„Mindig a kőkemény munkában hittem”- Gubik Petrával, a Sztárban sztár nyertesével beszélgettünk
Az elmúlt két hónapban rendkívüli tehetségéről és kitartásáról tett tanúbizonyságot Gubik Petra színésznő, aki múlt hétvégén megnyerte a Sztárban sztár című műsor kilencedik évadát, és ezzel együtt ő lett az első nő a műsorban, aki egészen a győzelemig jutott. A sikereiről, a kitartásról és a legnagyobb kihívásokról beszélgettünk vele.
Ezeket láttad már?
Számos nagyszerű színházi darabban láthatjuk, rengeteg szinkronszereppel és egy saját zenei albummal is büszkélkedhet. Gubik Petra, a Sztárban sztár nyertese igazán megküzdött a sikerért.
Milyen érzés az ország legsokoldalúbb előadóművészének lenni?
Még mindig hihetetlen érzés, nem tudom elégszer kifejezni a nézők felé a hálámat és a köszönetemet. Az ő támogatásuk, elismerésük nélkül nem sikerült volna idáig eljutnom. Amikor még javában benne voltam a verseny sűrűjében, nem gondoltam bele, milyen nagy a tét, csak minden alkalommal ki akartam hozni magamból a maximumot, nem tudatosult bennem, hogy egy verseny részese vagyok, a nézők döntenek a sorsunkról. Rendkívül hálás vagyok nekik, hogy kiérdemeltem a bizalmukat, szimpátiájukat. Ez a díj sokkal többet jelent egy egyszerű díjnál, benne van minden erőfeszítésem, most érett be az elmúlt tizennégy évbe fektetett munkám. Csodás darabokban játszhatok, kiadtam egy lemezt és most a tévéműsorban is bizonyíthattam a tudásomat. Nem véletlen, hogy ez a műsor most jött az életembe, már 2017-ben is megkerestek a műsor készítői, de abban az időben nem fért bele a showműsorral járó elfoglaltság az aktuális élethelyzetembe. Nem bánom, hogy akkor így döntöttem, azt hiszem, kellett ez a pár év is a sikerhez.
Maximalista vagy?
Én egy olyan ember vagyok, aki csak úgy kezd bele valamibe, ha száz százalékosan csinálja. Az idei évadban éreztem úgy, hogy teljes gőzzel be tudom vállalni a rám váró feladatokat, aztán persze beindult a műsor és rámszakadt minden más is. Jöttek a felkérések, megcsináltam egy színházi premiert, párhuzamosan elkezdtem próbálni két másik darabot két különböző színházban, és pluszban szinkronizáltam, miközben vasárnap esténként az élő showban kellett teljesítenem. Az elején kételkedtem benne, hogy tudok ennyi mindent menedzselni, de úgy éreztem, ha most nem vágok bele, később megbánom.
A műsor beharangozó eseményén azt mondtad, kakukktojás vagy a többiek között, kilógsz a sorból. Miért gondoltad így?
Annak ellenére, hogy tíz évvel ezelőtt már volt szerencsém közel kerülni ehhez a világhoz, úgy éreztem, talán én állok legtávolabb ettől az miliőtől. Tíz év kellett, hogy újra felvértezzem magam és belevágjak egy ilyen kaliberű showműsorba. Viszonylag szerény ember vagyok, nem szeretem magam feleslegesen produkálni, nem voltam benne biztos, hogy ezzel az attitűddel elég érdekes leszek a tévénézőknek. De átértékeltem mindent, tisztában vagyok az értékeimmel és a teljesítményemmel, eldöntöttem, hogy magam adom, végig önazonos maradok, mást nem is tudok, aztán lesz, ami lesz.
Úgy gondolom, hogy nagyban hozzájárult a sikeredhez a szerénységed, az alázatod és az elhivatottságod.
Úgy vérteztem fel magamat, mint egy jó sportoló, mint aki maratonra készül. Tizenkét évig atletizáltam, ezalatt az idő alatt megtanultam, milyen kitartóan küzdeni. A nyolc hét alatt számtalan olyan helyzetben találtam magam, amire nem lehetett előre felkészülni, ez a hozzáállás segített átlendülni a nagyobb kihívásokon. Olyan volt, mintha egy önismereti tréningen lettem volna. Folyamatosan mantráztam magamnak, hogy meg tudom csinálni.
Mennyire érintett érzékenyen a zsűri és a nézők kritikája?
Meg kellett tanulni, hogy nem tetszhet mindenkinek minden produkció. A nézők szimpátiája már akkor rajzolódik, amint elindul a kisfilmed, abban a pillanatban eldől a sorsod, mindent figyelnek, nem mindegy, hogyan beszélsz, milyen a külsőd, hogyan reagálsz bizonyos dolgokra. Nagyon szigorúak, sokszor akár kegyetlenek. A zsűritagok voltak a legközelebbi bírálóink, az volt a feladatuk, hogy szubjektív visszajelzést adjanak. Öt különböző ember, öt különböző szemlélettel. Sajnos az élő adásokban nem volt rá lehetőség, hogy mi, versenyzők is kifejthessük a véleményünket, mit miért csináltunk egy-egy produkcióval kapcsolatban. Ezt olykor nehéz volt szó nélkül végig állni. Sokszor jól esett volna szépen beszélgetni egyet, de ez nyilván egy showműsor, ahol erre nincs idő.
Melyik karakter jelentette a legnagyobb kihívást?
Nehéz volt Beyoncét alakítani, de nagyon megszerettem ezt a karaktert, mire elkezdődött az élő show. Amikor megláttam magamat a tükörben, miután a maszkosok, sminkesek és a stylistok összeraktak, tényleg elhittem magamról, hogy meg tudom csinálni, és ez óriási erőt adott nekem. Komoly kihívás volt, amikor egy adás alatt két előadót vagy férfi előadót kellett alakítanom.
Volt olyan pillanat, amikor komolyan elgondolkodtál rajta, hogy esetleg megnyerheted ezt a műsort?
Egy ponton elengedtem ezt a kérdést, jobban érdekelt, hogy magát a produkciót meg tudjam csinálni, a lehető legjobban teljesítsem a rám bízott feladatot. A Nótár Mary alakításnál eszméltem rá először, hogy az embereknek tetszik, amit csinálok, és hogy követik a műsort. Számtalan videót és kommentet láttam erről az előadásomról a közösségi médiában, ez még nagyobb lendületet adott nekem.
Igazán sokrétű művész vagy, számos színházi darab, szinkronszerepek és egy saját lemez is fűződik a nevedhez. Milyen munkákkal rukkolsz elő mostanában?
Müller Péter Sziámival és Szirtes Edina Mókussal közösen alkottuk meg a lemezemet, a címadó dalát be is neveztük a Dal című műsorba. Büszke vagyok rá, hogy bejutott a legjobb húsz dal közé. Hamarosan megjelenik egy videóklipem és egy új dal, ami saját szerzemény. A szöveget és a dallamot én vittem, Farkas Izsák és Molnár Tibor pedig a zenét szerkesztették köré. Hat éve szinkronizálok, az elmúlt években számtalan karakternek kölcsönöztem a hangomat. Színház fronton nemrég mutattuk be az Aranylakodalom című darabot a Játékszínben, a Budapesti Operett Színházban jelenleg a Monte Cristo grófja musicalt próbálom. Május másodikán pedig elkezdődnek a Madách Színházban a Pretty Women musical próbái. Nagyon izgalmas időszak előtt állok.
Van álomszereped?
Az egyik legkedvesebb darabom Bernard Shaw Szent Johanna című alkotása, egyszer szeretném eljátszani ezt a karaktert. Nem hiszem, hogy most találna rám, de tizenéves korom óta nagy álmom. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban a Funny Girl című musicalben játszhattam volna el a címszerepet pár éve, végül nem jött össze, ez nagy csalódás volt, de mindig annak kell örülni, ami éppen körülvesz.
Hogy látod, nőként mennyire könnyű vagy nehéz ebben a szakmában sikereket elérni?
A sikerhez nem elég a tehetség, egy jó adag szerencse és folyamatos fejlődés, szorgalom is kell hozzá. Soha nem voltam törtető típus, elfogadtam volna, ha úgy alakul, hogy nem jön valamilyen áttörés az életembe. Mindig a kőkemény munkában hittem, anyukám szerint: „a tehetség előbb vagy utóbb utat tör magának”, miközben azt is láttam, hogy a mi szakmánkban egy férfi színésznek sokkal könnyebb helyzete van. Erre a pályára jóval több nő jelentkezik, mint férfi, ezért nekünk jóval többet kell letenni az asztalra, hogy olyan minősítésben részesüljünk, mint a férfi kollégáink, és még nem beszéltem azokról a feladatokról, ami pluszban a nőkre hárul. Az olyan láthatatlannak tűnő feladatok mellett kell karriert egyengetni, mint a gyereknevelés, háztartásvezetés, miközben ne felejts el a párkapcsolatodra és magadra is időt fordítani. Egy nőt sokkal hamarabb bírálnak a külseje, a gyerekvállalás és a karrier vonalon is. Rengeteg kritérium van, aminek meg kell felelnünk, nagyon tud fájni egy-egy negatív előítélet, de mégis úgy gondolom, hogy csodálatos dolog nőnek lenni, iszonyú teherbírásunk van, a lehetetlent is képesek vagyunk megvalósítani.
Miből nyersz energiát, ha egy kis feltöltődésre vágysz?
A családommal töltött idő mindig sokat segít, de a természet is hasonlóan töltően hat rám. Elég, ha csak kiülök a kertbe és bámulom a füvet, a fákat, az utóbbi időben felértékelődött az idő fontossága. Néha csak jó ülni a nappaliban és bámulni ki a fejemből, rengeteg könyv sorakozik az éjjeli szekrényemen, az utóbbi időben egyáltalán nem jutott idő az olvasásra vagy filmnézésre. Remélem, mostanában be tudom majd pótolni. Az utazás is rendkívül fontos része az életemnek, már nagyon várom az idei közös családi nyaralást.
Ha visszamehetnél az időben, mit üzennél a tizennégy évvel ezelőtti énednek, aki akkor még a szakmai álmait szövögette?
Azt üzenném neki, hogy menj előre, ne hallgass senkire, csak bízz magadban. Nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy alakulna volna az életem, ha nem sikerülne beteljesítenem a sorsomat, de aztán elhessegettem, mert úgy gondolom, a jelenre kell koncentrálni, ezek fölösleges plusz energiák. Soha nem felejtem el, amikor tizenkilenc éves voltam a Jókai Színház művészbüféjében egy elismert zenész kolléga, akinek a nevét most nem árulom el, leült velem szembe és azt mondta nekem: „hidd el, te az az ember vagy, akinek megéri várni a sikerre, előbb vagy utóbb be fog érni a befektetett energiád. Nem lesz egyszerű az út, nagyon sokat kell érte küzdeni, de jönni fog.”
Még több inspiráló interjú:
- Veres Mónika Nika: „Úgy éreztem, elvették tőlem a két legfontosabb dolgot az életemből”
- Fluor Tomi: „Vállalni a döntéseim következményét ugyanolyan felnőttség, mint elköteleződni”
- „A nehézségeim is kellettek hozzá, hogy mostanra itt tartson az életem” - Pap Biankával, a GLAMOUR Women of the Year 2023 Az év sportolójával beszélgettünk
Egy hajkendő vagy turbán is lehet fenntartható - a Cukorka Szabóság rá a bizonyíték