Gárdos Éva: „Számomra az tesz egy filmet érdekessé, ha az emberek harcba szállnak érte”
Nagy öröm Gárdos Éva díjnyertes filmrendezővel, vágóval, a magyar filmművészet egyik meghatározó alakjával találkozni - nem csak magyar származásunkban vagyunk hasonlóak. Az ünnepek alatt egy kis időt is tölthettünk Todos Santosban, a varázslatos mexikói városban, ahol mindketten rendszeres látogatók vagyunk.
Ezeket láttad már?
Míg Eva Gardos Los Angelesben él férjével, Philippe Garnier francia újságíróval, filmtörténésszel és műfordítóval; jelenleg a fia, Carlos László által tervezett nyaralót építi. Carlos egyébként szintén sikeres produkciós tervezőként dolgozik Hollywoodban.
Mivel régóta csodálom Eva Gardos filmes munkásságát, számomra egy álom vált valóra, hogy végre találkozhattam vele és megismerhettem. Interjúnk egy nyugodt, napsütéses délelőttön egy pálmafás trópusi kertben zajlott angolul, és közben egy kicsit azért magyarul is beszéltünk.
A Miniszter Felrelép című magyar film, amely egy népszerű színházi előadás adaptációja, az egyik közismert munkád. A Koltai Róbert és Kern András által rendezett, Andy Vajna által producerként jegyzett filmben vágóként dolgoztál. Milyen volt a közös munka Andy Vajnával?
Nagyon vicces élmény volt, mert a legjobb barátom, Colleen Camp színésznő és producer mindig is szerette volna, ha a saját történetem alapján készítek filmet; az An American Rhapsody forgatókönyve már készen volt. Egy nap Andy mellett ült a repülőn, és mesélt neki a történetemről, és hogy találkoznia kell velem. Aztán persze felhívott telefonon, és meginvitált, hogy találkozzak vele az irodájában. Azt gondoltam magamban: „Nagyszerű! Megcsinálja az Amerikai rapszódiát!” Így hát elmentem az irodájába, és kiderült, hogy valójában nem is érdekelte, hogy filmet készítsen egy fiatal lányról, aki belekeveredik a hidegháborúba, ami az én történetem volt, hanem nagy hollywoodi akciófilmeket akart csinálni. De mivel éppen egy vígjátékot forgatott Magyarországon, azt mondta nekem: „Nagyon jó vágó vagy, szeretném, ha eljönnél Magyarországra, és segítenél nekem ebben a filmben, amit készítek.” Megkérdeztem a film másik producerét, hogy szerinte milyen lesz Andyvel együtt dolgozni, és azt mondta, ha jól kijöttök egymással, akkor örökre a barátod lesz. És tényleg így történt. A vicces az volt, hogy amikor találkoztam Andy-vel, soha nem kérdezte meg, hogy beszélek-e magyarul, csak feltételezte, hogy beszélek. És így amikor megkaptam A Miniszter Félrelép forgatókönyvét magyarul, elküldtem az oldalakat faxon apámnak, aki New Yorkban élt, hogy fordítsa le nekem. Így tanultam meg igazán a nyelvet.
Mesélnél egy kicsit a magyar rendezőkkel való közös munkáról a filmmel kapcsolatban?
Őszintén szólva, nem volt könnyű velük dolgozni, és nem is voltak túl barátságosak. Amikor elkészítettem a film első vágását, Andy-nek tetszett. Aztán a rendezői vágáson kellett dolgoznom, és ez nem volt könnyű; Andy sem volt elégedett vele. Azt mondta, hogy neki az tetszett, amit korábban csináltam, és megkért, hogy maradjak még egy hónapig, és csináljam újra az egészet. Ekkor a fiam, Carlos csak ötéves volt, és nagyon hiányzott. Andy óriási bónuszt ajánlott fel a plusz időmért, így maradtam. Minden reggel eljött értem a Normafára, a budai hegyekben lévő albérletemhez, és minden nap együtt dolgoztunk a stúdióban. Nagyon jól éreztük magunkat a közös munka alatt, és ez a vígjáték lett a legsikeresebb film, ami addig Magyarországon készült. Utána pedig segített nekem az Amerikai rapszódia elkészítésében is.
Az Amerikai rapszódia című dráma egy nagyon személyes történet, mely a gyermekkorodon alapul. Az alkotást nagyrészt Budapesten forgatták, ahogy a későbbi filmedet, a Budapest Noir (2017) című krimit is, amely egy nemzetközi bestseller regényen alapul. Mindkét filmet te rendezted, illetve több más magyar produkcióban is dolgoztál - ilyen volt például A dicsőség gyermekei (2006) és a Honvéd (2015). Női rendezőként milyen élmény volt Budapesten forgatni?
Az Amerikai rapszódia című filmen sok jó ember dolgozott, köztük remek színészek. Az egyetlen dolog, ami nehéz volt számomra, hogy a szüleim még éltek a film forgatása alatt. Nastassja Kinsky alakítja édesanyámat és Tony Goldwyn az édesapámat. AhogyMáté Gábor, a magyar-kanadai orvos mondja, hogy ha gyerek vagy, amikor elszakadsz a szüleidtől, akkor soha nem tudsz igazán újrakapcsolódni - és velem pontosan ez történt. Ami érdekes volt, hogy amikor a szüleim látták a filmet, nem voltak olyan mérgesek rám, mint ahogyan azt elképzeltem. És az egyetlen dolog, amit egy kicsit bánok a filmmel kapcsolatban, hogy keményebbnek kellett volna lennem velük szemben, illetve voltak dolgok, amikről beszélnem kellett volna, de nem tettem, hanem inkább megtartottam őket magamnak. Ez egy olyan film lett, amivel sokan azonosulnak, sőt, Amerikában is ismerik. Nagyon büszke vagyok rá! Több fesztiválon is díjat nyert, és a Paramount stúdió forgalmazta világszerte.
Mi a kedvenc éttermed, illetve ételed Budapesten?
A Kispiac Bisztró és a sült kacsa. Szerettem Budapesten élni és dolgozni. Gyönyörű város, és csodálatos barátaim vannak ott. Remélem, hogy hamarosan újra visszamegyek!
Egy ideje Los Angelesben élsz, és Phillippe Garnier francia újságíró felesége vagy. Milyen az életed Los Angelesben? Van olyan projekt, amin jelenleg dolgozol, és amiről beszélhetnél?
A New York-i Filmakadémián tanítok, és a diákokkal dolgozom a rövidfilmjeiken. Emellett a társammal, Phillippe-pel közösen írok egy forgatókönyvet, ami egy kedves memoárt adaptál, a "More was Lost" címűt, amit Eleanor Perenyi írt. Perenyi élményeiről szól, arról, mit él át egy fiatal, tizennyolc éves amerikai lány, ki 1937-ben Európában utazgat az édesanyjával. Budapesten járnak, ahol megismerkedik és beleszeret egy nincstelen, sármos grófba. Megszöknek, és Csehszlovákia egy olyan részébe mennek élni, amely korábban Magyarországhoz tartozott, majd ottani életük során Ukrajnához, aztán ismét Magyarországhoz tartozik a terület, ezt követően pedig a nácik veszik át a hatalmat. Tehát bizonyos értelemben kapcsolódik a mai ukrajnai konfliktushoz. Érdeklődnek a producerek, tervben van, hogy minisorozatot készítenek belőle.
Valószínűleg gyakran hallod ezt a kérdést, de azért felteszem. Melyik a kedvenc filmed?
Számomra az tesz egy filmet érdekessé, ha az emberek harcba szállnak érte, ahogyan azt Francis Ford Coppola tette. Nagyon szeretem a Keresztapát. Szerintem zseniális és az egyik legjobban sikerült film.
A szerzőről: Anett Gabrielmagyar származású stylist, aki a hollandiai Arnhemi Művészeti Akadémián végzett, és a New York-i Fashion Institute of Technology-n jelmeztörténetet tanult. Buyerként, stylistként, tanácsadóként magasan jegyzett ügyfeleknek dolgozik. A Garbo NYC alapítója és kreatív vezetője. Jelenleg Baja (Mexikó) és az USA között osztja meg idejét.
