Az, hogy mit kezdünk a hatalommal, mindent elárul rólunk - Pszichológus elemzi A Gyűrűk Ura filmeket
Emberek milliói vannak oda a Gyűrűk Ura könyvek és filmek világáért, melyek nemcsak szórakoztatóak, hanem rengeteg tanulsággal is szolgálnak a mindennapi életre nézve. Pszichológus szakértőnk ezúttal a hatalommal való visszaélést elemzi a két fő karakter, Szauron és Szarumán tettei és személyisége nyomán.
Ezeket láttad már?
A hatalom, ha tisztességgel és felelősségtudattal gyakoroljuk, elősegítheti a növekedést, valamint a védelem és a rend megteremtését. A történelem és az irodalom azonban bővelkedik olyan példákban, ahol a hatalomra való törekvés és a hatalommal való visszaélés korrupcióhoz, zsarnoksághoz és pusztuláshoz vezetett. Szarumán és Szauron jól példázza a hatalom sötét oldalának megragadását, A Gyűrűk Ara története pedig azt, hogy az irányítás és a dominancia vágya hogyan emésztheti fel még a leghatalmasabb lényeket is, ami végül erkölcsi hanyatláshoz és saját maguk és mások megsemmisüléséhez vezet.
A hatalom csábítása és Szarumán bukása
„Volt idő, amikor Szarumán az erdőimet járta. De most az agya csupa fém és fogaskerék. Nem törődik vele, hogy ültessen is bármit.” - mondja az egyik ent a hobbitoknak. Szarumán eredetileg az egyik legbölcsebb Istari (vagyis mágus) volt, akit azért küldtek Középföldére, hogy felvegye a harcot Szauron fokozódó fenyegetése ellen. Kezdetben szándékai összhangban vannak küldetésével: Középfölde szabad népeinek vezetésével és védelmével. Szarumánnak (Christopher Lee) az Egy Gyűrű és a benne rejlő lehetőségek iránti rajongása azonban a bukásához vezet.
A Gyűrű birtoklása és Szauronnal való rivalizálási vágya egy klasszikus pszichológiai jelenséget illusztrál: az erkölcsi megalkuvás és a hatalomvágy lefelé húzó, őrületbe kergető spirálját. Pszichológiai szempontból Szarumán hanyatlása és bukása a kognitív disszonancia egyik példájának is tekinthető. A kognitív disszonancia egy olyan pszichológiai jelenség, amikor egy új tapasztalat vagy gondolat ellentmond a meglévő tapasztalatoknak, ismereteknek és elképzeléseknek, ezért ez egy belső feszültséget hoz létre.
Ezt a belső feszültséget pedig oldani akarjuk, ezért különböző megoldási stratégiákat dolgozunk ki, például megváltoztatjuk a viselkedésünket vagy a gondolkodásunkat. Kezdetben Szarumán azzal oldja kognitív disszonanciáját, igazolja tetteit és győzi meg magát, hogy a Szauronnal való szövetkezés stratégiai szükségszerűség ahhoz, hogy végül legyőzze őt. Ez az önbecsapás egyre inkább megerősüdik, ahogy egyre mélyebbre merül a tiltott tudásban, ami végül eredeti értékeinek teljes elhagyásához vezet.
A karakter átalakulása rávilágít arra a veszélyre, hogy az etikátlan cselekedeteket a nagyobbnak vélt javak érdekében igazoljuk, ami a hatalmi pozícióban lévők gyakori csapdája. Szarumán pszichológiai átalakulását ráadásul a paranoia és az elszigeteltség is fokozza. Ahogy egyre inkább a hatalom megszállottja lesz, úgy távolítja el magát szövetségeseitől, például Szürke Gandalftól. Erődje, Orthanc, elszigeteltségének és a valóságtól való elszakadásának szimbólumává válik.
Ez a viselkedés egybecseng azzal, amit a pszichológusok "hübrisz-szindrómának" neveznek.
Ez az a jelenség, amikor valaki vezetői pozícióba kerül, amely nagyobb hatalommal jár együtt, és ennek hatására a viselkedése megváltozik: a vezető tévedhetetlennek, felsőbbrendűnek érzi magát a többieknél és a személyes hatalom megszállottsága elszigetelődéshez vezet.
Szauron könyörtelen zsarnoksága
Szauron, akire a Sötét Úrkén” is hivatkoznak, A Gyűrűk Ura fő antagonistája, a hatalmi korrupció még mélyebb és abszolútabb formáját képviseli. Szarumánnal ellentétben, aki nemes szándékkal indul, Szauron uralomvágya megingathatatlan. Karaktere a totalitarizmus és az abszolút hatalom pszichológiájának szemüvegén keresztül elemezhető.
Felnőttek vagyunk, akiknek fáj, ha a Netflix elveszi a játékát, de megvan rá a válaszunk
Középfölde minden területén uralkodni akar, amit az Egy Gyűrű megalkotása testesít meg, amelyet arra használ, hogy uralkodjon a többi lény felett. Ez a teljes irányítás iránti vágy a tekintélyelvű személyiségek pszichológiai elméleteit tükrözi.
Az autoriter személyekre gyakran jellemző a szélsőséges merevség, a rend iránti vágy és az az igény, hogy hatalmuk fenntartása és védelme érdekében másokat irányítsanak.
Szauron zsarnoksága ezeknek a vonásoknak a túlzó tükörképe, megmutatva, hogy az irányítás iránti igény hogyan tud felülkerekedni az empátián és az erkölcsösségen. Szauron az uralom révén keresi az élvezetet és másokat csupán eszköznek tekint saját céljai eléréséhez.
Az, hogy képtelen valódi kapcsolatokat kialakítani vagy empátiát tanúsítani másokkal, mély pszichológiai űrről árulkodik. Ez összhangban áll a sötét triád pszichológiai modelljével, amelybe a nárcizmus, a pszichopátia és a machiavellizmus tartozik és amely szerint az egyén önértékelésének érzése kizárólag abból ered, hogy képes hatalmat gyakorolni és irányítani másokat.
A hatalommal való visszaélés pszichológiai következményei
Szarumán és Szauron karakterei jól példázzák a hatalommal való visszaélés pusztító pszichológiai következményeit is. Szarumán számára a bölcsességtől a romlásig vezető út az identitásánák és eredeti küldetésének elvesztéséhez vezet. Története emlékezteti a nézőket és olvasókat arra, hogy az értékeink megalkuvása hogyan vezethet az önpusztítás visszafordíthatatlan útjára. Szauron sorsa ezzel szemben a totalitárius irányítás önpusztító természetéről tanúskodik.
Az Egy Gyűrűre való hagyatkozása válik a legnagyobb sebezhetőségévé, mivel annak elpusztítása az ő teljes megsemmisüléséhez vezet. Ez a végkifejlet kiemel egy kritikus pszichológiai felismerést: minél jobban törekszik valaki az irányításra, annál inkább rabszolgájává válik annak.
Középfölde tanulságai
Tolkien karakterei emlékeztetnek bennünket arra, hogy a hatalomra való törekvés önmagáért való hajszája erkölcsi és pszichológiai hanyatláshoz és elszigetelődéshez vezethet. Szarumán és Szauron története elrettentő példaként szolgál az önismeret, az erkölcsi integritás és a hatalom felelősségteljes használatának fontosságáról. A mai, modern kontextusban ezek a tanulságok különösen fontosak lehetnek. A vezetőknek minden területen ébernek, önreflexívnek és tudatosnak kell maradniuk a hatalom korrupt csábításával szemben.
Arra kell törekedniük, hogy megőrizzék az egyensúlyt a tekintély és az empátia, az ellenőrzés és az együttérzés között.
Ha felismerjük a két karakter által példázott pszichológiai buktatókat, akkor jobban eligazodhatunk a hatalom összetettségében a saját életünkben és munkánk során is biztosíthatjuk, hogy a hatalmat ne uralomra, hanem felemelkedésre használjuk. A Gyűrűk Ura trilógia arra emlékeztet bennünket, hogy az igazi erő nem abban rejlik, hogy képesek vagyunk másokat manipulálni, hanem abban, hogy bölcsen, alázattal és igazságosan gyakoroljuk a hatalmat.
