Ha a rétegek mesélni tudnának - A különleges technikával dolgozó Soós Nóra festőművésszel beszélgettünk

Nóra a különleges áttetsző technika alkalmazásával a figuratív festészetet egy új szintre emelte. Munkáiről, inspirációkról és a modern festészet létjogosultságáról is beszélgetütnk vele.

Nagyon különleges technikával dolgozol, a képeidben mindig visszaköszön az áttetszőség. Mesélj erről!
A transzparencia valamelyest a sajátommá vált az évek alatt. Ez alapján jól behatárolható az a stílus, amit képviselek. A kialakítása egy hosszú folyamatnak az eredménye, és tizenöt év után ma már csak ezzel a módszerrel dolgozom. A festmények absztrakt, ösztönös formákból indulnak, majd erre kerülnek rá a különböző képrétegek. Ez a transzparencia nemcsak vizuális, hanem gondolati, időbeli rétegei is vannak, a címmel és a befogadó saját megfejtésével válik teljessé. Így tudom kifejezni, azt a rengeteg gondolatot, ami bennem megfogalmazódik.

Amikor elkezdesz egy új képen dolgozni, akkor tudod már előre, hogy milyen rétegek fognak egymásra kerülni?
Ez egy szisztematikus festészet, sokszor van, hogy a gondolat, vagy a mondanivaló, amit szeretnék közvetíteni a képen előbb megvan, mint maga az elképzelés, és így kezdem felrajzolni a rétegeket a vászonra. A folyamat nagyon lassú, és mivel egy türelmetlen ember vagyok, ezzel is fegyelmezem magam. Olajjal festek vászonra, és ez az egyik leglassabban száradó technika, ki kell várnom minden egyes rétegnél, amíg megszáradnak, ezért pedig erősen vizualizálnom kell a kép végeredményét. De igen, általában pontosan tudom előre, hogy melyek azok a rétegek, amik tudnak majd együtt működni.

Azt is tudod, mikor kell megállni? Mert ezt a rétegezést akár a végtelenségig is lehet csinálni.
Vannak túlkapásaim, máskor meg tudatos a sűrítés. Ilyenek például az űrt megjelenítő képeim, amelyek annyira zsúfoltak, hogy felismerhetetlenné válnak, egy vonalháló az egész, de ahogy nézed és fejtegeted, meglátod benne azokat a dolgokat, amelyeket az egyes rétegekre ráfestettem. Nagyon érdekes, de van, amikor a végtelenségig sűrítek egy képet, máskor meg nagyon hamar megunom és csömört kapok már saját magamtól – ilyenkor tisztítok.

Valószínűleg mindenki mást lát a képeidben, hiszen erről szól a művészet. De van egy általános gondolatisága a festményeidnek, vagy inkább korszakaid vannak, amikor más-más témát jársz körbe?
Sorozatokban és tematikákban gondolkozom, amikor van egy hosszabb festészeti korszak, akkor általában egy gondolati kör izgat. Olyan, mint egy fényképezőgép objektíve: van, amikor közeli dolgokra fókuszálok, a személyes problémáim, az életterem kerül a vászonra, máskor meg annyira erősen hat rám a külvilág és a különböző történések, hogy azokkal foglalkozom. Ilyenek például a globalizáció vagy bizonyos politikai kérdések. Az űrt ábrázoló képeim a férfi héroszokat járják körbe, azt fejtegettem, mit jelent a lebegés, és ezt hogy lehet megjeleníteni a festészetben. Volt egy hosszú sorozatom, ami csak hurrikánokról szólt, nagyon izgat, hogy miért adnak ezeknek csak női neveket - Katarina, Wilma, Ofélia -, a nevekhez fűződő személyes asszociációimat próbáltam lefesteni. Ami pedig a nézőt illeti, ha érti a képi poént, akkor egy aha-élményben van része, de sokszor teljesen mást képzel bele, mint amit én, és ettől jó a művészet.

Most éppen mi foglalkoztat, mi inspirál?
A legutóbbi kiállításom címe Folyamatos jelen – Transzparens emlékezet volt, itt az emlékezetkultúrát boncolgattam, és most is ez foglalkoztat. A múltban rengeteg olyan történet zajlott, amelyek most újra előjönni látszanak, egyrészt politikai oldalon, másrészt a saját gyerekkoromból is - ez utóbbi egyébként folyamatosan jelen van a képeimen. Úgy érzem, a festészetem is alapvetően olyan, ami ki-be jár a külvilág és a saját gondolatok között. Az utóbbi időben sok gyereket festek, de sokszor egy-egy etnikum képviselője jelenik meg a képen, attól függően, hogy éppen mi foglalkoztat. Van egy képem, amelyen rengeteg iszlám nő szerepel. Ez egy figuratív festészet, ahol az alak személyisége nem számít, ő csak egy jelzés, egy szimbólum, egy transzparens felület, amit úgy kezelek, mint egy absztrakt képet – egy kaleidoszkóp.

Hogy néz ki nálad az alkotói folyamat? Bezárkózol a műtermedbe napokra-hetekre?
Amióta gyerekem van, azóta nem. Onnantól kezdve, hogy anya lettem, minden gondolatomban velem van egy másik élet. Határozott napirend szerint dolgozom, és bár szabad vagyok, de magamnak erős korlátokat szabok.

És ez nem megy az alkotás rovására? Nem zökkensz ki ilyenkor?
Ha tehetném egész délután, sőt este is festenék… Nem könnyű, de tíz év után már van egy bevett rutinom, és tudom ott folytatni, ahol abbahagytam.

Mit gondolsz arról, hogy még mindig kevés a női művész?
Ma már egyre több van, de a 19-20. században valóban kevesebben voltak, a társadalmi korlátok miatt szorultak háttérbe. Anyák voltak főként, háztartást vezettek, nagyon érdekes, hogy a szüfrazsett mozgalmak óta is mennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a nők kivívják a választás jogát. Viszont a XXI. század abszolút a nőké. Hatalmas az ugrás, nagyon sok tehetséges nőt látok a képzőművészettől egészen az irodalomig.

Szerinted van kapcsolódási pont a divat és a művészet között?
Bizonyos művészek alkotásait már olyan sokszor reprodukálták, például Klimtét vagy Picassóét, hogy amikor élőben látjuk a műalkotásokat, már nem tudunk azokra rácsodálkozni. Ugyanakkor hiányolom a divatból a kortárs festészetet. Szerencsére vannak már kollaborációk, amit üdvözlendőnek tartok, mivel az emberek többsége nincsen képben a kortárs művészettel, ezért csak így találkozik vele. Egyébként nem hiszem, hogy a festészet halott volna, minden reprodukálható ma már, de szükség van az eredetiségre.

Signature by Soós Nóra

A magyar Dorko márka számára fontos, hogy a fiatalokat közelebb hozzák a művészetekhez. A Brand of Art vonalban már egy ideje együttműködnek különböző művészekkel, grafikusokkal. Soós Nórával egy közös pólókollekciót készítettek. "Nagyon tetszik a Dorkóban, hogy különböző műalkotásokat nyomnak ruhákra, cipőkre, ezzel egy saját stílust teremtettek. Bennem egy régi vágy volt, hogy bizonyos munkáim megjelenjenek ruhákon, ez a művészeknek is egy jó lehetőség, hogy szélesebb körben bemutathassák az alkotásaikat", meséli Nóra.

* Ez a cikk eredetileg a GLAMOUR 2016. július-augusztusi számában jelent meg.