Hogyan tudsz támogatni valakit, aki mentális zavarral küzd vagy öngyilkosságot fontolgat?

Meséljetek a kezdetekről! Hogyan jött a Mélylevegő Projekt ötlete? Csak két adat: minden 5. felnőtt élete során legalább egyszer tapasztal depressziós tüneteket, az Európai Unión belül pedig Magyarországon az egyik legmagasabb a depresszióval küzdők száma. Ezek az információk önmagukban is szörnyűek, de a helyzet még elkeserítőbb annak tudatában, hogy a depresszió kezelésére létezik hatékony módszer, azonban az érintetteknek nagyjából csak a fele kap szakszerű segítséget. Ennek az az egyik oka, hogy hazánkban a mai napig erős megbélyegzés övezi a mentális zavarokat, amelyen a pszichoedukáció hiánya sem segít.

Mi – három végzős pszichológia szakos hallgató és egy mérnök, grafikus – azért hoztuk létre a Mélylevegő Projektet, hogy mindazt a tudást, amit a pszichológus képzés során megszereztünk, továbbadjuk minél több embernek. Felelősségünknek érezzük a tudásanyag gyakorlatba való átültetését. Értjük ez alatt azt, hogy az elméleteket, modelleket, kutatási eredményeket a hétköznapokban is alkalmazható ismeretekké, tippekké formáljuk. A szakmabelieknek érthetően nincs kellő mennyiségű plusz energiájuk vagy éppen megfelelő eszköztáruk, hogy a nagyközönségnek is átadják azt a szaktudást, ami a birtokukban van.
Ezt az űrt szeretnénk a projekttel betölteni. Szeretnénk, hogy elinduljon egy társadalmi változás, hogy aki pszichológushoz fordul, azt nem címkézik zsigerből elmebetegnek.

Napi szinten osztotok meg informatív tartalmakat és stresszkezelési technikákat a különböző hangulatzavarokról. Mi alapján választjátok ki a témákat?
A magyar társadalmat leginkább érintő területeket célozzuk meg. Fontosnak tartjuk, hogy posztjaink túlmutassanak a pszichológiai ismeretterjesztésen, így a hangulatzavarok és a kapcsolódó tünetek, illetve tünetegyüttesek ismertetésén felül olyan technikákat is mutatunk, amik menedzselhetőbbé tehetik az érintettek mindennapjait.
Ugyanakkor a hozzátartozókhoz is szeretnénk szólni, akik gyakran bénító tehetetlenséggel követik végig szerettük szenvedését. Bármit megtennének értük, de a szükséges információk hiányában nem tudják, hogyan is lehetnek az érintett segítségére. Épp ezért időről időre olyan tippekkel érkezünk, amikkel ők is kibővíthetik eszköztárukat, hogy megfelelően tudják támogatni a szeretteiket.
Gyakran a tanórákon elsajátított anyagokat hasznosítjuk és alakítjuk át közösségi média kompatibilis tartalommá. Ezen kívül jelentős energiát fordítunk az aktuális szakirodalmak feltérképezésére, új módszerek, szakemberek és irányzatok megismerésére, hogy a lehető legnagyobb merítésből tudjunk tartalommal szolgálni, bízva abban, hogy minél többen megtalálják azt, amire szükségük van.

Milyen visszajelzéseket kaptok?
Az oldalunk májusi indulásakor nem gondoltuk volna, hogy ilyen nagy érdeklődés övezi majd a projektet és ilyen sokan csatlakoznak a közösséghez. Ez számunkra a legfontosabb visszajelzés, ami azt mutatja, hogy sikerült az online térben kialakítanunk egy megbízható helyet, ahol bizalommal fordulnak felénk az érintettek és érzik, hogy nincsenek egyedül a nehézségeikkel. Napi szinten rengeteg üzenetet kapunk, amik sok esetben közrejátszanak a témaválasztásban. Emellett gyakran olyan témákat is kérnek, amik nem illeszthetőek be az elsődleges profilunkba, ebből is látszik, hogy egyre növekvő igény és szükség van hasonló kezdeményezésekre.

Szeptember 10. az Öngyilkosság Megelőzésének Napja, ti azonban az egész hónapot ennek a témának szentelitek. Beszéljünk erről kicsit részletesebben. Mik azok a jelek, amiket, ha észreveszünk, megelőzhetjük a bajt?
Amikor beleástuk magunkat a kapcsolódó szakirodalomba, arra kellett rájönnünk, hogy egy egész hónapra elegendő tartalmat gyűjtöttünk ki. Mivel az öngyilkosság-prevenció fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, ezért úgy döntöttünk, hogy egy kiemelt napnál nagyobb figyelmet szentelünk a témának. Bízunk benne, hogy szeptember végére sikerül behoznunk a köztudatba, hogy egyéni szinten mit lehet tenni az öngyilkosság-megelőzés érdekében. Többek között azt, hogy indítsa be a belső vészcsengőket az, ha valaki arról beszél, hogy megöli vagy megsérti magát; ha egy hozzátartozónk vagy ismerősünk sokat beszél vagy ír a halálról; ha tudomásunkra jut az, hogy valaki olyan eszközöket keres, amivel véget vethet a saját életének. További figyelmeztető jel lehet az is, ha elrendezi az ügyeit, mintha készülne valahová; elköszön másoktól, mintha sose látná újra őket, eltávolodik a környezetében lévő emberektől. De egyfajta hirtelen megnyugvás, boldogság észlelése is árulkodó jel lehet, ha azt egy súlyos depresszív periódus előzi meg, ezzel jelezve, hogy a személy meghozta a döntést, hogy öngyilkosságot követ el.
Különösen veszélyes, ha hangulatzavar, alkohol -vagy kábítószer használati problémák állnak fenn, vagy az illető korábban megkísérelt már öngyilkosságöt, vagy a közvetlen környezetében történt öngyilkosság.

Hogyan érdemes közeledni egy depressziós/öngyilkosságot fontolgató személy felé? Hogy tudunk segíteni neki?
Mivel még nem vagyunk gyakorló pszichológusok, a szakirodalomra és tanulmányainkra támaszkodva állítottunk össze olyan útmutatókat, amik bárkinek segítségére lehetnek abban, miként is tud támogatni valakit, aki mentális zavarral küzd vagy vélhetően öngyilkosságot fontolgat. Általánosan elmondható, hogy a társas támogatás olyan eszközei, mint az empatikus odafordulás és az ítélkezés nélküli meghallgatás mindig jó irány lehet.
• Egyszerű, de hatásos eszköz nyitott kérdésekkel közelíteni felé: nem lőhetsz mellé azzal, ha a szokásos "jól vagy?" helyett így érdeklődsz: "hogy érzed magad?";
• Miközben beszélgettek, ne foglalkozz mással! Gesztusokkal (pl. szemkontaktus, bólogatás) folyamatosan jelezd, hogy ott vagy. Az aktív hallgatásodból, érezni fogja, hogy valóban figyelsz rá;
• Időnként érdemes tükrözéssel összegezni az elhangzottakat: "Azt hallom ki a szavaidból, hogy… Jól gondolom?";
• Fontos, hogy rákérdezz az érzéseire és bátorítsd azok kifejezését;
Ezen kívül érdemes észben tartanod, hogy nem kell megoldanod a problémát, tanácsot adnod vagy értékelned a helyzetet. Azonban megerősítheted és visszajelezheted azokat a dolgokat, amik valóban pozitívumként jelentek meg a mondandójában.
Ha valakin észreveszed az öngyilkossági szándék jeleit, számos kérdés és aggodalom merülhet fel benned. Ez természetes. Kezdheted a beszélgetést azzal, hogy kifejezed, hogy aggódsz érte mostanában, hogy változásokat vettél rajta észre és érdekelne, hogy van. Ha megnyílik, ne szakítsd félbe és ne kínálj megoldásokat a problémáira, csak hallgasd meg, még ha negatív hangulatú is a beszélgetés. Érdeklődj, hogy hogyan tudnád támogatni, kérdezd meg, hogy gondolt-e már arra, hogy segítséget kérjen. Elmondhatod, hogy számíthat rád és a segítségedre!

A posztokon kívül egy videót is közzétettetek az oldalatokon, amiben az olvasóitok mesélnek saját depressziójukról. Azt írtátok, ez az első rész – milyen témákban tervezitek a többit?
A Szavadat Adom elnevezésű kezdeményezésünkkel igyekeztünk bevonni azokat a követőinket, akik a depresszió által közvetlenül érintettek (/voltak), így az élményekhez csatolható arcok sokkal életszerűbbé, valóságosabbá teszik a kérdéskört. Az önként jelentkezők egy általunk összeállított kérdéssor mentén mesélték el személyes élményeiket. Minket is meglepett, hogy mennyi videó érkezett, és még többen küldtek szöveges válaszokat. Ez fontos visszajelzés arról, hogy mekkora igény is van valójában az erről való párbeszédre a fiatalok között. A videóanyag mennyiségét figyelembe véve több részletben tesszük közzé a válaszokat, a már megtekinthető első részt legalább további kettő fogja követni. Ezt követően is sok új tartalom várható a csatornára, a különálló videók mellett rendszeres sorozatokra is lehet majd számítani.

Sajnos a társadalmunk a mai napig tabusítja és stigmatizálja a pszichés betegségeket. Mit gondoltok, mit tehetünk ez ellen egyéni szinten?
Nagyon fontos, hogy lehetőségeinkhez mérten tájékozódjunk és kommunikáljunk, beszélgessünk a mentális zavarokról. Ezt sokféleképpen megtehetjük, például egy családi ebéd során, munkahelyi beszélgetésekben, ha tanárok vagyunk, akkor az oktatásban, vagy egyszerű példamutatással, legfőképp a gyerekek irányába. Talán a legegyszerűbb formája a környezetünk érzékenyítésének, ha kihasználjuk a közösségi médiában rejlő lehetőségeket, és akár egy-egy megosztással segítünk abban, hogy a stigmatizáció ellen küzdő szervezetek üzenetei minél több emberhez eljussanak. A szervezetek pénzügyi támogatásával is hozzájárulhatunk a stigmatizáció elleni küzdelemhez, hiszen ennek segítségével tud fennmaradni hosszútávon egy-egy ilyen kezdeményezés.

Mi négyen a Mélylevegő Projektet egyetem és munka mellett csináljuk, viszont rettentő szívesen szánnánk rá még több időt, energiát. A projekt támogatásával bárki pártfogolhatja a pszichológiai ismeretterjesztést, illetve hozzájárul ahhoz, hogy még több munkánkat fektethessük bele.

Ha módodban áll támogatni a munkánkat akár egy kávé árával..

SZÁMLASZÁM: 11706016 - 20813000
Tulajdonos: PSZICHODIÁK ALAPÍTVÁNY
Bank: OTP BANK NYRT. BUDAPEST RÉGIÓ
Iban: HU51 1170 6016 2081 3000 0000 0000
Bic (Swift) kód: OTPVHUHB
Közlemény: ADOMÁNY