Ezt tedd, ha állatkínzás szemtanúja vagy!
Azt hittem, hogy munkámból kifolyólag elég tájékozott vagyok, ismerem a különböző szervezeteket és egy esetleges vészhelyzetben azonnal tudnám, kit kell hívnom, hogyan kell reagálnom. Múlt héten azonban, amikor állatkínzás szemtanúja voltam, rájöttem, hogy sokk hatása alatt én sem tudom azonnal, mit kell tenni. Ezért döntöttem úgy, hogy megírom ezt a cikket, mert azóta rengeteg visszajelzést kaptam az esetről és arról, hogy mások számára sem egyértelmű, hogyan avatkozhatunk közbe biztonságosan és hogyan biztosíthatjuk az állat számára, hogy jó kezekbe kerüljön.
Ezeket láttad már?
Este fél kilenc környékén haladtam át a Blaha Lujza tér aluljáróján, amikor furcsa hangokra lettem figyelmes. Nyilván egy ilyen helyen fokozottan ügyel az ember, ezért azonnal oda kaptam a fejem. Olyan szörnyű látvány tárult elém, amit valószínűleg jó ideig nem fogok tudni kiverni a fejemből. Először azt hittem, hogy két ember verekedett össze és az egyik maga alá gyűrte a másikat, akit ököllel, teljes erejéből ütni kezdett. Néhány tizedmásodpercen belük azonban tudatosult bennem, hogy az áldozat egy kutya, akire a bántalmazó rátérdelt és üti, ahol csak éri. Láttam, hogy az állat nem tud védekezni, mert az elkövető szájkosarat adott rá, megkötözte. Tudtam, hogy csak idő kérdése, amíg megfullad vagy olyan erővel üti meg, hogy belehal a súlyos bántalmazásba.
Mivel gyerekkorom óta mindig volt kutyám és nálunk a kutya családtag, arra törekszünk, hogy a lehető legboldogabb életet biztosítsuk számára, ezért a látvány olyan szürreális és borzalmas volt, hogy lefagytam. Megálltam, néztem, talán el is indultam feléjük, de minden nagyon gyorsan történt és a sokk hatására mindent ködösen láttam. Szerencsére megszólalt a józan eszem, hogy ne menjek oda, mert azzal nem segítek, ha bennem is kárt tesz az az elmeháborodott. Ezért felrohantam a lépcsőn és azonnal keresni kezdtem az interneten az állatvédők számát. Hívtam több telefonszámot is, de nem válaszoltak (teljesen érthető, hiszen önkéntes alapon működő szervezetek és nem tudnak 0-24-ben készenlétben állni). Végül az egyik telefont felvették, de sajnos a szervezet nem Budapesten tevékenykedik, ezért nem tudtak a helyszínre jönni. Ennek ellenére tőlük kaptam a helyzetet megmentő tippet, hogy hívjam a rendőrséget.
Mivel (szerencsére) sosem kerültem korábban ilyen helyzetbe, sosem kellett tárcsáznom a 112-t, magamtól talán meg sem tettem volna. Bár a második gondolatom a rendőrség volt, mégsem voltam benne biztos, hogy megtehetem. Szerencsére az állatvédők megerősítettek abban, hogy hívjam őket és határozottan lépjek fel. A 112-t már sírva és remegve hívtam fel, elmondtam mindent, majd biztosítottak, hogy kijönnek a helyszínre. Ott álltam a hidegben, majd egy ponton visszamentem az aluljáróba, hogy felvételt készítsek a férfiról. Vártam, de nem történt semmi. Nagyon megijedtem, hogy nem vették komolyan a bejelentésem, és nem láttam más utat, minthogy posztoljam a videót Facebookon és segítséget kérjek. Hazajöttem, mert mást nem tehettem, de borzalmas érzések kavarogtam bennem. Közben több ismerős és ismeretlen is jelentkezett, akik különböző platformokat küldtek, ahol jelenthetem az esetet. Meg is tettem. Az egyik például az Országos Állatvédőrség Alapítvány, ahol online bejelentést lehet tenni. Mindent megtettem, írtam, hívtam mindenkit, akit csak lehetett, de tudtam, hogy ennek a kutyának nincs sok ideje, azonnal ki kell emelni ebből a helyzetből. Mikor már kicsit feladtam és azon gondolkodtam, hogy ha reggelig nem történik semmi, hol találom meg újra az őrültet, hogy elvegyem tőle a kutyát, akkor megcsörrent a telefonom. A helyszínre érkező rendőr hívott. Abban a pillanatban elszégyelltem magam, hogy azt feltételeztem, nem fognak a helyszínre sietni. A rendőr megnyugtató hangon, elképesztő precizitással számolt be az eseményekről, megnyugtatott, hogy a kutya jól van, még azt is elmondta, hogy éppen simogatja és nagyon hálás ő is és a kutya is nekem, amiért nem mentem el mellette és megmentettem. Ekkor már az örömtől potyogtak a könnyeim, mert az egész olyan volt, mint egy érzelmi hullámvasút. A bántalmazást látva csak az emberi gonoszságra tudtam gondolni, de a rendőr szavai megnyugtattak és visszaadták a hitemet, hogy vannak még nagyon jó emberek.
Ez a történet boldog véget ért, a rendőrséggel együtt az Állatmentő Liga is a helyszínre sietett és kiderítették, hogy a kutyust ellopták. Gazdája jelentette is korábban, így azonnal értesítették és azóta újra együtt vannak. Annak érdekében, hogy minden ilyen történet jól végződjön, kérlek, ne fordítsd el a fejed, ha azt látod, hogy egy állatot kínoznak vagy bármilyen módon bántalmaznak. Az állatkínzás bűncselekmény. Hívd a rendőrséget, készségesen segíteni fognak és értesítik az illetékes állatmentő szervezetet!
