Igazi érzelmi hullámvasút volt a 13 okom volt utolsó évada
A 13 Reasons Why, avagy magyarul a 13 Okom volt című sorozatot az elejétől kezdve néztem. Ahogy megjelent az első rész tudtam, hogy ez egy nekem való széria. Mindig is érdekeltek a tinisorozatok pedig már 24 éves vagyok, de úgy hiszem, hogy ezekkel bárki tud azonosulni kortól függetlenül. Senkinek nem volt zökkenőmentes tinédzserkora, és bár ez a sorozat egy igazán extrém történetet dolgoz fel, sok kis apró ponton át lehet érezni a szereplők fájdalmát.
Ezeket láttad már?
Mivel valószínűleg azért kattintottál erre a cikkre, mert ismered a sorozatot, így a(z) (alap)történet-mesélésbe bele sem kezdenék. Rengeteg dolgon mentek keresztül a szereplők, olyan karakterfejlődéseknek lehettünk szemtanúi, amelyekre az első évad láttán nem is gondoltunk volna.
A 4. (és egyben az utolsó) évad döcögősen indult: Clay szorongása konkrétan elvitte az első három részt, és olykor már annyira stresszesek voltak ezek az epizódok, hogy konkrétan én is elkezdtem rosszul érezni magam. A 4. résznél azonban jött egy áttörés. Onnantól kezdve konkrétan pislogás nélkül ültem a TV előtt, és órákon keresztül fel sem álltam. Mivel egyes részek elég hosszúra sikeredtek, így féltem, hogy unni fogom. Pont az ellenkezője történt. A 4. résztől kezdve folyamatosan csak nézni akartam a sorozatot, mindenhova magammal vittem a telefonom, hogy azon nézzem - így végül egy nap alatt befejeztem.
És hogy tetszett-e?
Nagyon! Elképesztően izgalmas volt, átment egy olyan pszichológiai-thrillerbe, amilyet előtte ilyen mértékben sosem tapasztaltunk. Folyamatosan történt valami, tényleg volt rengeteg váratlan fordulat, és imádtam, hogy Clay narrációja az egyben a pszichológusához intézett mondanivalója volt.
Tökéletesen összerakott évad volt, a vége pedig csak hab a tortán. Úgy gondoltam először, hogy ennek nem lehet jó zárása, de tévedtem. Justin betegségével és halálával kapcsolatban voltak fenntartásaim, de lehet csak azért mondom, mert annyira sírtam, és annyira fájt, mintha én is az egyik barátja lettem volna. Egyébként az ő karakterfejlődése volt számomra az egyik legmeglepőbb.
Hihetetlenül érdekes volt egyébként, hogy a széria a tudta nélkül reagált az aktuálpolitikai eseményekre, hiszen itt is előkerült a rendőri túlkapás fogalma, illetve az, hogy a nem fehér emberekkel szemben mennyire másképp lépnek fel a rendőrök - bár ez nyilvánvalóan mindig is probléma volt, az ember egészen másképpen nézi ezeket a részeket George Floyd halála óta.
Én sokkolóan jónak tartom ezt a befejezést, és nagyon sajnálom, hogy vége - de mindeközben teljesen érthető, mert nagyon nehéz lenne ebből további dolgokat kihozni.
Ennél a multinál bátran szólhatunk a HR-nek vagy a főnöknek, ha a menopauza megnehezíti a munkavégzésünket