Fábián Juli édesanyja: „A ruháin a mai napig érzem a lányom illatát"
Fábián Juli szerepe a kezdettől fogva fontos volt a Paloznaki Jazzpiknik életében, Juli személyisége és energiája része volt a fesztiválnak és örökre az is marad, ahol minden évben megemlékeznek valamilyen formában a fiatalon elhunyt énekesnőről.
Ezeket láttad már?
A fesztivál sajtótájékoztatóján jelentették be, hogy június 14-én a Magyar Zene Házában különleges aukciót rendeznek, a Paloznaki Jazzpikniken és más fesztiválokon nemzetközi előadóktól és hazai zenészektől gyűjtött, dedikált relikviák mellett Fábián Juli személyes tárgyait, ékszereit árverezik el. A kezdeményezés a Fábián Juli Emlékalapítvánnyal közösen valósul meg, amelyet Juli édesanyja, Lamberger Galina alapított a közeli családtagokkal és barátokkal, hogy megőrizzék az énekesnő emlékét, és beteg zenészeket támogassanak. Juli édesanyjával beszélgettünk.
Hosszú évek óta összefonódik Juli neve a Paloznaki Jazzpiknikkel…
A Paloznaki Jazzpiknikre már akkor meghívták a lányomat, amikor még nagyon kicsi fesztivál volt. Juli az első fellépők között szerepelt és halála után is fontos maradt a piknik életében. Barátság alakult ki közte és a fesztivál alapítója, Valde Orsolya között, majd róla nevezték el az egyik színpadot. Juli életében is szoros volt az együttműködés, halála után is megmaradt a barátság, a családom rendszeres látogatója a fesztiválnak.
Mivel foglalkozik a Fábián Juli Emlékalapítvány?
Az alapítványnak két célból született: az egyik Juli emlékének a megőrzése, a másik a könnyűzene és a jazz területén működő, egészségügyi vagy szociális okokból vészhelyzetbe került zenészek támogatása, akik hosszan tartó betegség miatt nem tudnak fellépni és alkotni.
Az alapítványhoz az induló tőkét a Budapest Park első emlékkoncert bevételéből biztosítottuk, ekkor kb. tízmillió forint jött össze. Ezt az összeget könnyen szét lehetett volna osztani, de inkább rendszeresen adománygyűjtő kampányokat szervezünk, amiből valami konkrét, fontos ügyet szeretnénk finanszírozni, hogy az alapító tőke megmaradjon Ezeket maga az alapítvány, néha magánszemélyek és cégek is kezdeményezik, de volt, hogy a Rádió-1 is beszállt. Először az emlékfilmre gyűjtöttünk.
A június 14-ei árverés lesz a következő jelentős esemény, sokan támogatják...
Szepesi Mátyás, a kuratórium elnöke már egy ideje gyűjti a tárgyakat, amelyeket a Szigeten és a fesztiválok alkalmával aláíratott a zenészekkel. Az Axioart árverési ház a profi lebonyolítást, az árverés helyszínét a Magyar Zene háza biztosítja. A rendezvényt a Paloznaki Jazzpiknik sajtótájékoztatóján jelentettük be, ők érzelmileg elköteleződtek Juli mellett, mindent nagyon támogatnak, amit a lányom emlékének a megőrzéséért teszünk.
A sajtótájékoztató után szomorú apropó látott napvilágot, Tompos Kátya betegségének híre, majd a halála…
A közelgő aukció kiemelten Tompos Kátyának gyűjtött volna, akinek pár hete látott napvilágot a betegsége, majd nemrég a halálának híre. Mi már tudtunk róla, korábban is felajánlottuk a segítséget, de ekkor ezt még elutasította. Most, amikor publikussá vált a színésznő küzdelme a rákkal, Szepesi Matyi felajánlotta, hogy gyűjtést szervezünk a külföldi gyógykezelésére.
Nagyon gyorsan megmozdult az ország a színésznő támogatására, a művészvilágból többen külön hozzá kötődően, az ő segítségére ajánlották fel relikviáikat, több - alulfinanszírozott - színház pedig egy-egy előadás bevételét. Ettől a felé irányuló szeretettől Kátya mintha jobban lett volna egy kicsit, ám a szervezete feladta a küzdelmet. Az aukciót a tragédia híre után a szervezők őszre tették át, pontos dátumot később tudnak közölni.
Milyen személyes tárgyakat árvereznek el Julitól?
Három kisebb csomagot állítottunk össze. Az egyikben egy szakácskönyv lesz, amelyben számos híresség mellett Juli receptje is szerepelt egy fotóval, melyen egy csokor zöldhagymát tart a kezében, amit a könyv mellé bekeretezünk, és a képen viselt nyakláncot tesszük mellé.
A másik két csomag is egy-egy nyakláncot és kisebb meglepetéseket tartalmaz azokkal a fotókkal, melyeken ezeket viselte. Árverésre kerül Törőcsik Mari nercbundája, Grecsó Krisztián “Apám üzent” című, megjelenés előtt álló regényének eredeti kézirata, Rick Astley személyes tárgyai, Tompos Kátya kalapja, valamint egy olyan gitár is, amely több Random Tripen szerepelt együtt Julival, és célzottan erre az árverésre íratta alá az alapítvány csapata különböző világsztárokkal.
Nem nehéz Juli személyes tárgyaitól megválni?
Nem ez lesz az első ilyen alkalom, hogy a lányom személyes tárgyait felajánlottuk jótékonysági célra. Nemrég a Budapest Parkban tartottak egy zenész relikvia árverést, ott túlestem a tűzkeresztségen.
Ha olyan embereknél landolnak ezek a tárgyak, akik hajlandóak áldozni értük, mert nekik annyira fontos, akkor nagyon jó helyre kerülnek. Maradt még elég emlék, és tárgy, amit őrizgetek tőle.
Kit segítettek korábban hasonló akcióval?
Tavaly egy szerencsétlenül járt zenekart segítettünk, amikor a Mehringer zenekar busza felborult az M6-os autópályán. Mind a nyolcan túlélték a balesetet, de mindenük odaveszett. Ekkor kiderült, hogy egy pillanat alatt meg tudunk mozgatni sok embert egy nemes célra. Jó az alapítványunk híre…
Csernus Imre: „A magyarok nem mernek beszélni a hiányosságaikról, miközben tagadják a hibáikat”
A zenészek megsegítésére szervezett gyűjtésre nagyon sok pénz összejött egy nap alatt, emellett hangszer felajánlásokat is kaptunk. Még a mentősök alapítványát is tudtuk ebből támogatni, akik azonnal a helyszínere siettek és mindvégig szívből segítettek.
Hogyan őrzik otthon Juli emlékét, a tárgyait?
Sok minden maradt a lányom után, ruhák, cipők, ékszerek, naplók, gyerekkori levelezések, pólók, amiket ő tervezett. A lakásomban egy szekrény tele van a holmijaival, a polcon festett üvegek állnak, amiket tőle kaptam karácsonyra. Juli szerette az ecsetet használni, a fürdőszoba tükrére is festett egy almát, ami a mai napig megőriztem.
Hatalmas CD- gyűjtemény, jazzel kapcsolatos szakkönyvek, amelyekhez nem tudok hozzányúlni. Érzelmileg nagyon kötődöm a ruháihoz, hisz ezeket viselte. Mindig hordok valamit magamnál, ami az övé volt, most épp egy szemüvegtokot. A családban mindenkinél van valami tőle, hogy érezzük, még mindig velünk van.
Nem szívszorító minden nap szembesülni azzal, hogy Juli nincs többé, hisz mindenhol az emlékei veszik körbe?
Azért csináltam az alapítványt, hogy valami tudja még tenni érte, hogy benne legyen az életemben. Amikor az alapítvány ügyeivel foglalkozom, az adománygyűjtéssel, akkor nem Julival foglalkozom, hanem az emlékével.
Vannak nehéz pillanatok, amikor látom, hogy a Budapest Park előtti tér az ő nevét viseli, és minden koncertjegyen ott áll a Park címe – Fábián Juli tér 1. A tér elnevezését végig zokogtam, csak a családot hívtam el az ünnepségre. A családban karácsony, a születésnap, az évforduló nehéz.
Ha bemegyek egy boltba, ahol éppen szól egy száma, sírva kirohanok. Ha utazom az autóban és váratlanul felcsendül a dala sírva félre kell állnom. Őt hallgatni nagyon nehéz. Az utcán nagyon gyakran odajönnek hozzám jószándékú idegenek és könnyes szemmel megölelnek.
Honnan van ereje mindehhez?
Sok energiám van, húsz éve alapítványoknak dolgozom, mellette a FB-on a Kultúrbazár című oldalt működtettem. Most fejezek éppen be egy story coaching tanfolyamot.
Nagy családom van, Juli volt a harmadik, a legkisebb gyerekem. Ők adnak erőt, az öt unokám, a barátok. A munkám is segít, olyan dolgok mellé állok, amik feltöltenek, amikkel jót teszek másoknak. Civil szervezetnek dolgozni, projekteket kitalálni, pénzt szerezni jó. Ha az ember másokon segít, akkor jobban van, és ebből lehet erőt meríteni.
