Itt a Netflix új dokumentumsorozata: El tudod képzelni, hogy a szobatársad meglopjon, átverjen vagy megöljön?

Korábban csak a különböző ismeretterjesztő csatornákon láthattunk hasonlót késő éjszakánként. Ám a Netflix szokásához híven ráérzett arra, mire van igény, és elhozta nekünk a szörnyű valóságot, de úgy, hogy annak minden kiábrándító és hátborzongató percét élvezzük. A lehető legrosszabb szobatárs (eredeti címén: Worst Roommate Ever) egy ötrészes minisorozat, ami négy valóban megtörtént bűnesetet mesél el. Ha valaki nem szereti a bűnügyeket, még annak is ajánlott a sorozat megtekintése, mert olyan hétköznapi eseteket tárnak fel benne, amelyek tulajdonképpen bármelyikünkkel megeshetnek, és ez az igazán ijesztő.

A menedékházat vezető helyes kis nagymama valójában egy sorozatgyilkos

Képzeld csak el: beköltözteted az idősödő édesanyádat egy hihetetlenül cuki, ráadásul ápolónői tapasztalatokkal rendelkező nagymama házába. Csak annyit kér, amennyi fedezi a szállást és az ételt, ugyanis még főz is asszony a lakóira. Természetesen azért lenyomoztad, amennyire tudtad, és azt találtad, hogy befolyásos emberek körében mozgott, és híres az emberszeretetéről, a jótékonykodásáról. A többi lakó is bőszen dicséri házi nénit, aki látszólag maga a földre szállt angyal. Nyugodt szívvel otthagyod egyetlen szülőanyádat, aki egy szép napon eltűnik.

Ez sajnos tényleg megesett egy anyával, egy mentális problémákkal küzdő hajléktalannal és sok más emberrel. Nem azért, mert a ház a Bermuda-háromszögre épült. Dorothea Puente egyszer már megjárta a börtönt, amiért elkábította az áldozatait, és kirabolta őket. A börtön után stílust váltott és menedékházat üzemeltetett, ahol tárt karokkal fogadta a nehéz sorsú embereket. Sok esetben beérte azzal, hogy felvette az életjáradékukat, máskor pedig megmérgezte és elásta őket a paradicsompalántái között.

A lakótárs, aki igazából egy pszichopata

Van egy lakásod, de jól jönne egy kis plusz pénz. Kiadod albérletbe az egyik szobádat. Jelentkezik is egy rá egy kedves, visszahúzódó ázsiai férfi. Úgy tűnik, remekül megvagytok, még azt is mernéd mondani: olyan, mintha a testvéred lenne. Aztán egyszer megjegyzed neki, milyen jól állna neki a tetoválás és erre csináltat egyet. Na, ez azért, bizarr, nem igaz? Ahogy az is, hogy plasztikai műtét alá vetette magát, mert fiatalabbnak akart látszani a szemedben. Mindeközben a vékonybeled azt ordítja: ez a pasi akar tőled valamit. Tisztázod vele a helyzetet: nem szeretnél tőle semmit, ám erre megváltozik a viselkedése. Egyre kevésbé érzed magadat biztonságban mellette, majd egy este bemegy a szobádba, amikor alszol és… számodra többé nem kell fel a nap.

Így érhetett véget Maribel Ramos hivatásos katona élete is, aki jóhiszeműen befogadta lakótársnak K. C. Joyt. Mivel a férfi érzései nem leltek viszonzásra, egyszerűen megölte a nőt.

Ez a férfi kezet foghatna a Tinder-csalóval

Kedved támad világot látni és Chilében kötsz ki. Beköltözöl egy hostelbe, ahol csupa érdekes emberrel találkozol, némelyikükkel közeli viszonyba kerülsz. Ámulatba ejt egy jóképű, kisportolt férfi, akinek az a hobbija, hogy részt vesz a világ jelentős futóversenyein. Felajánlja neked: költözz be a saját lakásába, ami sokkal kényelmesebb, mint a hostel, és te ki is fizetsz neki egy vagyont, ám a költözés pillanata soha nem akar eljönni. Viszont egyik este elmész megnézni vele egy helyi érdekességet. Valószínűleg álmodban sem gondolnád, hogy ott váratlanul leüt téged, megpróbál megfojtani, majd beteker egy ponyvába és elás.

Ez történt Callie Quinnel, aki szerencsésen megúszta a gyilkossági kísérletet. Később felfogadott egy ügyvédet Youssef Khater ellen, aki persze felszívódott. Ellenben kiderült, hogy a dán férfi máshol palesztinnak adta ki magát, és a futóversenyeit, az utazásait mások pénzéből finanszírozta. Mindig összebarátkozott valakivel, akit aztán szépen legombolt.

Soha nem tudhatod, ki a lakásfoglaló

Még egy valamibe próbáld beleélni magadat: beengedsz egy szimpatikus, állatbarát, megnyerő tanárt az otthonodba lakótársnak. Először csak átrendezi a lakásodat, utána úgy dönt, hogy nem fizet neked. Azt gondolnád, lazán kiteheted, de nem: a férfi jobban képben van a lakhatási törvényekkel, mint egy ügyvéd, és a kiskapukat kihasználva kitehetetlenné válik. Igaz, ez nem végleges, ugyanis egy nagyon hosszúra nyúló jógi procedúra segítségével ki lehetne paterolni, de addigra te testileg, lelkileg és anyagilag is tönkremész.

Jed Creek, ismertebb nevén Jamison Bachmann több ember életét is így vágta haza. Egyikük elvesztette a házát, a másik pedig a fogdát is megjárta.

A bűnelkövetők mind zsenik vagy az áldozatok túl naivak?

Ilyen történeteket látva mindig felmerül a kérdés: ilyen piszokügyes manipulátorok és Oscar-díjas színészek a gonosztevők? Vagy az áldozatok voltak túl naivak és óvatlanok? Biztos van, aki mondja: én azonnal kiszúrtam volna. Látta volna, hogy Dorothea Puente füle mögött vastagon állt a vaj és K.C. Joyra rá volt írva a pszichopata felirat. Biztos van, aki nostradamusi tehetséggel bír vagy van egy ismerőse a rendőrségen, aki bárkit le tud neki nyomozni. Vagy egyszerűen kicsit tovább kutatott volna a neten.

A legtöbben ezt tesszük: csekkoljuk egymást. Amennyire csak lehetséges, utána nézünk annak, kihez készülünk beköltözni vagy éppenséggel kit fogadunk be. Mások egyszerűen beérik azzal, amit látnak, mert hinni akarnak a látszatnak. Szeretnék hinni, miszerint a nagyika, a jóképű srác tényleg megbízható. Ilyen az emberi természet, ezért is van az, hogyha többször is átvernek, újra képesek vagyunk bízni. Persze csak ha lesz még lehetőségünk rá, és nem a föld alatt kötünk ki. De mégis, ki gondolkodna így? Azért ne bízzunk a lakótársában, mert az úgyis ki fog nyírni? Bizalom nélkül a világ egy sötét és rettentően gonosz, sőt, magányos hely lenne. Örökös készültségben várnánk a bajra, és képtelenek lennénk megélni egyetlen boldog vagy békés pillanatot.

Szóval nem lehet egyszerűen azt mondani az áldozatokra, hogy lúzerek, és maguknak köszönhetik, amiért becsapták őket. Nem is lenne ildomos ilyet gondolni, hiszen jó néhányuk meghalt. De vajon a haláluk elkerülhető lett volna, ha azonnal, az első jelre segítséget kérnek vagy lelépnek? Talán igen. De el kell fogadnunk: egy elvetemült pszichopata képes a végsőkig elmenni a céljáért, és némelyikük annyira profi a megtévesztésben, hogy még a legélesebb elméket is megvezethetik.

Azért érdemes az olyan sorozatokat megnézni, mint amilyen A legrosszabb szobatárs, hogy tisztában legyünk azzal, milyen veszélyesek leselkedhetnek ránk. Nem az a cél, hogy rettegésben éljünk, hanem megtanuljunk éberek lenni, mivel sajnos kevesen érdemlik meg a feltétlen bizalmat.

Szerző: Wadolowski-Balogh Orsolya