Így valósítottam meg az álmom és lettem influenszer

Az örök kérdés: Mi leszel ha nagy leszel? Őszintén szólva, én sosem tudtam pontosan, hogy mi akarok lenni! Csak azt tudtam, hogy azt akarom csinálni, amit szeretek. Ennek elengedhetetlen része pedig az volt, hogy elhiggyem bármi lehetek! A tánc, a zene, a színpad, vagyis a művész énem felvonásként szerepet játszanak bennem és minden egyes fejezete egy különleges akkordja a mostani énemnek. Nem akartam sem zongoraművész vagy híres színész lenni - sosem voltak efféle ambícióim -, valami más akartam lenni és szó szerint az is voltam - más, mint a többi. A zongora megtanított, hogy ne csak lássam a kottát, hanem érezzem annak ritmusát, a tánc kecsességet adott lépéseimnek, míg a színjátszás hozzáadta azt a tudást az életemhez, hogy képes legyek ráhangolódni a környezetemre és együtt eljátszani a megírt színdarabot. Nagy kincs ez, főleg ha felismered mit tanultál, hisz itt már nem a bemagolt szöveg vagy a fejből leütött billentyűk sora a lényeg! A középiskola éveinek szüneteit örömmel töltöttem diák munkával és én voltam az “Oriflames lány” aki beszerezte mindenkinek a katalógusból kiszemelt darabokat, melyeknek köszönhetően az értékesítési énem gyorsan kibontakozott. A matematika - és számítástechnika órák vagy a legdivatosabb ruhák és frizurák körül mozgott már akkor is a gondolkodásom.

Ugyan egy kék köpeny alatt takarnom kellett stílusomat, mégis a divat teljes bűvöletében éltem azokat az éveimet. A kirakatokban megpillantott és édesanyám által készített egyedi ruháknak köszönhetően pedig nem volt kérdés, hogy gyorsan kibontakozott egyéniségem. Tombolt a chat.hu, épp berobbant a mobiltelefon őrület én pedig rabjává váltam ennek az akkor modern világnak és elkezdtem sodródni az árral.

A számítástechnika órán megtanult alapokkal Budapestre költözve sikeresen megnyíltak a kapuk egy különleges világba, ahol a kütyük és első fejlesztésű mobil vásárlási szoftverek a kezeim közt forrtak véglegessé. Később egy multinál már nem csak a tesztelési folyamatokban találtam meg tudásom forrását, de a felhasználók által megszokott könyvek írásában is, ahol szavaim tették az egész rendszer másoknak használhatóvá. Ezeket követően egy családi vállalkozás kibontotta a mostani szárnyam alapjait és a marketing világába csöppentem. Az újabbnál újabb webes platformok és mobil applikációk gomnyomásra újraélesztették felfedezési vágyam, ahol számtalan új dolgot tanultam. Akkoriban lett egy Facebook oldalam, ahol kedvenc tervezőimről kezdtem el írni, elindult a blogom és elkezdtem élvezni annak mozzanatait és fejlődését. A családi vállalkozás valamint egy másik marketing asszisztens munkának köszönhetően betoppantam egy olyan világban, ahol a fotózások, forgatások, celebek és sok-sok különleges rendezvények sora tárta nagyra kapuit. Megszerettem az ezt körülölelő forgatagot és csillogást!

Nem is kellett sok és 32 évesen beért hozzám is az álomvasút, melyen csak végig akartam zakatolni! Nem kiabált vagy csengetett be előre, egyszer csak betoppant és lerombolt mindent, hogy egy biztosabb vár épülhessem fel a szenvedélyemmel! A saját utam kezdtem el járni, ami nem volt könnyű még a megszerzett tapasztalatokkal sem, hisz a divat, mint célpont akkor idegennek érződött, hisz Budapesten nem voltak tervező ismerőseim. A napjaim azzal teltek, hogy elkezdtem a közösségi média magasabb fokozatait megismerni és hónapokra elmélyültem olyan felületek felfedezésében is, melyeket Magyarországon nem nagyon használnak. Kutattam és teszteltem hogyan is lehet egy Instagram oldalt eljuttatni oda, amire a legtöbben vágynak. Leteszteltem a különféle követőszerző stratégiákat és brutális mennyiségű regisztrációm lett a külföldön sokat használt influenszer oldalakra. Elkezdtek jönni az együttműködések hazai és külföldi tervezőktől, meghívások divatbemutatókra, fotózások, posztok és kifejlődött egy sajátos technikám. Megtapasztaltam ennek az életnek a krémjét és a sokszor ki nem mondott bizonytalanságát. 2 éven belül le is kellett tisztáznom, hogy hol van ennek az életnek az az oldala, ami elvisz az önmegvalósításom irányába.

A kérdés itt sem volt más, mint előtte: Olyan akarok lenni mint a többi, vagy Én ezt is másképpen szeretném csinálni?

Mi van ha a másképpen az valójában ugyanolyan, mint a többié? Vajon ez így a jó ahogyan most csinálom? Igyekeztem igaz szenvedélyemmel folytatni, és kibontani önmagam. Sosem modellkedtem előtte! Rá kellett éreznem erre is, hogy mitől vagyok jó és elő kellett hívnom emlékeimből a szereplés adta érzést, ráébreszteni magam, hogy a tánc alapjai is bennem vannak. A pózolások akkor kezdtek bennem szabad utat járni, amikor már egy olyan fotóssal dolgoztam, aki hagyta a profizmusán túl azt is, hogy a bennem rejlő kislányos szenvedély előbújjon és érvényesülhessen.

A kreativitásom minden kapuját elő kellett vennem, hogy egy olyan szögből láttassam meg magam, amiben a szereplő képes eggyé válni álmainak eszközével, mert nem akartam más lenni, mint ami vagyok! Az elkészült képek, a visszapörgetett kockák pedig megmutatják azt, ahogy átváltoztam. A fekete-fehér szetteket követték a színek és ma már játékként kezelem ezt a részét is. A divat betáncolt életem középpontjába és a varázslat akkor emelt magasba, amikor végre elértem oda, hogy lemertem írni miről mit gondolok, mi milyen érzést kelt bennem.

A hangsúly már nem azon volt, hogy még több követőm legyen, hanem azon, hogy még jobb legyek! Elengedtem azokat a dolgokat, melyek a legelején a magját mutatták az egésznek és egy teljesen más szintre emeltem a blogom erejét. Biztos vagyok benne, hogy van még hová fejlődnöm, de abban is, hogy olyan sok régóta dédelgetett álom valósult meg általa.

Hová tovább? Mindig jönnek új álmok, de talán így a 3. pandémiás hullámon túl egy influenszer álma legyen a “front row” sok divatmebutatón és a nyomtatott magazinokban való megjelenés. Persze van még sok-sok egyéb is, hogy milyen márkákkal szeretnék együtt dolgozni, de az egyik jön a másik után típus vagyok, így biztosan elérek ide is! A Te történeted hol kezdődik?

Szerző: Kristína Sárkányová