúra összművészeti sorozata is a leállások idején, az online előadások nézőinek nem kis örömére. „Hat éve megy a sorozat: kortárs írók írnak szövegeket különféle képzőművészeti alkotásokhoz, amiket színészek mondanak el a művek környezetében. A Textúrának minden évben más a rendezője, 2019-ben Székely Kriszta volt. Én egy XVI. századi festő Mária gyermekével témájú képhez írt Szécsi Noémi-szöveget adtam elő, ami Noémi személyes abortuszélményét felelevenítő, megrázó írás volt, és egy mély, belső hangvételű előadásra inspirált.” Terveiről, szerepálmairól annyit elárult, hogy új színházi elképzelések foglalkoztatják.

„Székely Krisztával egy megtörtént eseményekre, jegyzőkönyvekre épülő szövegen dolgozunk. Először életemben egy olyan fázisában vehetek részt a munkának, amiben még nem volt részem: eddig megkaptam a szerepet – és onnan indult az alkotói folyamat. Most az alapanyag létrehozásában is benne lehetek. Izgalmas már az ötletelés folyamatában jelen lenni, valamit a nulláról felépíteni. Most épp ehhez olvasok gyilkossági iratokat” – meséli, hozzátéve, hogy újfajta technikai elképzelések is foglalkoztatják őket. „Ezt is a színház új helyzete, a karantén idején születő online előadások inspirálták. A téma, amire rátaláltunk, azonban olyan dús és szerteágazó, hogy ebben a stádiumban még nehéz megjósolni, milyen formát ölt majd.”

Stylist: Kökény Nikoletta Smink: Titkos Bernadett Haj: Végh Virág