Akik egy düledező viskóban is ragaszkodnak az önazonossághoz – megnéztük a Fanni kertje című dokumentumfilmet
Somogyvári Gergő Fanni kertje c. dokumentumfilmjében két, a társadalom peremére szorult ember valószínűtlen barátságának lehetünk tanúi: egy hányatott sorsú transznemű fiatal egy idős hajléktalan férfi kunyhójában talál évekre menedéket. Antoni Rita írása.
Ezeket láttad már?
A transznemű szereplő, Fanni korábban is kereste a nyilvánosságot internetes bejelentkezéseivel, melyek azonban (legalábbis feminista vagy LMBTQ-aktivista szemszögből) inkább zavarba ejtőek voltak és erősen öneltárgyiasítónak tűntek. Ezért amikor megláttam a film trailerét, a fejemet fogtam: biztosan ilyen fajta transz-, illetve LMBTQ-reprezentációra van szükség, pláne a jelenlegi ellenséges politikai környezetben? Jót fog tenni ez a film – és várható fogadtatása – a transz közösségnek, de akár a nem éppen kiegyensúlyozottnak tűnő Fanninak?
Nem inkább a jól funkcionáló transz embereket kellene szerepeltetni, láthatóbbá tenni? Aggodalmaimat a gyűlölködő kommentek, illetve rosszindulatú feltételezések sokasága is megerősítette – a film megtekintése után azonban biztos vagyok benne, hogy ezek “szerzői” a témára ugrottak habzó szájjal, és nem vették a fáradságot, hogy a szűk másfél órára a képernyő elé üljenek és utána alkossanak véleményt.
A várakozásaimhoz képest ugyanis a film pozitív csalódás volt: érzékeny, még ha kissé távolságtartó ábrázolás. A cselekmény szerint a lecsúszott gyári munkás, a forgatás idején alkalmi építőipai munkákból megélni próbáló, folyamatosan barkácsoló Laci befogadja a magára maradt, labilis pszichés állapotban levő Fannit, akinek így legalább fedél van a feje felett, és van mit ennie.
A transznemű lány (már amikor nem fekszik egész nap a depressziótól) a fizikai munkához cseppet sem illő öltözetekben segédkezik neki, később pedig, hogy tudja fedezni a feminizáló hormonkezelését, átmenetileg prostitúcióra adja a fejét. Megszakításokkal öt évet tölt Lacinál, míg végül magához hasonló párra talál és a forgatás befejezésének pontján úgy tűnik, élete kedvező irányt vesz.
Érzékenyítés helyett egyedi történet
A Fanni kertje – felesleges is aktivista szemmel nézni – nem egy “élő könyvtár”-féle funkciót ellátó ismeretterjesztő film a hátrányos helyzetű kisebbségekről, noha, mivel bevezetésként rögtön a törvények általi üldözésről tájékoztatja a nézőt, ezt a benyomást keltheti. Lehet arról vitatkozni, hogy egy-egy kisebbségi csoportnak létezik-e “tipikus” képviselője, de a két főszereplő biztosan nem az. A film így klasszikus érzékenyítésre kevéssé alkalmas (közvetlenül legalábbis) – nem programfilmként, hanem inkább egy egyedi történet feldolgozásaként érdemes tekinteni rá.
Fanni helyzete és mentális állapota a jogilag és lassan orvosilag is ellehetetlenített magyar transz közösséghez képest is különösen rossznak mondható. Felmerül persze a kérdés, hogy a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás, de Fanni esetében az elfogadás, a stabil családi háttér és a megfelelő szakmai segítség hiánya nyilvánvalóan még kedvezőtlenebb irányba vitte ezt a folyamatot. Laci viszont, a sztereotip várakozásokhoz képest (melyek az iskolázott, privilegizáltabb emberekhez kapcsolják az elfogadó attitűdöt) a témáról való csekély tudása ellenére meglepően toleráns, sőt megvan a véleménye azokról a szülőkről, akik eltaszítják a gyereküket, csak mert valamiben más.
A maga korlátozott eszközeivel is igyekszik segíteni a forgatás kezdetén 19 éves fiatalt (nehézséget nem is annyira a transzneműség megértése, inkább a labilis mentális állapotok tolerálása okoz számára), de helyzetüket tekintve sokszor inkább vak vezet világtalant. Például Laci ellenzi ugyan, hogy Fanni prostituálódjon, de aztán kénytelen kérni az így szerzett bevételből a közös költségeik fedezésére.
Tény, hogy ő az idősebb és a mentálisan stabilabb, de az apa-lánya kapcsolat emlegetése túlzás. Elképzelhető, hogy a film a feleslegesen romanticizáló olvasatok miatt váltott ki ennyi indulatot elvileg progresszívebb közönségekből is. Mintha a gyártók által mellékelt leírás is rögtön félrevinne. Nincs szó semmiféle romantikáról vagy mesebeliségről, csak megküzdési stratégiákról. A szereplőket már csak azért sem láttam mesefiguráknak, mert nem kiélezetten jók vagy rosszak, egyszerűen próbálnak életben maradni egy-egy olyan helyzetben, amiben kevés a kontrolljuk és a mozgásterük.
Kapcsolatuk sem idilli, időnként neheztelnek egymásra és repkednek a szidalmak. Nincs hálálkodás vagy könnyes összeborulás, sőt mindkét félben felmerül, hogy nem lenne-e könnyebb vagy jobb élete a másik nélkül (kérdés, mennyire reális ez így, hogy nem bővelkednek érdemi opciókban), de bántalmazásra utaló jeleket nem látunk a filmben. A csoda is elmarad, pedig mindkettejüknek szüksége lenne rá.
A jelenetek inkább az egymás közti interakciókból állnak, a stáb csak figyel, a szereplőket leültető és meginterjúvoló részek nem jellemzők. Emiatt hiányérzetem támadt, mert így csak töredékes információkat szerzünk Laci és Fanni múltjáról, a jelenlegi helyzetükhöz vezető útról.
Önazonosság bármi áron
Fanni online szereplései viszont némileg más megvilágításba kerülnek a film által, jobban megértjük, miért ragaszkodik ezekhez. Hiába tűnnek időnként kontraproduktívnak, Fanni számára ezek nagyon fontosak, hiszen ezek jelentik neki a kapcsolatot a külvilággal. Személyes jelentőségüket mutatja az is, hogy Fanni a számtalan gyűlölködő vagy gúnyolódó-röhögő komment közt is képes a néhány kedves mondatra koncentrálni, hiszen ezekbe kapaszkodik. Egyben feltárul, micsoda kéjjel képesek egyesek belerúgni egy olyan emberbe, aki teljesen ártalmatlan, az egyetlen “bűne”, hogy – részben azért, mert traumatizált – furcsa.
Az utolsó jelenetek egyikéből (melyben kivételesen egy interjúhelyzet látható) Laci motivációja világossá válik: azért fogadta be a kallódó fiatalt, hogy a saját kisiklott életének végül mégis valamilyen értelmet adjon. Ez éppen elég, semmi sem indokolja a filmben, hogy bármi egyéb hátsó szándékot keressünk: értelmesnek, hasznosnak érezni az életünket talán az egyik leguniverzálisabb emberi igény, ahogyan az önazonosság is. Vannak, akik kényelmes otthonokban lemondanak róla, és vannak, akik, mint láthatjuk, egy düledező viskóban is ragaszkodnak hozzá. A Fanni kertje c. filmet január 27-ig itt tudod ingyenesen megnézni:
