Ismerd meg a graffiti királyát, akinek képei napjainkban dollár tízmilliókat érnek

A fiatal fekete srác felébred a zöldellő New York-i parkban, kihajtogatja magát a kartondobozból és elmés rigmusokat fúj a tűzfalakra, elektromos dobozokra, vasajtókra városszerte: SAMO ("same old shit", azaz "ugyanaz a régi sz*r") aláírással.

Azonban a tragikus sorsú fiatal zseni felkavaró képei napjainkban dollár tízmilliókért cserélnek gazdát.

Beleordítanak az ember arcába az utcáról az autodidakta Basquiat festészetéből az afrikai törzsi hagyományok, a festő annak ellenére, hogy sosem tanulta ezt iskolában, a legnagyobbakhoz hasonlóan el tudott sajátítani mindent, amit tudni kell a reneszánsztól egészen napjaink művészetéig a közös kultúránkról, és a `80-as évek Amerikájában egész jól boldogult így is. 15 percig bárkiből lehet híresség, mondta ugye Andy Warhol, neki 15 percnél kicsit tovább sikerült, ha nem is sokkal.

Festészete, zenéje, versei megmaradnak, világlátása művein keresztül megismerhető. Nyilatkozata, hogy amit alkot annak 80%-a düh, még érezhető ma is.

Ki is ez a kúl srác?

Basquiat amerikai művész, költő és zenész, aki népszerűségére elsősorban graffiti művészként tett szert New Yorkban, majd sikeres neo-expresszionista festő lett az 1980-as években. Basquiat Brooklynban született. Folyékonyan beszélt franciául, spanyolul és angolul. 1978-ban végzett a középiskolában, majd elköltözött otthonról. A barátaival élt, pólókat és képeslapokat árult az utcán.

Az 1970-es évek végén Gray néven együttest alapított. Először 1980 júniusában figyeltek fel rá, mint művész, amikor részt vett a The Times Square Show-n. 1982-re már rendszeresen voltak kiállításai, amikor találkozott Andy Warhollal, akivel közös munkáik révén szoros barátságba került, és közben Madonnával, az akkoriban egyre sikeresebbé váló énekesnővel folytatott viharos viszonyt. 1984-ben barátai aggódni kezdtek droghasználata és paranoiás viselkedése miatt. Halálát is a drogok okozták 4 évvel később 28 éves korában 1988-ban.

A street artról

A falfirka az emberiséggel együtt él, kezdve a barlangrajzokkal a pompei-i romokon át egészen napjainkig, amikor ez a graffitiben nyilvánul meg. Az olyan street art művészeknek köszönhetően, mint Jean-Michel Basquiat vagy Keith Haring, akik a hetvenes-nyolcvanas évek graffitirobbanásával kaptak teret, a polgárjogi mozgalmak is egyre jobban megnyilvánultak a street artban, ahogy a szabadság és az egyenlőség is: a nők, a színesbőrűek, a másként szeretők is megjelentek ebben a művészetben, ami keveredett a háború-ellenességgel és a szabad gondolat közlésével. A graffiti, a falfirka is minden esetben üzenetközlés, ami leggyakrabban dekódolhatatlan és csak egy szűk kör számára érthető, de mindenkinek azt mondja `Szia! Itt vagyok, jól érzem magam`.

Herceg Éva