Ezt kell tudnod a leszbikusokról

A különféle történelmi korokban, ha el is nézték a nők egymás közti kapcsolatát, az csak másodlagos, komolytalan szórakozásként jöhetett számba a kötelező heteroszexuális házasság mellett. (Tulajdonképpen a mai pornókultúra is ezt diktálja.) „Cserébe” a leszbikus nőket kevésbé üldözte a politika: a homoszexualitás elleni törvények szinte mindig férfiakra vonatkoztak. A viszonylagos nyugalom ára a láthatatlanság volt: sok nő, aki nők iránti vágyat fedezett fel magában, attól a gondolattól szenvedett, hogy ezzel egyedül van az egész világon.

Ezen változtatott a meleg felszabadítási mozgalom a hetvenes években - a leszbikus nők azonban úgy érezték, hogy a férfiakhoz képest háttérbe szorulnak. A később kialakuló LMBTQIA+ betűszó elején is először a melegek szerepeltek. Az AIDS-krízis idején meleg férfiakat ápoló leszbikus nők tiszteletére változtatta meg a sorrendet a közösség. Azonban ez csak ideig-óráig segített: sok leszbikus nő jelenleg is úgy érzi, hogy marginalizálódik a közösség többi „betűjéhez” képest, illetve ettől függetlenül is fontosnak gondolja külön leszbikus kultúra kialakítását. E problémák orvosolására nevezték ki az Egyesült Királyságban és az USA-ban április 26-át a Leszbikus Láthatóság Napjának, mely két évvel ezelőtt Linda Riley leszbikus aktivista kezdeményezésére egész hetes kampánnyá bővült. Idén ápr. 25. és május 1. közé esik a rendezvénysorozat, melynek célja megünnepelni az eddig elért eredményeket, és felhívni a figyelmet a hiányosságokra.

Magyarországon a leszbikus nőket számos téren éri hátrányos megkülönböztetés. Köthetnek ugyan bejegyzett élettársi kapcsolatot, mely pl. vagyonjogi szempontból hasonlít a házasságra - nem fogadhatnak azonban örökbe gyereket (még egymás, korábbi kapcsolatból származó, közösen nevelt gyerekeit sem), és nem vehetnek részt mesterséges megtermékenyítésben. Kihatnak az életükre az LMBTQIA+ közösséget összességében sújtó törvények: az ellenséges propaganda hatására megnőtt a fizikai támadások száma. A munkahelyen, illetve szolgáltatások igénybevételekor elszenvedett diszkriminációt szankcionáló Egyenlő Bánásmód Hatóság megszűnt. (A Háttér Társaság továbbra is foglalkozik jogi sérelmekkel, és lelkisegély-szolgálatot is üzemeltet.) Specifikus probléma a leszbikus szórakozóhelyek hiánya, illetve megszűnése: míg a meleg szórakozóhelyek virágoznak Budapesten és akár turistacélpontok is, a nemek közti keresetkülönbség miatt egy, csak nők által látogatott hely nehezen fenntartható.

Ezeken túlmenően ottvannak még a káros sztereotípiák.

· „Bevesztek, lányok?” - nem, nem vesznek be, ez nem pornófilm, és egyébként is bunkóság, sőt bizonyos körülmények között fenyegető is két nőnek az utcán beszólni.

· „És melyikőtök a férfi?” Egyikük sem, mert mindketten nők. Vannak maszkulinabb és femininebb leszbikusok (butch és femme), de egyáltalán nem törvényszerű, hogy minden leszbikus betölti e szerepek valamelyikét, ahogyan az sem, hogy akik igen, mindig egymással alkotnának egy párt.

· „Csak azért érzel így, mert még nem próbáltad férfival!” Valójában a vonzalmairól mindenki csak saját maga tud hitelesen beszámolni – elvégre heteroszexuális sem úgy lesz valaki, hogy mindkét nemmel kipróbálja, mérlegel és végül az ellenkező nem mellett dönt. Sőt: az is tudhatja magáról, hogy leszbikus, akinek még sosem volt kapcsolata nővel, azaz nem élte meg ezt a vonzalmát - őt is teljesen felesleges, sőt sértő azzal traktálni, hogy randizzon férfiakkal, ha egyszer nem érez rá késztetést.

· „Te csak azért csinálod ezt, mert csalódtál a férfiakban!” Azon túlmenően, hogy ez nem ilyen egyszerű (rengeteg olyan nő van, aki csalódik, és mégsem támad fel az érdeklődése a saját neme iránt), feltehetjük a kérdést: „És ha így van, azzal mi a baj?” Ha az ilyen előzmények után kialakult kapcsolat mindkét félnek megfelelő, akkor aggályoskodásnak nincs helye.

· „Ez csak divat!” Aki heteroszexuális, az nem válik önmagában attól leszbikussá, hogy kíváncsiságból csókolózik, vagy lefekszik egy nővel. Még ha kellemes is számára az élmény, az alapvető szexuális beállítottságán nem fog változtatni (ahogy azon sem, hogy a jövőjét attól még férfival képzeli el) - ezért is értelmetlen a leszbikusságot „divatjelenségként” értelmezni. Egy ilyen próbálkozás csak akkor tudja „megváltoztatni” az ember irányultságát, ha eleve volt benne leszbikus, vagy biszexuális hajlam.

A vonzalom, a viselkedés és az önmeghatározás a szexualitásunknak három, időnként egymástól elváló vetülete. Ez eredményezhet olyan kacifántos helyzetet is, hogy egy tíz éve leszbikus kapcsolatban élő nő továbbra is heterónak vallja magát (pl. mert a szerelmével való kapcsolatát kivételnek tekinti, ami olyan erős, hogy felülírja a nemiséget). Ez esetben is tiszteletben kell tartani az önleírását - és a kapcsolatát is. Ahogy a későn ébredő leszbikusok kapcsolatait is: a női szocializáció káros hatásai miatt a nők (nem csak a szexualitás terén) tovább próbálják meg futni a tőlük elvárt tiszteletköröket, mielőtt a saját életüket kezdenék el élni.

Szerző: Antoni Rita