Interjú Mary E. Pearsonnal az írólétről, erős női karakterekről

Ki az a személy, legyen valós vagy kitalált akinek az első könyved első példányát elküldenéd?


Azt hiszem, amit mondok nektek nem túl izgalmas,de nekem igen. Ez az ember a férjem lenne, mivel ő volt a partnerem ebben az egészben. Ő az első, akinek dedikálom is a könyveim. A kitalált személy pedig Emily Dickinson, mivel imádtam olvasni a verseit. Ezekben mindig a legmegfelelőbb szavakat használta. Néha a legrövidebb verseiben volt a legtöbb mondanivaló. Reménykednék benne, hogy egyáltalán végigolvasná a regényeim, amik meg eléggé hosszúak.

Mi az első emlék, ami eszedbe jut arról, hogy író vagy?


Ez az álommunkám, a legjobb része az volt, mikor megnyertem életem első nagyobb írói díját. Sokszor előfordul, hogy egyedül üldögélek és azon gondolkozok, hogy mit írnék. Na, ilyenkor kezdek el egymagamban nevetni és beszélgetni. Sokszor nem tudom kontrollálni, de ez egy jó dolog. Mindig is író akartam lenni, de valamiből eleinte meg kellett élnem és tanárként dolgoztam. Bár akkor is írást tanítottam. Végül mikor lehetett tudni, hogy leépítések lesznek, a férjem bíztatott, hogy vegyek ki egy év szabadságot és írjam meg végre a könyvet, amin dolgozok egy ideje. Az első könyvemet nem is tudtam publikálni, csak a másodikat. A visszautasítás is része a folyamatnak, úgyhogy aki író akar lenni, csak azt tudom tanácsolni, hogy ne féljen és tanuljon belőle.

Mit szeretsz még az írólétben? Például ezt a rengeteg utazgatást? Most jöttél Prágából és mész tovább Németországba, láthatod az egész világot!

Igen, és ez az egyik legcsodálatosabb dolog benne. Megismerhetem a különböző életstílusú olvasóimat, akik nagyon máshogy gondolkoznak, mint én, de mégis rengeteg bennünk a közös. Ez az, ami igazán apróvá teszi a világot. Például Prágában, a könyv rajongói elmesélték melyik részek érintették meg őket és miért és ezek nagyon hasonlóan alakultak. Szóval ez számomra mindig érdekes, ezért is várom, hogy megismerjem a magyar olvasóimat.

Könyveidben nagyon erős a vizualitás, valamint az találhatóak benne illusztrációk is, mint például a Fennmaradottak krónikái univerzumának térképe. Köze van ennek ahhoz, hogy illusztrátornak is tanultál és művészetekből diplomáztál?


Igen, a térképen rengeteget dolgoztam együtt az illusztrátorokkal. Amikor elkezdtem írni a történetet nekem is volt egy saját vázlatom. Annak ellenére, hogy mindig erős elképzelésem van a tervekkel kapcsolatban, ott nem szerettem volna, hogy túlságosan hasonlítson az enyémre. A borító a legtöbb országban maradt az eredeti és ennek nagyon örültem. Imádom az erős grafikát és mindenképpen szerettem volna rá tenni valamit, ami kihangsúlyozza a címet. A többi a tervező műve, de mindig kikérte a véleményemet. A harmadik könyv tervezésekor pont volt egy dedikálásom és megkérdeztem az olvasókat, hogy ők mit szeretnének és mindannyian egyetértettünk abban amit szívesen látnánk a borítón: egy lányt, aki készen áll harcolni.

8+1 magyar könyv, amit a külföldiek szerint is kötelező elolvasnod

8+1 magyar könyv, amit a külföldiek szerint is kötelező elolvasnod

Miért tartottad fontosnak könyveidben megmutatni, hogy a nők nagyon erősek és közben gyengék is tudnak lenni?

Mert a nők nagyon összetettek. Csodálatos teremtmények vagyunk és nem csak egyszerű nők, akik szerelmesek lesznek. Mindannyiunknak van egy sajátos világképe. Az egész a Fennmaradottak krónikáival kezdődött. Vannak bizonyos dolgok, amik állandóak a világban. Az egyik sajnos, hogy az emberek mindig megtalálják a módját arra, hogy tönkretegyék a másikat. Amikor én gyerek voltam éppen a vietnámi háború zajlott. Tüntettünk és végre mikor véget ért, azt gondoltuk, hogy ez ennyi volt. Sokszor nagyon rövid a memóriánk. Gondoljunk csak bele, amikor zajlott az első világháború mindenki azt hitte ez vet véget a világnak, aztán jött a második. Nem tudom, hogy ez a DNS-ünk része vagy a túlélési ösztönünké. És ott van még egy másik dolog, ami örök a borzasztó események közt is. Két ember mindig megtalálja az útját egymáshoz. A szerelem is időtlen téma, hála istennek. Ez az a két oldal, amit meg akartam mutatni. Ugyan nem mindig, de a szeretet nyer a legtöbbször. Optimista és idealista vagyok, mert ha nem gondolnám, hogy mindig lehet ennél jobb, akkor miért is folytassam tovább? El kell hinnünk, hogy mi is szeretetre méltóak vagyunk és ezt nem csak a lelki társakra értem. A könyveimben a fontosnak tartottam bemutatni, hogy a nők segítsék egymást. Sokszor nagyon hamar ítélkezünk és, ha csak egy kicsit is megpróbálnánk megérteni a másikat, lehet, máshogy alakulnának a kapcsolatok.

Volt egy konkrét személy vagy esemény, ami inspirált?

Az erős nők a saját életemben. Édesanyám, nagymamám, barátaim és azok, akik felszólalnak másokért. Sokszor láttam a saját országomban is, hogy a nők nem csak újabb jogokat tudnak szerezni, de akár el is tudják azokat veszíteni. Ez alapján, meg kell óvnunk a szabadságunkat, mert bárki elveheti. Ha egyszer ezt valaki elnyeri, nem örökre szól: annyira könnyen el lehet veszíteni, amennyire könnyen megszereztük. Nem fogok belemenni a részletekbe, mert eléggé vitatott, de láttam, ahogy elvesznek bizonyos jogokat és ez megijesztett. Minden nőnek és férfinak is fel kell szólalnia, hogy egyenlők vagyunk. Liának először nem volt hangja a saját világában, majd megtanulta hogyan álljon ki magáért, azért, amiben hisz és ne hátráljon meg. Ebben a könyvben pedig már ő a Királynő, az új főszereplő Kazi pedig egy badass katona, amit úgy érhetett el, hogy Lia kitaposta előtte az utat. Aztán persze jönnek újra a negatív gondolatok és emiatt is jó bemutatni, hogy ha elfelejtjük miért harcoltunk, akkor a történelem megismételheti önmagát. Lia szerencsére nem felejtette ezt el és már a kezdettől fogva figyelmeztette Kazit, hogy most kell ezt a gonoszt megállítanunk, hiszen amikor visszatérnek, mindig többet akarnak. A nők mindig megváltoztatták ezt a világot, a kezdetektől fogva, de nem mindig ők írták a történelmet. Aki pedig konkrétan írja, azzal a joggal él, hogy az saját szemszögéből mesélheti el. Emiatt gondoltam, hogy több női főszereplőt kell a könyvekben megírni, hogy a fiatal lányok lássák, mi is hősök vagyunk, nem csak a fiúk. Változattunk a világon és azután is tudunk.

Ki lenne a könyv (Tolvajok tánca) főszereplőjének, Kazinak a legjobb barátja és kit nem bírna annyira egy másik világból?

Kazinak nagyon lágy szíve van és szereti az elnyomottakat, szóval szerintem bárki, aki megfelel a leírásnak. Akit ki nem állhatna az Snow elnök az Éhezők viadalából.

8. Dolgozol most a Fennmaradottak krónikái univerzumán belül bármilyen spin-offon?

Most egy olyan történeten dolgozok, ami nem ebben a világban játszódik. Nem árulhatok el semmit, de láthattad mennyi királyság van azon a térképen. A legnagyobb problémám nem az, hogy kevés az ötletem, hanem kevés az időm!

9. Végül mi a legfontosabb tanulság, amit szeretnél, ha az olvasóiddal magukkal vinnének?

Mindig-mindig higgy magadban, küzdj érte és sose állj meg!

Nyul Debóra