„A vásárlók ráhangolhatóbbak lennének egy a mostanitól fenntarthatóbb divatra” – Dr. Egri Petra divatkutatóval beszélgettünk
Egri Petra könyve a divatot komolyan vevők számára igazi különlegesség, ami azonnal meg is nyerte az Év könyve díjat az Ismeretterjesző kategóriában.
Ezeket láttad már?
Egri Petra az itthon még csak gyerekcipőben járó fashion studies képviselője. Filozófiával, művészetelmélettel foglalkozik, kutatási területe a divat és a performanszművészet. Nemrégiben megjelent könyvének címe Divatelmélet, teatralitás, dekonstrukció - Kortárs divatperformanszok.
Mi volt a könyved - mely egyben a doktori disszertációd is - fő koncepciója?
2011-ben kezdtem el divatkutatással foglalkozni, és 2018-ban jelentkeztem a Pécsi Tudományegyetem PhD képzésre a divatperformanszok témájával, ami akkor már nagyon foglalkoztatott Alexander McQueen látványos performanszai felől. Akkor itthon a divatkutatás még nagyon gyerekcipőben járt, és nem más volt a célom a disszertáció megírásával, mint tágítani a divatról való tudományos diskurzust itthon. A kötet egy erősen elméleti munka, ami legnagyobb meglepetésemre a divattervezők, stylistok, és divatújságírók, vagyis az iparági szereplők számára is olvasható és élvezhető könyv lett. A könyv lényegében négy év tudományos munkájából áll össze a divatkutatás terepén. A fókuszát meghatározta egyrészt az a szakmai közeg, ahonnan jövök (az itthoni bölcsész, irodalmár háttér) és a különféle európai és amerikai divatkonferenciák tapasztalatai, illetve a kollégákkal ezeken a fórumokon létrejött eszmecsere. A könyv fő csapásiránya a divatperformanszok témája maradt a színházelmélet, a pszichoanalízis és a filozófia felől, de elkalandoztam a dekonstrukció tervezőinek (Maison Martin Margiela, Rei Kawakubo, Hussein Chalayan) irányába is.
Azonnal díjat is nyertél vele, mesélsz erről?
Ősszel egy olvasó nevezte a könyvet az Év Könyve versenyen három kategóriában: elsőkönyves szerző, ismeretterjesztő, borító. Meglepődtem, amikor először a TOP 30-ba bejutott mindhárom kategóriában, aztán a TOP 10-ig két kategóriában is folytatta a versenyt, már ekkor maga mögé utasítva egy ugyanebben a kategóriájában versenyző divat és önismerettel foglalkozó könyvet is. A TOP 10 sikere után csak reménykedtem, hogy szeretik az emberek eléggé ezt a könyvet annyira, hogy elnyerhesse a díjat. Hatalmas szeretet és összefogás volt a szavazás mögött, amiért nem győzök eléggé hálás lenni a kiadóm (Vincze Ferenc), és borítótervezőm (Mészáros Lúcia) mellett Lakatos Márknak és Varga Erikáéknak (Romani Design), akik sokakat megszólítottak azzal, hogy ők maguk is olvassák a könyvemet és szavazásra bíztatták saját követőiket. Megjelenése óta sok bemutatót megélt a könyv, így azoknak is nagyon hálás vagyok, akik ezeket a beszélgetéseket moderálták. Burkhart-Szentiványi Gabriella barátnőmnek, aki az összes bemutató szervezésében segített és az utolsó napig tartotta bennem a lelket, hogy összejön a díj. Csapatmunka volt tehát az egész. December 15-én délelőtt, amikor megérkezett a hír, hogy közel ezer szavazattal az én könyvem nyerte el az ismeretterjesztő kategóriát, kimondhatatlanul boldog voltam. Tapintható volt az emberek szeretete. Nehéz szavakba önteni.
Miért fontos a divattal teoretikusan is foglalkozni? Ez csak egy zárt kör úri mulatsága, vagy van, lesz köze ennek a tudományágnak a mindennapi divatfogyasztáshoz, a divat befogadóihoz, viselőihez is?
Sok ága és terepe van ma a divatkutatásnak (a történeti aspektustól a fenntarthatósági kérdésekig) és véleményem szerint egyik sem haszontalan. Elmélet nincs gyakorlat nélkül, ahogyan gyakorlat sincs elmélet nélkül. Azt gondolom, hogy az iparági szereplőknek is elengedhetetlen az a kritikai gondolkodás, amit a divatelmélet közvetíteni tud. Nagyon fontos ma, hogy reflektáljunk azokra a folyamatokra, amelyek a divatipart vezérlik, és amelyek a divatipar mögött állnak. Nemcsak a befogadóknak (a divatot viselő közönségnek), hanem a divatot előállító szakembereknek is egyre fontosabb, hogy kapcsolódni tudjanak a divattörténethez vagy az elmélethez. Az, hogy stylistok és tervezők polcán is találkoztam a könyvemmel pedig azt mutatja, hogy a gyakorlati szakemberek is elismerik, hogy szükség van a divatról tudományos igényű munkát írni, amely bevonható az oktatásba, de akár a nem szakmabeliek számára is hasznos történeti szálakat mozgat.
Mi volt az elmúlt időszakban a legérdekesebb számodra a divatban?
Egyre jobban foglalkoztat a digitális divat kérdésköre. Az NFT-k olyan divattárgyak, amelyeket fizikailag ma még nem tudunk viselni, mégis teret kezdenek hódítani maguknak a világban. Azért is izgalmas ez, mert a ruhadivat eddig alapvetően mindig a fizikai világhoz volt kötve, ma pedig már az avatarjaink ugyanúgy viselhetnek egy egyedi Gucci NFT-t a virtuális valóságban. Ennek is van egy izgalmas történeti síkja, amellett, hogy a művészet világára is erősen kihat. Korábban a „megfogható” dolgokért fizettünk és rajongtunk, mára a „megfoghatatlant” veszi körül egy hasonló aura. Az is izgalmas, hogy ezt az új trendet hogyan aknázzák ki a márkák, és az is, hogyan mozdul utána a divatkutatás, hogy megértést kínáljon a jelenségkörhöz. 2023-ban már nemzetközi szakmai konferenciákat szántak a témának Antwerpenben, a divat és dizájn egyik fontos városában, és az olyan nagy és neves kiadók mint a Bloomsbury is kiadványokat készítenek a digitális divat jelenségkörének szélesebb megértéséhez.
Hogyan látod a divat jövőjét?
Nem mindig fényesnek. Egy olyan iparágról van szó, amely a fast fashion miatt állandóan célkeresztben van. Ha környezettudatosabb igyekszik lenni egy márka, akkor a gyakorlata felől éri kritika, ha nem, akkor pedig környezetterhelő magatartása miatt bélyegzi meg a média, s így vonódik kritika alá. Nagyon sokféle nem fenntartható magatartásformánk létezik (az étkezési szokásainktól egészen az utazási szokásainkig), a divat azonban mindig egy olyan ütőkártya, ami felől sokkal könnyebb rámutatni az árnyoldalra. Egyáltalán nem vitatom azt, hogy borzasztóan fenntarthatatlan a divatipar számos gyakorlata, ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a vásárlók valószínűleg ráhangolhatóak lennének egy ettől fenntarthatóbb divatra. Az egyik divatkutató társam éppen egy tudományos esszéjében fogalmazza meg, hogy a jövő egyértelműen a tudományé, amely a kutatás és fejlesztéssel összekapcsolódva lehetővé teszi majd a divatipar számára, hogy nem ellehetetlenülve, új anyagok bevonásával egy fenntarthatóbb jövőképet tudjon nekünk ajánlani. Megfelelő kommunikációval pedig ez eléri majd a fogyasztókat és elősegít egy fenntarthatóbb világot. Ezt én is így látom. S pontosan ez az értelme a divatkutatásoknak is: reflektálni azokra a folyamatokra, amelyeket nem megfelelő kommunikáció mellett az emberek csak feketének vagy fehérnek látnak.
Yohji Yamamoto: „Az igazi divat eltűnőben van, de amíg élek, harcolok érte”