"Jobban érdekelnek az emberi érzelmek" - A készülő magyar zombifilm ír főszereplőjével, Declan Hannigannel beszélgettünk

Az Atomic Blonde-ban Charlize Theron sofőrjeként láthattunk, de feltűntél a Robin Hoodban és játszottál az ABC csatorna The Terror című sorozatában is. Hogyan talált mega Silent Zone csapata?

Ez érdekes volt, mert nem színészként, hanem először anyanyelvi dialógus-konzultánsként keveredtem bele a munkába. Fekete Zsolt produkciós manager hívott, így ismertem meg Deák Péter rendezőt és az író-producereket, Illés Krisztiánt és Csák Viktort. Néhány brit és néhány amerikai kifejezés megírásában kérték a segítségemet, de ahogy jobban megismertük egymást felfedezték, hogy színész vagyok... és valahogy odáig jutott a dolog, hogy én játszom a film egyik főszerepét, Davidet, Matt Devere, Barabás Niki és Papp Luca mellett.

Gondolom, nincs túl sok angol nyelvű színész Budapesten... Ismertétek egymást már korábbról a kollegákkal?

Matt-tel és Nikivel már korábban is dolgoztunk együtt. Nikivel – aki a forgatásra jött haza Los Angelesből - a Curtizben dolgoztam együtt, ami a Torontói Filmfesztiválon díjat nyert tavaly és az amerikai Netflix is megvette. Matt pedig régi jó barátom és kollegám. Egy videóklippet is készítettünk együtt régebben, amit én rendeztem és ő volt a főszereplője. A Wales-ből származó, de Budapesten élő színészt egyébként ismerheti a magyar közönség a Nemzeti Színházból is, ahol a SÖR - Shakespeare összes rövidítve című háromszereplős (angol nyelvű) stúdiódarab egyik színésze volt. De az amerikai szuperprodukciók közül olyan produkciókban forgatott, mint a Terminátor, a Robin Hood, a Spy és a Herkules, hogy csak egy néhány címet említsek. Volt a csapatban egy tehetséges, tizenhat éves magyar lány is, Papp Luca. Neki ez volt élete első forgatása – előtte színpadi tapasztalatai voltak. Nagyon ügyes lány, ígéretes tehetség. Viszont az vicces volt, hogy néha a forgatás után iskolába kellett mennie...

Ezek szerint nyáron, de iskolaidőben is forgattatok…? Nem változtatott a munkameneten a koronavírus kitörése?

Nyárra volt időzítve a forgatás, kicsit belefutottunk a szeptemberbe, de nagyon szerencsések voltunk, mert a járvány két hulláma között fel tudtuk venni az összes jelenetet. A helyzet meglehetősen ironikus volt, mert a történet szerint egy vírus támadja meg a bolygónkat... Képzelheted, mennyire furcsa volt megtartani a próbákat és aztán leforgatni a jeleneteket egy világjárvány kellős közepén...

Mit lehet elárulni a sztoriról?

A történet egy zombi-apokalipszisről szól. A fő száláról annyit elmondhatok, hogy a főszereplő Cassiusnak (őt alakítja Matt) meg kell mentenie a 10 éves Abigailt ebben a zombi apokalipszisben. Egy igazi akciófilm csapat vagyunk a filmben. Cassius a zombikkal harcol, mi pedig egy család vagyunk, a filmbéli karakterem neve David, Niki Megant a várandós páromat alakítja és így menekülünk a zombik elől. Minden szereplőnek más az elképzelése az életben maradásról, Cassiusnak az az teóriája, hogy biztonságosabban lehet túlélni a Földön ha nem csoportosulunk össze és mindenki a maga útját járja.

Íróként mi a véleményed a forgatókönyvről? Több ez a sztori, mint egy megszokott menekülős-hörgős zombi-film?

Krisztián és Viktor nagyszerű munkát végeztek, mert ahogy megírták a forgatókönyvet az igazi művészi munka. Sikerült néhány csavart belerakniuk a történetbe és ezért igen, több lett, mint egy megszokott zombi film. A karakterépítésben is jó munkát végeztek. A zombifilmek készítőit általában az akciójelenetek érdeklik leginkább, de ők a jellemábrázolásra is komoly gondot fordítottak.

Kik játszották a zombikat?

Rengeteg statisztával dolgoztunk és mindannyian nagyon lelkesek voltak! Masszív castingon válogatták ki őket és a stábot is meglepte, hogy mennyi ember akar zombit alakítani a filmvásznon. Részt vettem a válogatás egy részén és láttam, hogy mennyi tehetséges zombi van! (nevet) Vannak emberek, akiknek egyszerűen alkati adottságaik vannak, a megfelelő arcuk és hozzáállásuk. Nem viccelek, tényleg nagyon jó zombijaink voltak. Visszanéztük a film néhány jelenetét és néhányan annyira félelmetesek voltak, hogy rendesen megijedtem tőlük! (nevet)

Milyen forgatási élményt tudnál kiemelni?

A kaszkadőr jelenetek nagyon jók voltak. Pontosan meg voltak koreografálva és izgalmas volt kívülről is, színészként látni. Sok kaszkadőrrel dolgoztunk Kata Gellén vezetésével, remek csapat volt, nagyon színvonalas munkát végeztek.

Mennyire kovácsolódott össze a stáb a forgatások során?

Minden helyszín elég közel volt Budapesthez és naponta mentünk ki forgatni. Sármelléken viszont együtt töltöttünk hat napot. Nagy volt rajtunk a nyomás, mert próbáltunk minden nap annyit forgatni, amennyi csak tudunk. Bár nagy bulik így nem lehettek, nagyszerű csapat verődött össze erre a forgatásra, mindenki respektálta a másik munkáját és ez sokat segít abban, hogy jó végeredmény szülessen.

A te életeben hogyan kezdődött a filmezés?

Hat vagy hét éves lehettem, amikor a Mikulástól karácsonyra írógépet kértem. Kaptam is egy műanyagot. (nevet) Édesanyám is író – tíz évig dolgozott Írország legnépszerűbb szappanoperájában forgatókönyvíróként - és mindig láttam dolgozni, nyilván ez hatással volt rám. Azután mindig valamilyen formában írtam és kapcsolatban maradtam a filmezéssel, színészettel, bár az egyetemen fizikát és kémiát hallgattam. Talán ez furcsán hangzik, de van, amikor jól jön a filmkészítéskor a természettudományi ismeret, mert a filmgyártás is tud nagyon technikai dolog lenni. De aztán jobban érdekeltek az emberi érzelmek és ezt próbáltam a filmezéskor középpontba helyezni. Legyen az dráma vagy akciófilm, nagyon sok múlik a megfelelő szereplők megtalálásán.

Hogyan kerültél Magyarországra?

2004-ben érkeztem Budapestre és abban az időben Magyarországra nagyon ígéretes hely volt. Rengeteg reklámot forgattak itt, a filmipar virágzott, sok volt a lehetőség. Sokat rendeztem is és kellemes meglepetések is értek a szakmában. Például egy neves magyar producer egyszer azt mondta nekem, hogy ír rendezőként soha nem fogok Magyarországon támogatást kapni a rövidfilmemre. De kaptam és a film hozta a nemzetközi díjakat...

Ma már nem látod ilyen kedvezőnek a Magyarország nyújtotta lehetőségeket?

De igen! Sok nagyköltségvetésű külföldi produkció forog itt és volt alkalmam bennük dolgozni, úgy, mint a Borgias-ban, a The Terror-ban vagy a Atomic Blonde-ban. Az az érdekes, hogy Budapest sokkal jobb lehetőségeket kínál most és kínált egy angol nyelvű színésznek az elmúlt néhány évben, mint amit Európa bármelyik városa kínálni tudna. Ismerek olyan színészeket Londonban, akiknek van magyar ügynökük és úgy jönnek ide forgatni, mintha helyiek lennének. De ez érthető is, mert nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, hogy Ridley Scott-tal, Charlize Theronnal vagy Jarrard Harris-szel dolgozzon. Vele például hat hónapon át forgattam. Munkamániás.

Miben látod a leglényegesebb különbséget az amerikai és a magyar/európai filmszakma között?

Az Atomic Blonde forgatása alatt láttam, hogy az amerikaiak kicsit másképp gondolkodnak a filmművészetről. Inkább alkalmazott művészetként, design-ként tekintenek rá és nem úgy, mint egy képzőművészeti alkotásra. Amennyire művészet ugyanannyira iparág is a filmművészet, annak minden követelményével. Nekem tetszik ez a gondolkodás. Remélem idővel nem fog összekapcsolódni Magyarországon és máshol sem a filmrendező fogalma az elvont művész fogalmával. Le kell, hogy kerüljön ez a bélyeg a filmkészítőkről.

Mi a következő projekted?

Írtam egy forgatókönyvet a vetélésről. A Silent Zone csapatából néhány emberrel olyan jól összehangolódtunk szakmailag a forgatás során, hogy az én projektemben fogjuk folytatni a közös munkát. Niki főszereplőként és producerként vesz részt benne, Krisztián és Deák Péter segítségével felszerelésekhez és eszközökhöz jutunk. De sok Silent Zone-stábtag fog velünk dolgozni. A téma érzékeny, rengeteg ember átmegy ezen a traumán – nem csak nők, hanem az érintett férfiak is, de nem igazán beszélünk róla, nem igazán találsz filmes feldolgozást sem. A zombik után ez egy valódi emberi dráma lesz.

Te is átmentél ezen a megrázkódtatáson?

Igen. Személyes élmények is benne vannak a történetben. Nem csak a saját életemből, hanem szemtanúja voltam annak is, amikor barátainkkal történt meg és tudom, hogy nagyon tönkre tudja tenni érzelmileg az embert egy ilyen élmény. De senki nem beszél róla. Az én sztorimban nagyon fontos elem az, hogy amikor egy pár gyermeket vár, lát egy jövőképet, berendez magának egy jövőt és amikor elveszítik a magzatot, akkor minden összeomlik. Ez a legnagyobb trauma: elveszíteni a jövőt.

Családot alapítottál Magyarországon, a gyermekeid is itt születtek. Hogy látod a jövődet, Magyarországon fogtok maradni?

Tudod, van az az érzés, amikor a gép ereszkedik Magyarország felett, akkor megdobban a szívem és úgy érzem, haza érkezem. Én már ide tartozom.

Szerző: Vida Virág