Izgalmas és hátborzongató részleteket mutatunk a National Geographic új sorozatának forgatásáról
Nem mindennapi élmény kihajózni Los Angeles partjainál a Santa Monica-öbölbe és az éppen elvonuló, észak felé úszó bálnák felbukkanását figyelni a nyílt vízről. Különösen akkor nem, ha a bálnák szokásairól közben az Oscar-díjas operatőr, Guillermo Navarro és a Planet Earth II Primetime Emmy-díjas producere, Tom Hugh-Jones mesél érdekességeket.
Ezeket láttad már?
A négyórás hajózás alatt a két filmes szakember legutóbbi közös munkájáról – a napokban Magyarországon is induló - Zord bolygó forgatásáról tudtunk meg izgalmas és hátborzongató részleteket.
A kis yachtunk Marina del Rey kikötőjéből fut ki a hajózásra tökéletes húsz fokos tavaszi melegben. A National Geographic jóvoltából a hajón stílusos, pezsgős reggeli várja a maroknyi újságíró és filmes csapatot, hogy kellőképpen meglapozzuk a bálna-les élményét.
A Dove világszerte állatkísérlet-mentes márka lett
A Dove világszerte állatkísérlet-mentes márka lett
"Meglátjuk, hogy szerencsénk lesz-e ma. – mondja az indulás első perceiben Guillermo Navarro, aki a Zord bolygó mukálataiban most szokatlan módon producerként vett részt. – Tegnap is kint voltunk – folytatja - akkor teljesen csendes volt a víz. Még delfinek sem bukkantak fel. De ez erről szól, a természetfilm készítése is ilyen. Türelmesen várakozni kell. Szinte érezni lehet őket. Attól, hogy ha ma nem látunk egyetlen bálnát sem, attól még tudjuk, hogy itt vannak körülöttünk, itt vannak alattunk a mélyben. Persze amikor filmet készítünk, az más, mint most, mert a csapat rengeteg előzetes tudományos kutatást végez és tudjuk, hogy mi várható, pontosan mikor, hol és mi fog történni. Teljes előkészületben oda kell menni és várni. – magyarázza, majd nevetve hozzáteszi - de meglehet, hogy semmi nem fog történni." Ám mindenki meglepetésére ezúttal szerencsénk van. Még a hullámtörő gátat sem hagyjuk el, amikor felbukkan az első hatalmas állat.
Talán alattunk vagy közvetlenül mellettünk úszik el, jól megdobva a kis hajót, de nem jön azonnal a felszínre, csak úgy száz méterrel arrébb, ami éppen elég ahhoz, hogy érdes, foltos bőrét, labdányi, bőrredőkkel körülvett sötét szemét és a bálnák fején lévő jellegzetes orrnyílást (ahol a vizet szökőkútként lövellik fel) jól szemügyre vehessük. "Akkor haza is mehetünk...! – szólal meg viccesen egy kolléga. Mindenki nevet, de a kolléga arca falfehér, talán ő nem viccnek szánja. Bizonyára nem, mert húsz perccel később már összegörnyedve ül a tatban, takaróval a hátán egy zacskót szorongatva a kezében. Rám tengeri betegség helyett inkább egy enyhe félelem száll, ahogy a világ legnagyobb élőlényének a nyomába eredünk a Csendes-óceánon. Még a kikötőből ki is tudnék úszni, de ha úgy megdobja a hajót a következő bálna a nyílt vízen, hogy fel is borulunk, akkor ott már nem adok magamnak sok esélyt a túlélésre... De valljuk be, a mi bálna-lesünk egy biztonságos sétahajókázás - el sem tudom képzelni, milyen lehetett érintetlen tájakon, embert próbáló körülményekkel, szélsőséges időjárási viszonyokkal dacolva várni a stábnak, hogy megörökítsék a bolygónk legzordabb pillanatait - amit mi otthon a kényelmes kanapéról nézhetünk meg. Tomhoz fordulok és arról kérdezem, volt-e már ő vagy a stáb igazi veszélyben a forgatások alatt? "A kanadai télben a világ legnagyobb farkasáról forgattunk és három héten át minden nap ki kellett menni a helyszínre. Az nagyon kemény volt, de főleg az operatőrnek, akit minden nap kitettünk a helikopterből és át kellett gyalogolnia egy hómezőn, hogy a farkasok közelébe kerüljön. Ráadásul meglehetősen közel. Ott köröztünk a helikopterrel, de ő teljesen egyedül volt lent a földön. Akkor megfordult a fejemben, hogy ez azért lehet, hogy nem tökéletesen biztonságos így... Az operatőr maga is megérezte, mert egyik nap kicsit idegesen ránk szólt telefonon, hogy most már azért fel tudnátok venni...? – emlékszik vissza mosolyogva, majd elgondolkodva hozzáteszi – Egyébként a legijesztőbb mindig az emberek közé való visszatérés..." Guillermo, Tommal ellentétben nem tud felidézni olyan esetet, amikor veszélyben érezte volna magát vagy a stáb bármely tagját. De Tom folytatja az anekdotázást. "Meleg helyzetek is adódtak. Például, amikor a jegesmedvékről forgattunk és a hajó kitett minket egy jégtáblán. Az elég vérfagyasztó, amikor a 'hatótávolságon' belül lévő jegesmedvén látod, hogy észrevett, szimatol a levegőbe és megindul feléd – meséli nevetve, bár én nem találom olyan humorosnak ezt a történetet. A csapatnak futnia kellett a hajóig, éppen időben elértük és mindenki biztonságban feljutott. Nekem futás közben az járt a fejemben, hogy 'hűha, ha most elcsúsznék'... A műfaj nehézségét egyébként jól mutatja, hogy a kisebb-nagyobb sérülések is gyakoriak. A ficam, rándulás, trópusi betegség mindennapos, de vannak komolyabb esetek is. Tom maga is elszenvedett egy furcsa balesetet egy korábbi forgatáson. Megfogott egy mérges békát, ami önmagában nem is lett volna probléma, ha a méreg nem kerül be a szervezetébe. De nem mosott kezet... "Észre sem vettem, letöröltem az arcomról az izzadtságot. Fél óra múlva rettenetesen szúrni kezdett a szemem és nem is láttam vele. A szúrás legalább két napig megmaradt, aztán múlni kezdett, viszont a szemem fél éven át be volt vérezve." - amikor látja az arcomon a borzongást Tom, megnyugtat. "Alig tudunk halálos forgatási balesetről. Én konkrétan egyetlen egyet ismerek, amikor egy hangosítót eltiport egy elefánt, de ez már réges-régen történt. Sokkal nagyobb veszélynek vagyunk kitéve a civilizált emberi világban, elég csak a közlekedési balesetekre gondolni." A stábbal egyébként orvos is utazott. "Igazából az orvossal csak baj volt, mert ő kapott el valamilyen helyi betegséget – nevet Tom – és valójában vannak olyan helyzetek, amikor az orvos is kevés. Emberként és producerként is aggódok a stáb biztonságáért. Rettegek attól, hogy például, amikor egy sziklaszirteken forgatunk, valaki le ne zuhanjon. Egy nyílt koponyatöréssel a világ legjobb orvosa sem tud mit kezdeni." A hajó közben delfin-kísértet kap. A kedves állatok hűségesen követik a hajónkat, sőt, versenyt futnak vele. Hihetetlen a hajó orrából, másfél méter távolságból figyelni, ahogy a –szerintem nagyon gyorsan haladó – hajónk alatt és mellett ficánkolnak. Néha az az érzésem, hogy most elütöttünk egyet, de máris vidáman kiugrik a másik oldalon. "Az a zöldes folt az óceánon hat óránál a bálna tipikus névjegye. Figyeljünk, mert pár perc és fel fog bukkanni egy a közelben." – hívja fel a társaság figyelmét Guillermo. És igaza lesz.
Hatalmas szökőár lövell fel az égbe, majd kibukkan az óriási, kétágú, íves farokuszony és ahogy a természetfilmekben látjuk magasan visszacsapva eltűnik a kékségben. Leírhatatlan élmény. A hajó motorját leállítják és mindenki némán figyel. Némaság uralja a Csendes-óceánt. Majd újabb szökőár-hang, újabb farokcsapás. A másik oldalon felbukkan a hatalmas test és hosszú másodpercekig mintha féloldalazva úszna el mellettünk, ránk szegezi a tekintetét. Figyel minket. Másabbak a hullámok is körülötte. "Nézzétek, a kicsinyével együtt úszik ez az anya!" – kiáltja Tom.
Íme a lista: ezek a legegészségesebb országok a világon
Íme a lista: ezek a legegészségesebb országok a világon
Felemelő, drámai pillanatokat élünk meg. Valahol ez volt a cél a Zord bolygóval is, ezek a drámai pillanatok a mozgatórugói a sorozatnak. "A képi és hangi világ, az összevágás a fiatalabb generáció elvárásaihoz idomul – mondja Tom, majd Guillermo hozzáteszi – "És a lehető legjobb pillanatban tudtuk elkészíteni ezt a sorozatot. Ma már a rendelkezésünkre áll egy olyan technikai háttér, ami húsz éve, tíz éve még nem létezett. Ebben a pillanatban éppen körül vagyunk véve az óceánnal és eszembe jutott például, hogy a kiváló kameráinkkal és egy speciális eszközzel csodálatos víz alatti felvételeket tudtunk készíteni, amiknek a legfontosabb jellemzője a gyorsaság volt. Hatalmas sebességgel tudtuk követni az éppen ragadozó halakat a vízben.
De ami még fontosabb, hogy éppen időben vagyunk, az utolsó órákban, hogy valamit tegyünk a klímaváltozás ellen. Ami már történik. A sorozat nagyon komolyan hívja fel a figyelmet ennek fontosságára. A hajónk közben megfordult és a kikötő felé veszi az irányt. A jó félórás visszaúton még egy csoda történik. A víz mindenütt furcsa hullámokat vet és tucatjával tűnnek fel a delfinek. Bármerre nézünk csak delfineket látunk. Senki nem tudja megmagyarázni a jelenséget, de a hajón katartikus hangulat uralkodik el. A korlátokon kilógva, a hajópadlóra ülve próbálunk minél közelebbi felvételeket készíteni a barátságos állatokról. Kivéve azt az egyetlen kollégát, aki még mindig falfehéren szorongatja a nylonzacskót. A kikötőbe érve annyit mond, hogy 'ezt is túléltük.' Talán majd a kanapéról nézve jobban fogja élvezni a zord bolygónk vad szépségeit.
Az előzetest itt nézheted meg!
Magyarországon a Zord bolygó a National Geographic csatornán április 14-től 22:00 órától tekinthető meg.
Szöveg: Vida Virág
Az új Sabrina sorozat nemcsak sugározza magából a női erőt, hanem a saját hitedet is megkérdőjelezed
Az új Sabrina sorozat nemcsak sugározza magából a női erőt, hanem a saját hitedet is megkérdőjelezed