Felizgulás? Ne csak ágyéktájra koncentrálj!
A fenti idézet a Szigor című e-könyv sorozatom debütáló kötetéből származik, a szerzői Facebook oldalamon több ezer like érkezett rá. A minap eltűnődtem azon, hogy vajon miért kedvelhetik ennyire. Mindjárt kifejtem a véleményemet, előtte azonban tudjuk le a kötelező kört, hiszen biztosan sokatokban felmerült a kérdés: miért írok női szemszögből jeleneteket? Azért, mert kihívás! :) Napi rendszerességgel érkeznek hozzám csodálkozó levelek azzal kapcsolatban, hogy olvasás közben egészen megfeledkeztek az író neméről – vagyis arról, hogy egy férfitől olvasnak női nézőpontból fogalmazott gondolatokat. Ezt én dicséretnek könyvelem el, számomra ugyanis azt jelenti, hogy néha-néha sikerül az, ami csak kevés férfinak: valamennyire érthetek a nők nyelvén! Vajon tényleg így van? :) Bátran nyissatok vitát, ha valamiben nem értetek velem egyet!
Ezeket láttad már?
Az idézethez (igen, egy erotikus jelenetből származik, mely igencsak fülledten folytatódik…) visszakanyarodva, azt gondolom, bármilyen divatirányzat uralma alatt állunk, a klasszikus nemi szerepeket nem tudjuk csak úgy, egyszerűen sutba dobni. És íme a klasszikus kérdés: mitől férfi a férfi – mitől nő a nő? A szaporodószerveket ezúttal tegyük félre, koncentráljunk a lélekre! Jó, igen, tudom, és kár is lenne tagadnotok, sokatoknak összefut a nyál a szájába, ha megláttok egy-egy kidolgozott felsőtestet, dögös tetoválást, vagy zsivány mosolyt. Emlékezzetek csak, mit éreztetek például a Magic Mike nézése közben… :) Az, hogy a vonzó külső megmozgat valamit benned, teljesen rendben van, de egy kockás hasba képtelenség beleszeretni! Ne, ne is keressetek ellenpéldát… :) Egy igazi férfit ugyanis nem a külseje tesz ellenállhatatlanná. Oké, elismerem, fontos a vonzalom (hogyne lenne!!!), de az csak töredéke a zsigeri, megtagadhatatlan vágynak. Ahhoz ugyanis nem csak odalent, hanem bizony a fejetekben is izgalmat kell kelteni. A fent, és a lent aztán remélhetőleg a mellkasotok közepe táján, a szívetek környékén koncentrálódik majd… :)
A párkapcsolatok egyik (szerintem talán a legnagyobb) rákfenéje az, hogy titeket, a GLAMOUR-t is olvasó, öntudatos nőket agyban a legnehezebb lehengerelni. Mert komoly elvárásaitok vannak a férfiakkal szemben, ezeknek pedig az egyik alappillére a megbízhatóság. Bizalom híján ugyanis nincs felizgatott női elme, anélkül pedig szerintem nem alakulhat ki szerelem. Ha ez így van, akkor miért rajonganak a nők a skalpvadász, egyik napról a másikra élő, széptevő rosszfiúkért? Ez nagyjából hasonló kérdés, mint amikor ti azt vetitek fel, a pasasoknak miért imponálnak "a könnyen kapható kurvák". Semmiben sem különbözik a válasz: a megszelídítés lehetősége kétség kívül csiklandozza az elmét. Ameddig csak játékos kihívást jelentenek a rosszfiúk, nincs baj, amint azonban úgy kezdtek irántuk gyengéd érzelmeket táplálni, hogy nekik eszük ágában sincsen az elköteleződés, a saját jól felfogott érdeketekben ébredjetek föl! Mert gyanúsan csak délibábot kergettek! Beleláttok a pasasokba valami olyasmit, ami csak a ti képzeletekben létezik, belőlük viszont hiányzik. Hasonló esetben, igencsak jellemző női lépésként, mikor már színültig telik várakozással az a bizonyos pohár, a fantáziált jellemvonások számonkérése következik. A fickók nem tudnak mást tenni, mint állni értetlenül, majd angolosan távozni.
Lehangoló voltam?! Azért ne szomorodjatok el, léteznek ugyanis "jófajta rosszfiúk". Micsoda paradoxon! Milyenek a "jófajta rosszfiúk"? Éppen nektek valóak! :) Figyelnek rátok, szem előtt tartják az igényeiteket és megbízhatóak. Nőként kezelnek benneteket! A "rosszaság" ugyanis nem a nemtörődömségben, hanem a rendhagyóság izgalmában rejlik! És minden férfi rendhagyó a maga módján (szexuális fantáziákban, életfelfogásban, ízlésben, stb…), de ránézésre ez nem feltétlenül látszik, adnotok kell esélyt a kiteljesedésre! Ösztöni férfiúi jellemvonzás az udvarlás, a csábítás, és a lenyűgözésre való törekvés, ennek fakulása az illető elkényelmesedését jelzi, amiért ti is felelősek vagytok. Hagyjátok a férfiaknak, hogy megéljék a nemi szerepüket! Ha vonzódtok valakihez, azt ne nyilvánvalóan, legfeljebb női praktikákkal, a figyelmét felkeltve adjátok a tudtára! Akit noszogatnotok kell, soha nem fog rátok elementáris hatás gyakorolni, az ugyanis azt jelenti, hogy nem illetek össze. Higgyétek el, olyan férfi illik hozzátok, akinek sem a figyelméért, sem a hűségéért nem kell küzdenetek! Amikor mégis kiveszitek egy férfi kezéből az irányítás lehetőségét, jusson eszetekbe – tekintsük jóféle átoknak :) – a jó öreg Levente véleménye: a saját elmétek felizgatását, azzal együtt pedig a szerelem lehetőségét kockáztatjátok!
Zárszóként szeretnék még egy saját tapasztalatot megosztani veletek, melyet ti akár a férfiakra vonatkozóan is hasznosíthattok! Ne azt nézzétek, hogy egy adott ember mit mond nektek, hanem azt, hogyan cselekszik! A szavak ugyanis hazudhatnak, a vágy általi késztetés ellenben mindig őszinte.
L
