Exkluzív interjúnkban Annoni Zita őszintén mesél a babavárás pillanatairól

Hogyan élted meg a várandósság első időszakát és mi a helyzet a harmadik trimeszterrel?
A babatervezés időszakában mindig azért imádkoztam, hogy egyszer én is megtapasztalhassam, amit ilyenkor a kismamák átélnek. Lehet, hogy furcsán hangzik, de kifejezetten vártam, hogy rosszul legyek. Az első tizenkét hétben küzdöttem az állandó rosszullétekkel, sokat hánytam, fáradékony voltam, legalább öt kilót fogytam, mégis rendkívül boldog voltam, hogy végre megtapasztalhattam ezt az érzést.

Mennyire fordult jobb irányba a második trimeszter?

Rengeteg barátnőmtől hallottam, hogy a harmadik hónap végén elmúlnak a rosszulléttel járó napok, ez így is történt az én esetemben is, viszont a karantén nem tette lehetővé, hogy jobban kimozduljak. Most a harmadik trimeszterben pedig igazán érzem, mi az az édes teher, amiről ilyenkor a nők beszélnek. Egyre nehezebb a mozgás, lépcsőzés, és a kezdeti apró kis rugások a hasamban olyan intenzívvé vált, hogy néha a teljes testem beleremeg.

Rengeteg küzdelem van mögötted, jogosan merül fel a kérdés, mennyire éled meg félelemmel a terhességet?
Az elején nagyon aggódtam, nyilván ehhez a téli időszak is közrejátszott és valljuk be az első három hónap mindig kritikus időszaknak számít. A karanténban töltött napok alatt próbáltam magamat elfoglalni. Nem a félelem, hanem inkább az állandó figyelem jellemzi a terhességemet. Egész végig próbáltam az előírt szabályokat betartani. Nem eszem nyers húsokat, kerülöm a hajolgatást, földön ülést. Most a várandósság vége felé kezd egy picit úrrá lenni rajtam egy kis félsz is, de próbálom elhessegetni. Valószínű akkor nyugszom meg igazán, ha végre a kezemben tarthatom a kisfiamat.

Ha ennyire tudatosan, és felelősségteljesen kezeled a terhességed, biztos vagyok benne, hogy van egy fix álláspontod az őssejtlevétellel kapcsolatban is.

Nem kérdés, ha odakerül a sor, mindenképp szeretnénk levetetni a Czeizel Intézet és az FH Biobank segítségével. Soha nem lehet tudni, mit hoz az élet a későbbiekben, mégis próbálok úgy hozzáállni, hogy ne legyen rá szükség. Azt gondolom, ha már van ez a lehetőség, mindenképp kell vele élni.

Volt olyan étel, aminek különösen nem tudtál ellenállni?
Nincsenek furcsa étkezési szokásaim, a sajtos-tejfölös tésztát és a sültkrumplit gyerekkorom óta imádom, így senki nem csodálkozott, hogy az első időszakban mindig ezeket akartam enni. Érdekes egyébként, mert sok kismama mondja, hogy a terhesség minden percében meg tudtak volna inni egy szakajtó uborkalevet, nálam nincsenek extrém kívánságok.

Mennyire lettél érzelmesebb?
Már maga a babakérdés egy nagyon érzékeny téma az életünkben, de azt gondolom egész jól viselem. Nincsenek nagy kitörések, tény, hogy néha elsírom magam egy-egy filmen, vagy egy kisbaba láttán, de ez korábban is jellemző volt az életemre.

Milyen érzés volt, amikor megtudtátok a baba nemét?
Mindig is az volt az érzésem, hogy ha egyszer terhes leszek, biztos, hogy kisfiam lesz. Aztán a közvetlen környezetem addig mondogatta a kislányt, hogy végül szinte teljesen biztos voltam benne, hogy egy kiscsaj érkezik hozzánk. A teljesség nyugalmával szerveztünk meg egy bulit, ahol ténylegesen kiderült mi lesz a baba neme. Nagy volt a döbbenet, hogy kisfiút várok, de ugyanakkor a boldogság is, hogy korábban jól hagyatkoztam a megérzéseimre.