Havi 3-5000 forintból életet lehet menteni Afrikában

Az elmúlt másfél évben megváltoztattad egy teljes tanzán kiváros életét, amikor örökbe fogadtad Veronicát és támogatni kezdted Namaga közösségét. Mesélj egy kicsit erről, kérlek! Mikor vált egyértelművé számodra, hogy önkénteskedéssel szeretnél foglalkozni?
Az önkénteskedés mindig is az életem rész volt, úgy gondolom, ez nem korfüggő. Tizenéves kislányként is segítettem beteg gyerekeknek, időseknek, természetesen akkor még nem anyagi támogatás formájában, hanem csak a jelenlétemmel. Én hiszem és vallom, hogy ha minden hónapban a bevételed 10%-át visszaforgatod egy jó ügy érdekében és segítesz, sokkal boldogabb, értékesebb emberré, az élet körforgásának részévé válhatsz. Egyébként 10 éve, 18 évesen, a Határok nélkül című film hatására fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy Afrikába szeretnék menni és ottani kisgyerekeket szeretnék támogatni. Akkor persze még nagyon távolinak tűnt ez, de mikor másféle éve rábukkantam a "Fogadj örökbe" programra, éreztem, hogy a rég dédelgetett álmom valósággá válik.

Hogy néz ki a virtuális örökbefogadás folyamata? Pontosan mivel jár ez?
Én az Afrikáért Alapítvány oldalán találtam rá erre a lehetőségre, ahol fényképek és rövid történetek alapján kiválasztottam egy kislányt, Veronicát. Ő Tanzániában él és 6. osztályos tanuló. Több típusú támogatás közül lehet választani, ilyen például az oktatás-, az étkezés- és a lakhatás támogatása. Mivel már akkor tudtam, hogy hosszútávon szeretném segíteni Veronicat a céljai elérésében, egy évre előre kifizettem neki az oktatást és étkezést. Az alapítványi rendszerben havi lebontásban is fizethetünk, ha forintosítani szeretném, havi 3000-5000 Ft-ból életet lehet menteni Afrikában. A támogatás velejárója, hogy az örökbefogadott gyerekeddel kapcsolatot tartasz, leveleket, rajzokat, bizonyítványt kapsz tőle, és te is küldhetsz neki levelet vagy csomagot, ha szeretnéd, hogy tudja, ki vagy valójában.

Idén pedig végre személyesen is megismerkedhettetek, amikor úgy döntöttél, másfél hónapra a namagaiakhoz költözöl. Hogy készültél fel a nagy utazásra?
Maximalista vagyok. Szerettem volna, hogy minden tökéletes legyen, így mindennek alaposan utánajártam. Felvettem a kapcsolatot az iskola igazgatójával és mindent leszerveztem. A kötelező védőoltások beadatása után az általam elképzelt projektekhez szükséges eszközöket szereztem be. Összeállítottam pár tananyagot, amit tanítottam nekik, és elbúcsúztam a családomtól, barátaimtól. Január elején 40 kg adománnyal vágtam neki egyedül Afrikának. A bőröndömben szinte minden volt, az 1000 db C-vitamin pezsgőtabletta és 240 db vitaminos nyalókán kívül, könyveken, füzeteken, írószereken, a készségfejlesztő, gondolkodtató rajzokon át a laptopokig. Továbbá nagy adag keménycukorka csomagok is befértek még az oldalsó zsebekbe. Végül Veronicáék iskolájában másfél hónapot töltöttem, de Tanzániában összesen 66 napot.

Mit volt a legnehezebb megszoknod ott?
Mivel minden napomat mesebelinek éltem meg, csak a boldog pillanatokra fókuszáltam és nehéz lenne kiválasztanom egy dolgot is. Teljesen más kultúra, más szokások, más rendszer jellemzi Afrikát, mint amit itt megszokhattunk. A mélyszegénységben élő emberek gondolkodása, logikája eltér a miénktől. Minden hétköznapi rutinfeladat más ott. De nem nevezném nehezebbnek, csak másnak. Ha párat kellene említenem: nem volt mindig áramunk, nem volt sokszor vizünk, napi 5 pohár vízzel fürödtem vödörből, nem volt angol wc-nk, napi 2-3 kmt sétáltunk a piacra és a boltba, a helyi busz csak akkor indult el, amikor megtelt utasokkal – így volt, hogy 3 órát vártunk rá –, és nem volt széles választék ételekben sem. De számomra minden természetesnek tűnt és gyorsan alkalmazkodtam, hisz kiszakadtam az itthoni mókuskerékből.

Miből álltak kinn a mindennapjaid? Hogy kapcsolódtál be a helyiek életébe?
Minden nap új feladatot, új célt találtam magamnak. Új tantermet építettem, pihenés képpen krétatáblákat festettem. Befejezetem egy tavaly megkezdett kútfúró projektet, melynek anyagi hátteréről és lemanageléséről is gondoskodtam, külön öröm, hogy alig egy hét leforgása alatt elkészültünk vele, így most már száraz évszakban is van vizük. A szociális életem is mozgalmas volt emellett, vasárnaponként templomba jártam, családi rendezvényeken, esküvőn, baráti összejöveteleken vettem részt.

Amellett, hogy rengeteg gyakorlati dologban segítettél a helyieknek, szellemi értékeket is kaptak tőled. Mit tanítottál nekik?
Erre ők jobban tudnák a választ. Véleményem szerint egy más látásmódot mutattam nekik. Az iskolában tanítottam, felvilágosító órákat tartottam. Helyi családokat látogatottam és üzletfejlesztési tanácsaimmal segítettem a vállalkozásaikat. Aztán 200 főre főztem magyar specialitásokat. A gyerekekre motiváló hatással voltam, és megértették, hogy ha keményen tanulnak a jövőben, el tudják érni a céljaikat. A felnőtteknek pedig reményt adtam, és megmutattam nekik, hogy nem fekete-fehér ez a világ, amiben élünk. De úgy gondolom sokat tanultam és kaptam én is.

Te mit tanultál? Mik voltak az út legfontosabb üzenetei számodra?

Új szerelmet. Az ország és a kultúra iránt. Továbbá egy új értékrendet, látva azt, hogy hiába szegények, általában sokkal boldogabbak, jobban tudnak örülni annak a kevésnek is, amijük van. Megtanultam jobban értékelni a pillanatot és megélni azt. Emellett türelmet is tanultam Afrikában, ahol minden kétszer olyan lassan zajlik, mint nálunk. Közben az is tanulságos volt, hogy Tanzániában sokkal bátrabban, őszintébben kimutathatom az érzéseimet. Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom az üzenetét, ez lenne: éld meg a mát, a pillanatot, őszintén, az érzéseiddel kifejezve és boldogan, hisz nem tudhatod mit hoz a holnap.

Ha valaki szeretné követni a példád, mit javasolsz, hogy tegye meg ezt?
Először is fogalmazza meg magában, miért is szeretné ezt csinálni. Önzetlenül segíteni, adni szeretne másoknak vagy pedig hiányzik valami az életéből és "kapni" szeretne valamit egy ilyen úttól. Egyik sem rossz vagy jó. Mindenki más céllal megy Afrikába. Ha ezt az okot megtalálta, keresse fel a számára hiteles, megfelelő szervezetet, személyt vagy ha nagyon bátor, kutakodjon, tájékozódjon, induljon útnak, hogy megvalósítsa az álmát. Amióta itthon vagyok, rengetegen kerestek már meg engem is, hogy szívesen csatlakoznának hozzám a következő utamhoz, az ajtóm nyitva áll mindenki előtt.