Exkluzív interjú! A népszerű magyar fotós nem csak a babákat, de a születés pillanatait is megörökíti

Hogyan lett a szenvedélyed a fotózás?
A középiskola elvégzése után döntöttem el, hogy gyerekekkel vagy fotózással szeretnék foglalkozni. Először konduktor akartam lenni a Pető intézetben, beteg gyerekeknek akartam segíteni. Végül túl későn jelentkeztem, így egy évet kellett volna várnom. Közben láttam, hogy Magyarországon először indul fotográfus képzés a Szegedi Tudomány Egyetemen. Rögtön jelentkeztem. Felvettek, viszont fél évvel később abba is hagytam, átjelentkeztem újságírás-kommunikáció szakra. A fotós osztályban egy barátnőm és rajtam kívül mindenki elvégezte már a szakmunkás képzést. Azt gondoltam, ha nincs meg az alapom, sosem leszek igazi fotós. Az egyetem után jópár évig újságíróként dolgoztam, többek között ennek is köszönhető, hogy egy holland utazás alkalmával találkoztam a férjemmel. Másfél év ingázás után kiköltöztem hozzá, és kintről dolgoztam. Közben megszületett a kisfiam, aztán amikor a lányomat vártam egyfajta kényszerhelyzetbe kerültem. Elég komplikált volt a terhességem, hosszú hónapokra fekvésre parancsoltak, így kénytelen voltam feladni az állásomat. A kanapén fekve, unaloműzési célból vettem elő a fényképezőgépemet, és kezdtem el az alapokat megtanulni. Több online, fõként amerikai workshopon is részt vettem, míg végül körvonalazódott bennem, hogy a fotózással akarok foglalkozni és gyerekekre szeretnék specializálódni. Ők a legtisztább és a legjobb alanyok. Kezdetben a gyerekeimet fotóztam, a róluk készült képeket pedig feltettem egy internetes oldalra, majd onnantól kezdve láncreakcióban jöttek a felkérések.

Minden vállalkozás elején vannak kisebb-nagyobb nehézségek. Te hogy élted meg ezt az időszakot?
Kezdetben nem kereseti lehetőségként tekintettem erre a tevékenységre, bár azt tény, hogy nyilván én is hozzá akartam járulni a családi kasszához. Nem volt gond, ha éppen az adott hónapban nem kerestem semmit, akkor is meg tudtunk élni. Ez a tudat pedig nagyon nagy könnyebbséget jelentett, mint ahogy az is, hogy holland adózási forma sokkal kedvezőbb a magyar viszonyokhoz képest. Itt csak akkor adózol, ha van bevételed, ellenben otthon, ahol teljesen mindegy keresel-e pénzt, minden hónapban be kell fizetni a járulékokat. A hollandok abban is jók, hogy ösztönzik az embereket, hogy legyenek vállalkozók, a kezdők kapnak egy csomó kedvezményt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a vállalkozás beindításakor nem okozott fejtörést a további plusz feladat - honlapkészítés, arculattervezés, adminisztrációs feladatok - amivel hirtelen meg kellett birkóznom, pláne úgy, hogy szeretek mindent egy kézben tartani.

Mi a különlegességed?
A legtöbb ember elvárja, hogy egy fotósnak legyen stúdiója, viszont én még a pályám elején eldöntöttem, hogy nem akarok stúdióban, lámpákkal, hátterekkel fotózni. Azt szeretem, ha a gyerekekről olyan képek készülnek, amik jól tükrözik a valóságot. Miért lenne baj, ha éppen egy fotón kócos a gyerekek haja, seb van a lábukon vagy éppen összekenték magukat evés közben? Helyszín szempontjából sokat fotózok parkokban, a tengerparton, a baba vagy a gyerek saját környezetében, újabban pedig kórházakban is felbukkanok.

Kik az alanyaid?
Az újszülöttek mellett a család első pár hetét is megörökítem. Ezenkívül kismamákat, idősebb gyerekeket, családtagokat is fotózok, újabban pedig a születésfotózásra is nagy hangsúlyt fektetek.

Miért érezted fontosnak, hogy a születés pillanatát is megörökítsd?

Egy szülés alatt készült fotósorozat indította el bennem a késztetést, ami akárcsak egy esküvő, az egyik legfontosabb dolog egy ember életében. Az esküvőknél teljesen természetes, hogy ott van egy fotós, aki megörökíti ezt a fontos pillanatot. Azt gondolom, amikor gyereked születik az sokkal meghatározóbb, több érezelem kapcsolódik ahhoz a naphoz. A vajúdás alatt, a szülés közben és után lehet a legtisztábban látni az érzelmeket és a szerelmet az emberek között. Az esküvőkön is lehet látni persze, ha valaki meghatódik, de ott minden meg van tervezve. Születéskor pedig soha nem lehet tudni, hogy mikor mi fog történni, hol és hogyan jön világra a baba és ezért az érzelmek meg a reakciók mindig a legtisztább formában vannak jelen. Amikor elkezdtem szüléseket fotózni, megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor ott állsz, látod, hogy valakinek nagyon fáj valami, de nem tudsz semmit csinálni, és ez nem csak a partnernek, hanem nekem nagyon nehéz.

Hogy lehet érzelmileg felkészülni egy ilyen eseményre?
Nem lehet rá felkészülni, viszont azt tudni kell, hogy az egész eseményt több személyes találkozás is megelőzi. Beszélgetünk, megismerjük kicsit egymást. Fontos, hogy legyen kapcsolat köztünk mert, ha leendõ anyuka és apuka nem érzi magát biztonságban mellettem csak egy zavaró tényező leszek a szülőszobán. Ha kialakul köztünk a bizalom, általában a szülő nő és a partner nem is veszik észre, hogy ott vagyok a szobában. Sokszor kapok olyan visszajelzést, hogy a képeim nélkül nagyon sok mindenre nem emlékeztek volna.

Mi történik azután, hogy a leendő szülők a bizalmukba avatnak?
A terhesség 38. hetétől készenlétben állok, ettől az időponttól kezdve folyamatos kapcsolatban vagyunk egymással. Amikor megindul a szülés, eldobok mindent a kezembõl és rohanok vagy a kórházba vagy az otthoni szülésre. A szülés alatt soha nem beszélek hozzájuk, kivéve, ha kérdeznek vagy ha csak külön kérik. A szülés közben olyan érzés kerít hatalmába, amiről nem is tudok igazán beszélni. Hihetetlen, hogy az emberek megbíznak annyira bennem, hogy beengednek, még akkor is ha eleinte idegenkedtek a dologtól. Meg kell, hogy bízzanak bennem, hogy olyan képeket csinálok, amik diszkrétek, éppen ezért a képeim nem látszik semmilyen intim rész vagy például vér. Az érzelmekre fókuszálok. Mindig örömmel tölt el, hogy utólag mennyire hálásak nekem, hogy ott voltam, hogy megörökítettem kisbabájuk születését.

Mennyire alakul ki szoros kapcsolat azokkal, akik a születés pillanatának megörökítésére kérnek fel?
Egy születés megélése annyira intenzív élmény, hogy általában közel kerülünk egymáshoz. A legtöbb pár és persze a kisbaba fontos része lesz az életemnek, külön helyet foglalnak el a szívemben. Van olyan anyuka, aki már testvérként tekint rám, és persze a legtöbb szüléskor fotózott babát a későbbiekben is lencsevégre kapom. A későbbiekben szeretnék fõként a szülésekre koncentrálni, ehhez nagyban hozzájárul, hogy elértem azt, hogy szeptembertől a kollégámmal együtt kizárólagos születésfotósa leszek a helyi kórháznak, így már a császármetszéseken sem lesz kérdés a jelenlétem. Nagyon büszke vagyok, hogy Hollandiában elsőként értem el, hogy egy kórház felismerje a születésfotózás jelentõségét és extra szolgáltatásként ajánlja azt minden ott szülő nőnek.

Hány fotósról tudsz Hollandiában, aki hasonlóan a születés pillanatát örökíti meg?
Öt évvel ezelőtt gyakorlatilag az elsők között voltam, akik komolyabban elkezdtek foglalkozni ezzel a műfajjal, az elmúlt másfél évben pedig folyamatosan bővült a létszám. Körülbelül 30-40 fotós lehet Hollandiában, aki rendszeresen születést fotóz.

Mit szeretnél elérni?
Szeretném a születésfotózást még szélesebb körben ismertté tenni, megmutatni mennyire szép és meghatározó a születés pillanata és az odavezető út. Hiszen mekkora ajándék a most születendő gyerekeknek, hogy 20-30 év múlva meg tudják nézni hogyan jöttek világra.

Nézz még több csodás képet a www.geboortefotografieamsterdam.nl és a www.dorabarensfotografie.nl oldalakon!