„Hidegrázós élmény” - Marsalkó Dáviddal beszélgettünk arról is, milyen lesz a hétvégi Halott Pénz koncert
Június 8-án a Puskás Arénában ünnepli húszéves jubileumát a Halott Pénz. 2004-ben szóló projektként indult, mára Magyarország egyik legnépszerűbb csapata már javában készül a koncertre, amiről Marsalkó Dávid mesélt a GLAMOUR olvasóinak.
Ezeket láttad már?
A Halott Pénz eddigi legnagyobb eseményéhez érkezett, legnagyobb koncertjükre pedig különleges látvánnyal, vendégekkel, húsz év dalaival készülnek. Nem csak a koncertről, hanem a zeneipar átalakulásáról, a zenészek felelősségéről, és még sok mindenről beszélgettünk.
Az eddigi legnagyobb koncertetekre készültök, nagyon érdekel, hogy melyik a kedvenc momentumod a folyamatban? Az előkészület, amikor a színpadon vagy az, amikor vége a koncertnek, és nagyon jó volt minden?
Dalszerzőként nagyon szeretem a háttérmunkákat, elképesztő izgalommal tölt el, amikor például készül egy dal, a stúdiózás, a hangszerelés, a dal íve, az egész kreatív folyamatot nagyon szeretem csinálni. Egy ilyen nagy koncert esetében szintén a kreatív részt szeretem, ahogy a műsort átalakítjuk, a koncertet felépítjük, hol lesznek a vendégek, a gospel kórus, hol a vonósnégyes, a fúvósok, a vokalista lányok, hogy fog kinézni az egész, hogy indul a koncert.
Élvezem az agyalást, hogy mikor hogyan lepjük meg a közönséget, hangszerelésben hogyan maxoljuk ki az adott dalt. Ezek klasszikus értelemben véve az ilyen produceri jellegű dolgok vonzanak a leginkább. Mellette persze az, hogy utána hogyan debütál a koncerten, és a közönség hogy fogadja, ha jól sikerül, az meg örömünnep a lelkemnek, de mind kicsit más érzés. Az egyik pezsgéssel tölt el, a másik meg adott esetben elégedettséggel.
Húsz évvel ezelőtt volt valamilyen álmod, amire azt mondtad, milyen jó lenne, ha elérnéd?
Bevallom, nem volt ilyen, egyszerűen csak jobban éreztem magam a bőrömben, ha zenéltem. A mai napig szeretem ezt csinálni, és ugyanez most az alap motivációm. Nem volt bennem soha, hogy arénákban szeretnék koncertezni. Olyan ez, mikor valaki kertet művel és paradicsomokat ültet, és egyszerűen jól érzi magát tőle. Szerettem volna folyamatosan fejlődni, ha a produkció fejlődik, ha egyre jobb zenéket csinálok, egyre jobb dalokat írok.
Húsz évvel ezelőtt a zeneipar még teljesen más volt. Akkor egy zenész leginkább zenész volt, ma kommunikációs szakember, influenszer, ért a digitális terjesztéshez, közösségimédia-szakértő és még ki tudja mi. Te hogyan tudtál ezzel a változással lépést tartani?
Ez akár egy külön beszélgetést is megérne, hogy mennyi minden változott akár csak az elmúlt öt-tíz évben. Ma már alapfeltétel egy fiatal előadónál, hogy ugyanannyira legyen influenszer, mint mondjuk zenész, meg dalszerző. Lehet, hogy ez náluk természetesebben jön, mert ebbe belenőttek, de a harmincas-negyvenes zenészeknek szerintem ezzel sokkal több melójuk van, rá kell állni, hogy ne csináljanak magukból bohócot, de azért hitelesek maradjanak, és jelen legyenek a közösségi médiában. Teljesen más kihívás ez, sokkal jobban kitárulkoznak a mostani fiatalok, mint a mi generációnk, vagy legalábbis én, aki elég távolságtartó vagyok. Folyamatosan lépést kell tartani, mert könnyen le lehet maradni, ha ezeken a platformokon nincs jelen az ember. Hozzáteszem a TikTokon azért mi már nem dominálunk, talán kicsit már távol kerültünk ettől a generációtól.
És mi a helyzet a jövő kihívásaival, jön a generatív mesterséges intelligencia, mennyire érzed a fenyegetettséget?
Azt egyáltalán nem, inkább tátott szájjal nézem, hogy mik történnek, miket tud a mesterséges intelligencia. Elképesztő nézni, hogyan szednek le dalokról részleteket, hogyan mixelik össze, hogyan hoznak létre gyakorlatilag fiktív dalokat úgy, hogy mondjuk Freddie Mercury énekli, és olyan a minősége, hogy az elképesztő. Mint mindig, azok az előadók fognak helytállni a jövőbeli kihívásokban, akik jól adaptálják a technológiát, akik alkalmazkodnak, és megfelelően használják, a többiek pedig lemaradnak. Ez mindig így volt, csak most MI van, korábban közösségi média, előtte Youtube, és folytathatnám.
Húsz év alatt ti is rengeteget változtatok együtt a közönségetekkel. mennyire figyeltetek arra, hogy önazonosak maradjatok?
A személyiségünkből fakad, hogy így csináljuk a dolgokat, a közönségünkkel tényleg sok esetben együtt mentünk, együtt változtunk. Bár szerencsére nagyon változatos a közegünk, a fiatal felnőttek a fő bázisunk, velük kicsit együtt nőttünk fel, és 12-13 év alatt egyébként is rengeteg dolog változik az ember életében. Aki még ott ugrált az első sorban az egyetemi buliban, mára talán már kétgyerekes anyuka, mellette dolgozik. De azt gondolom, hogy fontos az, hogy természetes fejlődés része legyünk mi is és a közönségünk is. Nem kell harcolni az ellen, hogy az ember változik, vagy idősödik, vagy más témák érdeklik, mint tíz éve. A természetességre törekedtünk ezen a téren is mindig, talán ezáltal kerültük el, hogy izzadságszagúnak tűnjön az egész.
Magyarország egyik legnépszerűbb zenekaraként mennyire érzitek azt, hogy amit csináltok, az felelősséggel jár?
Az attitűd, ahogy létezünk, ahogy kommunikálunk, ahogy a közönséghez szólok a koncerten, ahogy az egész produkció kommunikál, az a mi személyiségünket tükrözi, és igyekszünk felelősségteljesen csinálni. Próbáljuk azt közvetíteni, hogy mindent beleadunk, odafigyelünk, maximalisták vagyunk, mert szeretnénk, hogy minden koncertünk nagyon jó legyen. Szerintem inkább az attitűd, a hozzáállás az, ami kifelé adott esetben példát tud mutatni. Vagy az, hogy hogyan kommunikálunk a közönségünkkel, mit osztunk meg az életünkből, ezek mind-mind olyan határvonalak, amik egyfajta értékrendet közvetítenek, és szerintem ebből adhatunk példát, és ha ez valakinek szimpatikus, akkor az tök jó. De ezen kívül nem kell ezen erőlködni, egyszerűen ha ennyi év alatt stabil értékrendet, kommunikációs eszköztárat mutat a produkció, akkor az önmagában is egy stabilitás, ami adott esetben példa lehet.
A zeneiparban megvan az a félelem, hogy eltűnnek a stadionzenekarok, hogy nincs utánpótlás, akik arénákat töltenek meg, közben az látszik, hogy egyre több magyar zenekar jut el legalább az aréna szintig. Szerinted minek köszönhető ez?
A magyar zene még sosem volt ennyire népszerű, mint akár az elmúlt öt-tíz évben. Folyamatos a fejlődés, és egyre nagyobb a megbecsülés, de ez összetett dolog. Egyre színvonalasabbak a koncertek, egyre több embert fognak meg a szövegek, egyre inkább felzárkóztunk a nemzetközi sztenderdekhez. Nagyon sok ember hallgat magyar zenét, és szerintem egész egyszerűen vágynak arra, hogy azokat a dolgokat hallják egy-egy dalban, amiket ők is átélnek. Ugyanazt a levegőt szívjuk, érzik, hogy közel vannak ezek az előadók, és valahogy ennek a közösségi médiás jelenlétnek talán az egyik hozadéka, hogy az emberek közel akarják érezni magukhoz az előadót, és egyszerűen könnyebben tudnak azonosulni egy magyar előadóval, mint mondjuk húsz éve.
Mennyire ró a magyar előadókra terhet, vagy éppen mennyire motíválja őket az, hogy van, aki háromszor koncertezik a Puskásban. Ez inkább eltolja a siker mértékét egy másik irányba, vagy éppen hogy inspirálóan hat?
Mindenben van motivációs rész is. Mindenben van adott esetben teher is. Mind a kettővel meg kell küzdenie minden előadónak, de azt gondolom, hogy a legnagyobb teher ezáltal magára az előadóra kerül, aki ezt megcsinálta, mert iszonyú nagy kérdés, hogy utána hova tud továbblépni. Korábban beszéltünk az egészséges fejlődésről, egészséges szintlépésekről, de ezek azért nagyon átalakultak, és itt most nem csak Azahriah-ra gondolok, mert rengeteg fiatal, tehetséges előadó van, akik hirtelen óriási érdeklődésre tesznek szert, és hirtelen óriási helyszíneken lépnek fel.
„Ez az ország állandóan veszít azokból az emberekből, akiknek nagy képzelőereje van, és ez most is így van” - Interjú Csányi Vilmos etológussal
Fontos kérdés, hogy ezt az elképesztő gyors léptéket, ez a generáció hogyan tudja feldolgozni. Szerintem ezzel az oldalával kell inkább foglalkozni, mert a siker az jó dolog, az érdeklődés jó dolog, a kihívás, a motiváció, a verseny, az kell, és jó. Az a része a kemény szerintem, hogy ezt hogyan dolgozza fel ez az előadói generáció, hogy ilyen gyors lépésekben haladt az egész produkció, az életük, az érdeklődés, és valahogy ezzel a részével szerintem kevesebbet foglalkozik a média is.
Mire lehet számítani majd a hétvégi koncerten?
Minden szempontból a legnagyobb koncertünkre. Hangszerelésben, a koncert ívében, a show részében, a hangulatban, mindenben. Az, hogy negyvenezer ember együtt énekli a Halott Pénz dalokat, az önmagában szerintem hidegrázós élmény lesz, de minden szempontból egy új színt szeretnénk létrehozni, akár a Halott Pénz- dimenzióban, akár a hazai koncert tapasztalatokban.
