Geszti Péter: „Olyan emberek napjába szeretnék betekinteni, akik hordoznak valamely értéket, hordoznak magukkal egy sorsot”
Geszti Péter neve több évtizede megkerülhetetlen fogalom a magyar populáris kultúrában, a neve sokak fejében azonos a zseniális rímekkel, az elfelejthetetlen dallamokkal és a húsbavágóan emberi beszélgetésekkel. Augusztus 28-tól a VIASAT3 csatornán pedig heti négy alkalommal házigazdaként tér vissza az Adom a napom című spéci talkshow-val, hogy húsz, általa választott előadóművész, celeb, ismert ember teljesen új oldalát mutathassa be a nézőknek. Reményei szerint olyan hiánypótló és formabontó műsort készítettek, amiért hétköznap esténként megéri majd bekapcsolni a tévét.
Ezeket láttad már?
A műsor apropóján beszélgettünk Geszti Péterrel, de más, szívéhez közel álló témákat is érintettünk, amelyek meghatározzák az életét: milyen a jó beszélgetés, melyek a legfontosabb mondatok, amiket egy ember hallhat, és persze, hogy mire a legbüszkébb az életben.
Az első beharangozók szerint a meghívottak között találkozhatunk majd Gálvölgyi Jánossal, Alföldi Róberttel és például Curtisszel is. Milyen szempontok szerint válogattad össze a vendégeidet?
Az én szempontjaim és a csatorna szempontjai is kellett, hogy találkozzanak. Engem minden vendég személyesen érdekel, nem azért hívtam meg valakit, csak mert népszerű és húzná a nézettséget. Magyarországon viszonylag szűk a médiapiac, kevés az épkézláb szereplő, de sok a négykézláb szereplő. Olyan emberek napjába szeretnék betekinteni, akik hordoznak valamely értéket, hordoznak magukkal egy sorsot, akiket érdekes személyiségnek tartok, és akikkel egyébként szívesen ebédelnék mint magánember.
Volt olyan, akit több körben is meg kellett győzni?
Legtöbben azonnal benne voltak, de voltak, akik azért maradtak ki, mert úgy éreztük, győzködni kellene őket, amit mi nem szeretünk volna. Azokat érdemes elhívni, akik szeretnének velem beszélgetni, akik valami mást szeretnének, mint amihez a kereskedelmi tévé hozzászoktatta őket: szerepet játszani egy showban, vagy önmagukat promózni egy-egy műsorban. Az Adom a napom nem ilyen lesz. A kereskedelmi televíziók általában nem hisznek abban, hogy egy ilyen típusú műsorral sok nézőt le tudnának kötni. Ráadásul ott a rizikó, hogy egy olyan politikai erőtér veszi körbe a médiumokat, amely nem segíti az ehhez hasonló, élő adások létrejöttét. De az én tervem pozitív gondolkodást telepíteni a pixelerdőre, amitől azt érzi a néző, hogy nyugodtan feküdhet le este aludni.
A vendégek világszemlélete hasonlít a tiédhez, vagy pedig számíthatunk eltérő vélemények találkozására?
Az majd kiderül, hogy mennyire azonosan gondolkodunk a vendégekkel, mindenkinek magánügye, hogy milyen a kulturális vagy politikai ízlése. Mi nem konfliktusos műsort akarunk, hanem „emberszabásút”, pozitív töltésűt. Abban hiszek, hogy közös pontokat kell keresni, nem ellentéteket.
A leírás alapján egy élő „cross-platform” produkcióval készültök, ami először bemutatja a vendégeid napját, majd este közösen beszélgettek a stúdióban. Az alapkoncepción kívül tartalmilag is újfajta beszélgetőműsorra számíthatnak a nézők?
Olyan őszinteségi faktor jöhet ezzel a műsorral, amiről úgy gondolom, természetes kéne, hogy legyen, de az ilyen valódi beszélgetések beleszorultak az online podcastokba. Például Friderikusz podcast csatornáján a Geszti + műsorban én mint Geszti Péter, önjogon ültem le beszélgetni a pszichológusokkal, művészekkel, nem pedig műsorvezetőként. A mostani műsoromban olyan beszélgetések sorozatára készülök, ahol nem faggatok embereket, hanem szabadon beszélgethetünk az életről. Pont ezért szigorú feltétele volt az Adom a napomnak, hogy élő legyen, hogy ne csak az adott ember napját lássuk „real-time”, hanem a világ eseményeire is tudjunk reagálni az esti beszélgetések során.
Sokan úgy emlegetik ezt a produkciót, mint „reality-elemekkel dúsított beszélgetések”, de én ezt a kifejezést annyira nem szeretem, mivel a „reality” azt jelzi, hogy ezek manipulált valóságok. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy mi úgy akarjuk megmutatni egy ember napját, amilyen, semmi olyat nem mutatunk, ami nem valós, hiszen ott kezdődne a füllentés. Szabálytalan kísérlet az Adom a napom – részben olyan tartalom lesz, mint amit általában inkább online fogyasztanak a nézők.
Milyen volt a közös munka Árva László producerrel?
Zökkenőmentes. A pilot műsornak rengeteg tanulsága volt, utána rengeteget beszélgettünk Lászlóval, letisztítottuk a koncepciót, mi magunk is megértettük, mit akarunk csinálni.
Rádiós műsorvezetőként, dalszövegíróként, előadóként, zsűritagként, reklámszakemberként és podcast hostként is dolgoztál már. Több évtizedes karriered során mire vagy a legbüszkébb?
Talán arra, hogy született jó pár dal, amikről azt gondolom, nagyon sok embernek jelent valamit, aki magyarul beszél. Ezek a dalok meg tudtak érinteni érzéseket, pillanatokat, és a hazai popkultúra jellemző részei lettek.
Hogyan látod, a dalszövegíró és előadói múltad hogyan tett hozzá a mostani műsorvezetői munkádhoz?
A 2000-es évek elejéig nagyon sok rádiós és televízióst műsort vezettem, sokáig azt gondoltam, hogy a kereskedelmi televíziózásban fogom meglelni a helyemet. Aztán kiderült számomra, hogy ez nem így lesz: kicsit szűknek és túlszabályozottnak tűnt a kereskedelmi média, sok szempontból nem nekem való volt. Amikor ez a periódus véget ért, úgy éreztem, szerencsésen alakult az egész, mert sokkal szabadabb pályákat találtam magamnak, sokkal több műfajt próbálhattam ki anélkül, hogy bármelyik leragasztott volna.
Sokszínűbbé és szórakoztatóbbá vált így a jelenlét, amit a több műfajúsággal megélhettem. Szóval ezek a tapasztalatok nem feltétlenül direktben jelennek meg egy ilyen beszélgetésben, de remélem, a ritmusérzékem nem fog elhagyni. Fontos, hogy a beszélgetésnek jó legyen a flowja.
Mitől lesz igazán jó egy beszélgetés?
Alapvetően az őszinteségtől, és attól hogy valahol egy frekvencián rezegnek. Kell, hogy legyen közös pont – még akkor is ha ez elsőre nem egyértelmű.
Tapasztalatom szerint egy mély, őszinte beszélgetésből többet lehet tanulni az életről, mint bármilyen iskolában...
Ezt én is így gondolom, szerintem egy ember életét le lehet írni azzal az öt mondattal, ami számára a legmeghatározóbb volt.
És számodra mi az egyik ilyen legfontosabb mondat?
Egyszer Szegő András újságíróval beszélgettünk, hogy vajon nekem lesz-e valaha egy meghatározó alkotásom, egy igazi magnum opusom? Ő mondta nekem, hogy „Figyelj, lehet, azok közé tartozol, akinek az egész életműve számíthat majd ennek, a teljes tevékenységed lehet maga a magnum opus.” Ez egyrészt levette rólam a terhet, mert tudomásul kell venni, hogy nem mindig sikerül a legjobbat alkotni. Buddhának van egy mondása, ami így szól: minden hiábavaló, ezért törekedjetek rendületlenül! – én is eszerint élek.
