Itt van az ősz, itt van újra a színházi szezon: két darab, amit látnod kell
Színházrajongóként izgatottan várjuk a szeptembert, az új színházi évad mindig kellemes meglepetéseket ígér. Kedvcsinálónak két, első ránézésre sokban hasonlító, ám valójában igen különböző darabot választottunk, és tettük ezt annak érdekében, hogy minél több olvasónk rátaláljon a neki való szórakoztató színházra.
Ezeket láttad már?
A jegyzőkönyvet és a Frivolt is Alföldi Róbert rendezte és mindkettőt az Átriumban mutatták be, de mind műfajában, mind stílusában – a színészi játékról nem is beszélve – egymástól elütő előadások. Ha az abszurd humort bírjuk, Tracy Letts amerikai színész, író egy önkormányzati képviselő-testület ülésén játszódó darabját nézzük meg, ha pedig szeretjük a táncot és nyitottak vagyunk az újragondolt feldolgozásokra, egy látványos kortárs néptáncban biztosan nem csalódunk. Izgalmas fordulat lehet, ha ki-ki megcseréli a preferált műfajt, és direkt a másiknak szavaz bizalmat – vagy mindkettőnek.
Ha már a szavazásnál tartunk: A jegyzőkönyvben egy ülésnek vagyunk tanúi, ahol a foglalkozása szinte összes kliséjét viccesen felvonultató polgármester (Hevér Gábor) vezetésével a testület végigveszi a napirendi pontokat, majd mindegyiknek a végén szavaz. A kisváros megoldásra váró gondjai a szerző sajátos, az abszurdhoz közelálló stílusában kerülnek elő: a száraz keveredik a kicsattanóval, úgy a humorban, mint a voksolások lezárásaként az asztalon csattanó kalapács miatt a tárgyalóban. A teremben hosszú asztal, mögötte sorakoznak az önkormányzati tagok.
Egy-egy jellegzetes tulajdonságuk viccesen felnagyítva: esetlen, elvtelen, levitézlett, bamba, túlkompenzáló, sunyi, az eszét játszó. Mind közül a legnevettetőbb a férfi primadonnát alakító Debreczeni Csaba. Néhány karakter hasonlóságuk egy-két hazai ismert emberrel aligha lehet a véletlen műve. Dőlünk a nevetéstől a sziporkázások láttán, még a komoly hangvételű jelenetek is szereznek könnyed perceket, a drámaiságból mit sem vonva le. A játszók lubickolnak szerepeikben, önfeledten oldják meg a nehezebb részek színészi feladatait is. „A demokrácia zűrös dolog”, hangzik el valamelyikük szájából. És hogy kik parkolnak közel a bejárathoz, lehet-e akadály mentesíteni a szökőkutat, mi van az indiánokkal, de legfőképpen: hogy miért nem készült el a múlt heti jegyzőkönyv – ezekre, és még sokkal komolyabb kérdésekre – mint amilyen a kirekesztés vagy egy közösség múlttal való szembe nézésének problémája – keresi a választ a Pulitzer-díjas szerző, Alföldi kiváló rendezésének tolmácsolásában.
A Frivolcímű darabban a rendező népdalokkal és néptánccal mutat rá az „Isten, haza, család” jelmondaton alapuló konzervatív világnézet visszásságaira. Ha mélyebben belegondolunk, népdalaink többsége házasságon kívüli szexről, többszereplős párkapcsolatokról és hasonló frivol dolgokról is szól. Az első jelenetek egyikéből kiderül, hogy a régi idők mindennapos női foglalatossága, a kukoricamorzsolás akár erotikus felhangú is lehet, ha a kukoricacsutkát szexuális játékszernek használják. Vagy ott van a férfiak botos tánca, ami tényleges ütlegeléssé fajulhat, ha egy kismamát akarnak megbüntetni házasságon kívüli terhessége miatt. A korabeli való élet elevenedik meg a maga nyers őszinteségében, ahol ráadásul a mainál keményebb válaszok születtek az elfogadással, mássággal vagy az önrendelkezéssel kapcsolatban. Egyszerre magával ragadók és megrázóak az aprólékosan kidolgozott táncban elmesélt és csak egy-egy mozzanattal, laza szálon összekapcsolat történetek (koreográfus: Vári Bertalan).
A jelenetekben a népszokásainkhoz kötődő szinte valamennyi táncfajtánk megjelenik, népdalokkal kísérve. A táncosok öltözékeként felvonultatott népviseletek (jelmez: Pető Kata) szívet melengető látványa és a hagyományainkat napjainkba átültetett társadalomkritikus produkció nagyon is élővé teszi a gyakran elavultnak titulált folklórt. A produkciót mindazoknak ajánljuk, akik szívesen veszik a „nemzeti” fogalmának a megszokotthoz képest szabadabb értelmezését.
Szerző: Kiss Annamária
