Hunyadi sorozatkritika: Ha a Trónok harcában elfogadjuk a brutalitást és a meztelenséget, akkor a saját történelmünkben miért botránkozunk meg rajta?
A történelmet nem csak könyvekből lehet megismerni – néha a filmvásznon kel életre. A Hunyadi sorozat grandiózus látványvilággal és erős színészi alakításokkal mutatja be Hunyadi János életét, miközben bátran nyúl a történelmi hitelesség és a fikció közötti határhoz. De vajon mennyire sikerült megőrizni a korhűséget, és méltó módon bemutatni a korszak társadalmi viszonyait – különösen a nők helyzetét?
Ezeket láttad már?
A Hunyadi sorozat jött, látott, és úgy robbant be a magyar köztudatba, hogy a debütálása óta mindenki erről beszél. Érthető, hiszen ez az utóbbi évek egyik legnagyobb költségvetésű magyar produkciója, amely Hunyadi János életét és az Oszmán Birodalom elleni küzdelmeit mutatja be. A sorozat egyszerre törekszik a történelmi hűségre és a drámai hatásra – a kérdés csak az, hogy sikerül-e egyszerre kiszolgálni a történelem szerelmeseit, valamint a szélesebb közönséget? És persze a vitagerjesztő dilemma: valóban indokolt a sok meztelenség és erőszakos jelenet?
Mennyit ér egy emberélet?
A Hunyadi sorozatot hat éven keresztül forgatták, és ez a végeredményen is meglátszik: a sorozat látványos csatajelenetei, karakterközpontú történetvezetése és összetett politikai játszmái izgalmas elegyet alkotnak. Mégis a látottak sokaknál kiverték a biztosítékot, mivel a Hunyadi egy pillanatig sem takargatja a tagargatnivalót, és az erőszak ábrázolásának terén sem finomkodik. Naturalista módon, kendőzetlenül és filtereket mellőzve tárja szemünk elé az akkori kor kegyetlenségét, azt nyers erőszakot, ami a 15. században mindennapos volt, és ahol az emberi élet mondhatni egy fabatkát sem ért.
Innentől spoiler következik: ezt bizonyítja az a húsba vágó jelenet is, amikor a szultán egyik ágyasa elvérzik, miután világra hozza a gyermekét. A Kovács Panka által alakított karakter, Veronika már előre retteg a szüléstől, biztos benne, hogy meghal, ahogy annak idején az édesanyja is, és sajnos a félelme nem alaptalan. Viszont sem a szultán, sem pedig a többiek nem foglalkoznak a lány halálával. Abban a korban gyakran megesik az ilyesmi, a „lényeg” pedig az, hogy született egy fiú gyermek - akit egyébként idősebb testvére a jövőben nagy valószínűséggel meg fog ölni, mert veszélyt jelent majd a trónra.
Erős női narratíva vagy csupán látványelem?
Azzal talán nem mondunk újat, hogy a középkorban a nők társadalmi helyzete alárendelt volt, és ebből a szempontból a sorozat hitelesen ábrázolja az akkori viszonyokat. Ugyanakkor a készítők ügyesen egyensúlyoznak a történelmi hűség és a modern nézői elvárások között: Szilágyi Erzsébet (Rujder Vivien) és Brankovics Mara (Törőcsik Franciska) nem csupán háttérfigurák, hanem aktív alakítói az eseményeknek.
Törőcsik Franciska: „Nagyon sokáig vágytam arra, hogy a szakma elismerje, amit csinálok”
Szilágyi Erzsébet karaktere különösen erős – nem csupán politikai szereplőként, hanem érzelmileg is összetett nőként jelenik meg. A sorozat ügyesen mutatja be, hogyan kellett a nőknek a háttérben, diplomáciai eszközökkel érvényesülniük egy férfiak uralta világban. A problémát inkább az jelenti, hogy bár a női karakterek erősek és komplexek, a sorozat időnként mégis visszaesik a sztereotípiákba. Ábrázolásuk olykor túlságosan a szexualitásukra korlátozódik – a meztelenség és az erotikus jelenetek egy része indokolatlannak tűnik, és csupán látványos, sokkoló elemként szolgál.
Tényleg szükség van ennyi erotikára?
A főszereplőt, Hunyadi Jánost Kádár L. Gellért alakítja, aki magabiztosan és hitelesen hozza a hadvezér karakterét. Játéka egyszerre erőteljes és visszafogott – Hunyadi ereje a harcokon túl, a politikai döntésekben és személyes veszteségek kezelésében is megmutatkozik. A mellékszereplők közül Rujder Vivien (Szilágyi Erzsébet) és Fekete Ernő (Cillei Ulrik) alakítása kiemelkedő – kettejük között izgalmas dinamikák bontakoznak ki. Murathan Muslu (II. Murád) szintén erős jelenléttel bír, és kiválóan hozza a fenyegető, mégis intelligens török uralkodó figuráját.
A sorozat kétségtelenül erőteljes látványvilágot teremt, melynek középpontjában a csatajelenetek és a politikai árulások állnak. A harcok nyers brutalitása és a véres jelenetek önmagukban még indokoltak lennének, hiszen a középkori hadviselés valóban kegyetlen volt. A meztelenség és az erotika azonban már vitathatóbb. A történelmi hitelességre való törekvés mellett az alkotók időnként átlépik a jó ízlés határát – néhány szexjelenet kifejezetten öncélúnak hat, és inkább emlékeztet egy Trónok harca-stílusú hatásvadász megoldásra, mintsem hiteles történelmi ábrázolásra.
Ez különösen akkor zavaró, amikor a női karakterek politikai játszmáit és érzelmi dilemmáit háttérbe szorítja a testiség. Mintha a készítők néha nem bíznának abban, hogy a nézőket az intrikák és a hatalmi harcok önmagukban lekötnék.
„Senki nem szent és senki nem ördög” - Interjú Nagypál Orsival, a Hunyadi - Rise of the Raven című sorozat egyik rendezőjével
Zseniális kompozíciók, gazdag részletesség
A sorozat zenei világát Asher Goldschmidt hozta létre, aki korábban több történelmi és drámai alkotáshoz is komponált zenét. A dallamok epikus hatást keltenek, és jól illeszkednek a középkori hangulathoz. A részletgazdag képek lenyűgözőek: a középkori Magyarország várai, csataterei és palotái valósághű részletességgel kelnek életre. A harcjelenetek koreográfiája és a csapatmozgások dinamikája szintén dicséretet érdemel.
A sorozat Bán Mór Hunyadi című regénysorozata alapján készült, amely már önmagában is monumentális vállalkozás volt. A sorozat forgatása hat évig tartott, és ez a befektetett munka látható a végeredményben. Szintén elismerésre méltó, hogy a színészek több nyelven is megszólalnak, Törőcsik Franciska például rengeteg időt és energiát fektetett abba, hogy szerbül és törökül is tökéletesen alakítsa a párbeszédeket.
Ne gondoljuk túl, máshol is így megy
Ami a meztelenség és az erőszak fogadtatását illeti: bár ezek a jelenetek komoly felháborodást váltottak ki, nem szabad elfelejteni, hogy a történelemábrázolás gyakran jár együtt ilyen eszközökkel – és ez nemcsak a Hunyadira igaz.
Megnéztük az Emilia Pérezt, a filmet, amiről az is beszél, aki nem is látta
Valójában a sorozat egy „esti mese” ahhoz képest, amit a világ által ismert és elismert produkciókban látni. Gondoljunk csak a Trónok harcára, az Outlanderre vagy a Rettenthetetlenre – ezekben vödörszámra ömlik a vér, és olyan nyers brutalitást, vagy épp arcpirító szexjeleneteket láthattunk, amelyek egy életre beleégtek a retinánkba. Ráadásul ezeknek a sorozatoknak és filmeknek mi, magyarok is lelkes rajongói vagyunk.
Felmerül hát a kérdés: amit más produkciókban természetesnek veszünk, az ebben az esetben miért kelt viszolygást bennünk? Talán magyar alkotóktól fáj látni eme képsorokat? Vagy az a kínzó felismerés teszi kényelmetlenné, hogy a mi történelmünk sem mentes az öldökléstől és az orgiáktól?
Angelina Jolie valami elképesztő az új filmjében: hidegrázósan alakítja a világ egyik legjobb operaénekesnőjét
Egy biztos: a Hunyadi hitelesen ábrázolja a sötét középkor viszontagságos világát, és ha nem is teljesen korhű, nem vét nagyobb hibát, mint bármelyik más alkotás - gondoljunk csak a Gladiátorra, amelyben a főszereplő karakter, Maximus a valóságban nem is létezett. A sorozat tehát végső soron semmivel sem jobb vagy rosszabb, mint bármely más történelmi produkció, egy dologban különbözik csak, hogy a miénk.
A Hunyadi sorozat a TV2-n 2025. március 8-án, szombaton 20 órakor debütált egy dupla epizóddal. A harmadik epizódot már másnap, március 9-én, vasárnap 21 órakor sugározták. A negyedik rész 2025. március 15-én, szombaton 21 órakor kerül adásba a TV2-n.
