Hatalmas botrány az új Dirty Dancing - Szégyent hozott a kultfilmre
Minden valamire való tinilánynak az életében egy adott ponton a Dirty Dancing volt a kedvenc filmje. Ezzel nem lehet vitatkozni. Sőt, vannak, akik még a mai napig imádják, és ezzel nincs is semmi baj, hiszen a 80-as évek ikonikus romantikus drámája az egyik legnagyobb kultfilm most is. De persze, ahogy az az ilyen filmekkel általában lenni szokott, nem feltétlenül azért válik annyira népszerűvé és örökérvényűvé, mert a kritikák esetleg olyan kegyesek lettek volna hozzá. De, ha valami, akkor ez a 2017-es remake-kel biztosan nem fog megtörténni. Na, de ne szaladjuk ennyire előre.
Ezeket láttad már?
Nemrég megjelent az 1987-es Dirty Dancing (oké, Piszkos tánc, de most komolyan, ki nevezi így?) legújabb feldolgozása. És bár pár napig szinte felrobbant a Facebook, meg főleg a Twitter az ABC saját gyártású filmjének a megdöbbentő fogadtatásától, sikerült minden egyes negatív kritikát elkerülnöm addig a pillanatig, ameddig a legnagyobb Dirty Dancing-rajongó barátnőm nem mesélte el, hogy milyen személyes sértésként élte meg az új filmet.
Valahogy így, ahogy ez a lány is érezte magát utána:
Nyilván nagyon szórakoztató volt végighallgatni, ahogy szidja, úgyhogy megígértem neki, leülök és megnézem nem csak az újat, vagy csak a régit, hanem mindhármat a Havanás kitérővel együtt, szépen sorban, egymás után, és majd leírom a gondolataimat. Hát íme:
30 évvel a Dirty Dancing bemutatója után persze az ember megmosolyogja már az eredeti néhány jelenetét, nemcsak a sztori lehetetlensége miatt, hanem a színészi alakítások, a dialógusok felszínessége és pár vicces kamerabeállítás miatt is. Nincs mit tagadni, Jennifer Grey nem egy Meryl Streep és Patrick Swayze-ért sem dobnánk ma már hanyat magunkat (már aki nem), de mégis érezni köztük a kémiát, a végső tánc alatt még mindig kiráz a hideg, és igen, utána sokkal derűsebb hangulatban leszek, mint esetleg előtte voltam. Pedig gyakorlatilag mindenki elfelejti azt a nagyon fontos részletet a filmmel kapcsolatban, hogy ez valójában egy abortusz-sztori. A cselekmény emiatt alakul úgy ahogy. És ez azért minden, csak nem derűs. De, igen, mégis mindenki imádja, én is.
Represent Cuba!
Aztán 2004-ben volt egy próbálkozás a kultfilm újraélesztésére, a Havana Nights, azaz a Piszkos tánc 2, amiben visszamentünk az időben, és elutazhattunk egészen Kubáig, hogy megértsük, honnan is tanult meg mindent Johnny Castle (már, ha az a titokzatos tánctanár ő akar lenni, ez tulajdonképpen sosem derül ki – mindenesetre a már korosodó Swayze az első Dirty Dancing-nél 5 évvel korábban, 1958-ban zajló sztoriban igencsak bizarr látványt nyújt).
Egyébként nem feltétlenül rossz a film, viszont elég lagymatagra sikerült ahhoz, hogy bármit is hozzátegyen a világhoz, de ha másért nem is, akkor a szinte még bébi Diego Luna fenékrázásáért érdemes megnézni.
Little Miss WTF?!
És akkor itt ennyiben is kellett volna hagyni az egészet. De nem, a Dirty Dancing 30 éves évfordulójára valami különlegessel készültek a nagyokosok Amerikában, és újraforgatták gyakorlatilag kockáról kockára a 87-es filmet persze teljesen új szereplőgárdával. A kedves barátnőm nem túlzott, amikor szégyennek, sértőnek nevezte a végeredményt, a Babyt alakító Abigail Breslinre pedig olyan szavakat használt, amelyek bár felettébb viccesek, de ebben a kontextusban nem reprodukálhatók. Breslin nagyon cuki volt a Little Miss Sunshine-ban, vagyis A család kicsi kincsében, de azóta felnőtt, és a gyermeki bájából mindent elveszített, és még úgy sem sikerül visszaerőszakolni belé, hogy egy Baby nevű lányt alakít.
A Johnnyt megformáló Colt Prattes még elmegy úgy ahogy a csinos pofijának köszönhetően, de amiképpen szikrázott a levegő Swayze és Grey között, olyan idegesítően unalmas az új főszereplőpáros alakítása. Penny szerepében Nicole Scherzingert üdvözölhetjük, akinek a tánctudását nyilván nem lehet kritizálni (hiszen, helló, Pussycat Dolls!), viszont az első Dirty Dancing füstös, fülledt táncos jelenetei helyett az újban már-már Step Up-osan tökéletes csoportos koreográfiákat látunk, amitől én legszívesebb lekapcsoltam volna az egészet és elmentem volna aludni. Sajnos Penny terhességének a drámája sem jön eléggé át, itt talán érdemes akkor már megjegyezni, hogy Scherzinger nem valami jó színésznő...
Baby nővérét, Lisát Sarah Hyland alakítja, aki indokolatlanul sok szerepet kapott, és a színésznő személyiségéből fakadóan túlságosan kedvesre sikeredett a karaktere, arról pedig nem is beszélve, hogy mennyire vicces látványt nyújt JLo ex-pasija, Casper Smart Johnny unokatestvérének, a hordárfiú Billy-nek a szerepében. Egyébként az egész filmre jellemző, hogy olyan karakterek kapnak benne extra hangsúlyt, akik abszolút irrelevánsak, és általuk új, teljesen fölösleges, mellékvágányos események kerülnek bele az egész történetbe - a keretsztori ötlete meg egyenesen felháborító, vajon kinek a fejéből pattanhatott ki? -, hogy aztán két órán keresztül kelljen végigszenvedni ezt a "nagyszerű" tévés eseményt. Elég fárasztó az is, hogy 2017-ben szinte lehetetlenség feminista és anti-rasszista megnyilvánulások nélkül filmet készíteni (ami tök jó, éljen a #GirlPower és az egyenlőség), de ez most pont nem annyira az a téma, és fölöslegesen nem is kellene beleerőltetni.
De a legrosszabbat még nem is említettem: ezek az emberek énekelnek. De miért? A Time of My Life-jelenetnél konkrétan hangosan felröhögtem, amikor dalra fakadt Johnny. Nem, nem úgy, ahogy az eredetiben teszi, hogy csöndesen dúdolgatja a szöveget Baby fülébe, hanem konkrétan ő énekel. Botrány!
Csak, hogy kellőképpen szemléltessem, mennyire:
Nem csoda, hogy a Twitter is bombaként robbant fel, néhány gyöngyszemet ki is kell emelni, mert náluk jobban senki sem tudja leírni mindazt a mélységes felháborodást, amit minden egyes Dirty Dancing-rajongó érezhetett a film közben és után:
Ezért kedves ABC, óvva intünk attól, hogy nehogy megpróbáld újra éleszteni legközelebb mondjuk a Breakfast Clubot, a Jurassic Parkot, a Pop, csajok satöbbit vagy, ne adj Isten, a Vissza a jövőbent! És ahelyett, hogy te is kitennéd magad ennek a tortúrának, inkább dobd be a jó öreg Dirty Dancing dvd-t, és élvezkedj rá piszkosul, szégyentelenül:
Ennél a multinál bátran szólhatunk a HR-nek vagy a főnöknek, ha a menopauza megnehezíti a munkavégzésünket