Ellátogattunk az Európai Parlamentbe, mert kíváncsiak voltunk: Milyen jövő vár az európai nőkre?

Igazán különleges élmény volt a helyszínen résztvenni a parlamenti plenáris ülésen, hiszen a koronavírus miatt jó ideje csak online találkozhattak a képviselők és a bizottságok. December 15-én pedig egy nagyszabású ceremóniára került sor: az Európai Parlament gondolat-és véleményszabadságért járó Szaharov-díját adták át a három esélyes (afgán nők, Jeanine Ánez, Alekszej Navalnij) közül az orosz politikusnak és aktivistának. A díjat Navalnij nevében a lánya, Daria, és Leonyid Volkov, közeli barátja egyben tanácsadója vette át.

A hatalmas strasbourgi épületbe így kicsit visszatért az élet, a kantinban oldottan beszélgettek a különböző nemzetiségű képviselők és újságírók, mielőtt visszavonultak volna megvitatni a napirenden lévő pontokat. Az Európai Parlamentben a 27 tagállam állampolgárait 705 közvetlenül választott képviselő reprezentálja, az üléseket az elnök és a 14 alelnök vezeti. A programot a vitákkal kezdődik, olyan jelentésekről, melyeket szavazásra kívánnak bocsájtani. A felszólalások általában rövidek, hogy minél többen szóhoz juthassanak, de éppen ezért mindig lényegretörőek, gyakran tapsvihar tör ki egy-egy képviselő mini beszéde után. A felszólalásokat a helyszínen lévő képzett tolmácsok az EU 24 hivatalos nyelvére fordítják, így mindegy volt éppen milyen nyelven szólalnak fel, az újságírók minden probléma nélkül hallgathatják az előadásokat angolul vagy a saját anyanyelvükön is.

Rögtön az első napon a parlament elé került Elissavet Vozemberg-Vrionidi és Sylwia Spurek jelentése a nemi alapú online erőszak elleni harcról. A koronavírus okozta lezárások alatt meghatározóvá vált az online jelenlét, és ezzel együtt arányosan nőtt a nőket érintő online erőszak mennyisége is. Viszont a felszólalók többsége kihangsúlyozta, hogy a nemi alapú online erőszak nem más, mint az offline agresszió kiterjedése. Vozemberg-Vrionidi jelentéstevő hívta fel rá a figyelmet, hogy amíg külön kezeljük a nőket érintő online és offline atrocitásokat, addig nem látjuk át a rendszert, amiben a bántalmazók továbbra is érvényesülhetnek. Éppen ezért a jelentés egyik sarkalatos pontja, hogy alkossanak a kibererőszakról egy átfogó definíciót. A görög képviselő az átfogó törvényjavaslatokon kívül, az oktatásban és a figyelemfelhívásban látja a megoldást, a nők elleni erőszak mérséklése és megszüntetése „az európai civilizáció kiteljesedését” jelenthetné.

„Anyád bárcsak elvetett volna” - kezdte a megrázó beszédét Sylwia Spurek. A képviselő ezután olyan válogatott kommenteket olvasott fel, melyek degradálták a nemét és a munkáját, akasztással, erőszakkal fenyegették, borzalmas dolgokat kívántak neki. A kutatásai szerint a nők és lányok több, mint 52%-a volt már online zaklatás áldozata, legyen szó egy egyre erőszakosabbá váló volt barát fenyegető üzeneteiről, vagy kéretlen explicit tartalmak fogadásáról. Ez a szám még inkább torzul, az olyan karrierben dolgozó nőknél, akik nem félnek hallatni a hangjukat az elnyomó rendszerekben: a politikusok, az aktivisták, az újságírók – őket akár napi szinten érheti erőszak az online térben. Maria Noichl képviselő a felszólalásában a nők demokráciában való részvétele, a bérszakadék, és az online erőszak összefonódására hívta fel a figyelmet. A német politikus szerint ezek a jelenségek mind összefüggnek, mivel az erőszaknak a nők ellehetetlenítése és elhallgattatása a célja, ezzel csorbítva az alkotmányos jogaikat, és kizárva az őket megillető fizetés párbeszédéből.

Sajnos bőven akad arra példa, hogy ugyanolyan kvalitásokkal rendelkező, azonos beosztásban dolgozó férfi és női alkalmazott hónapról-hónapra eltérő fizetést kap – az utóbbi kárára. Viszont arról sem érdemes megfelejtkezni, hogy sok nő olyan munkát vállal, aminek tradicionálisan kisebb a megbecsülése a társadalom szemében, mint a hagyományos férfias munkáknak. A nőket nagyobb arányban foglalkoztató területek, mint az ápolás-gondozás, a takarítási ágazatok vagy az oktatás, egy jól működő társadalom számára elengedhetetlenek, mégis alulfizetettetek. Ugyanide tartozik az összes olyan „láthatatlan munka”, amibe a nők fizikai és szellemi energiát fektetnek, mégsem jár érte pénzbeli kompenzáció, hiszek nekik „ez a dolguk”; mint a gyereknevelés, a háztartásvezetés, az idősebb rokonok gondozása.

Sandra Pereira portugál képviselő prezentálta a nemek közti egyenlőségről szóló jelentését a 2018-2020-as időszakra vonatkozóan. A témáról hiába beszélünk egyre többet, még mindig időszerű: november 10-én volt az Európai Egyenlő Díjazás Napja, ami évre-évre emlékezteti a nőket a bérszakadék méretére. Hosszútávon pedig már nem csak egy konkrét jogi aktusról, azaz az egyenlő fizetés törvényesítéséről van szó, hanem inkább a nők gazdasági függetlenségéről. Pereira jelentése rávilágított arra, hogy a jelenlegi, érvényben lévő jogszabályokkal együtt is közel 60 évbe telne, mire elérnénk a 14,1 %-os bérszakadék bezárását az Európai Unióban. Ugyanakkor azt mindenki látja, hogy olyan konkrét, progresszív intézkedésekre lenne szükség, ami holisztikusan kezeli ezt a mélyen gyökerező problémát. A portugál képviselő jelentését pozitívan fogadták a parlamenti képviselők, elsöprő többséggel szavazták meg. A következő lépés a konkrét, tagállamokra vonatkozó jogszabályok kidolgozása, melyek elősegítenék a nők és a férfiak egyenlő pályázási lehetőségeit, a munkák azonos bérezését nemtől függetlenül, illetve, hogy a női munkavállalók, bárhol dolgozzanak is, ugyanazon jogokkal rendelkezzenek, mint a férfiak.

A plenáris ülés utolsó napjának első napirendi pontja Evelyn Regner „MeToo és zaklatás: következmények az uniós intézményekben” jelentéséről szóbeli választ igénylő kérdései. A jelentés szerint a női felsővezetők 70%-át érte már korábban munkahelyi szexuális zaklatás, és az összes (jelentett) szexuális zaklatás áldozata 90%-a nő – egyértelmű, hogy ezt a problémát lehetetlen többé a szőnyeg alá söpörni.

2014-ben, egy Európai Parlamentben dolgozó asszisztens, a francia Jeanne Ponte listát kezdett vezetni az uniós intézményekben tapasztalt szexuális zaklatásról. Majd 2017-ben, amikor elindult a MeToo hashtag, soha nem látott mennyiségben léptek előre nők és vallottak az elszenvedett bántalmazásokról – ekkor Ponte füzete már nyolcvan különböző vallomást tartalmazott. Elindította a MeTooEP blogot, ahol az érintettek névtelenül oszthatják meg az élményeiket, amit Ponte „nyílt titokként” definiál – mindenki tudja, hogy a probléma valós, mégsem történik érdemi változás. A Parlament végül 2017 októberében állásfoglalást fogadott el a szexuális zaklatás és bántalmazás elleni küzdelemről az Unióban. Az állásfoglalás támogatja a kompromisszumok nélküli átláthatóságot, melynek része, hogy az uniós intézmények és a képviselők számonkérhetik egymást, ezzel erősítve a kétoldalú párbeszédet. Tartalmazza a szexuális zaklatással szemben erős és eredményes cselekvés sürgetését, és szorgalmazza a parlamenti képviselők számára egy bántalmazás megelőzéséről szóló képzés elvégzését. Bár nemrégen kötelezővé tették ezt a speciális tréninget, ennek ellenére a képviselők többsége még mindig nem vett részt rajta.

A jelentést követően a felszólalók közül többen kritizálták a kurzust: míg a spanyol képviselő, Villalba, nem hajlandó résztvenni ebben a „feminista és balos ideológiai újraképzésben”, addig a lengyel képviselők közül a tréningek hatékonyságát vitatták – vajon mennyit érnek, amíg társadalmi szinten a szexista normák fennmaradnak?

Pozitívum, hogy a felszólalók közül akadtak olyan férfiak is, akik határozottan kiálltak a nők mellett. Ilyen volt Ernest Urtasun, aki a többi férfi politikust kérte, hogy „lépjenek előre”, mert ez a harc nem csak a nők felelőssége, hanem minden nemé.

Regner jelentése azért kiemelkedően fontos az európai nők számára, mert egyértelművé teszi, hogy az Európai Unió intézményei nem csak fontos politikai szervek, hanem munkahelyek is. Ez egy erőteljes üzenet, hogy a szexuális zaklatásnak sehol sincsen helye Európában: sem az utcákon, sem a munkahelyen, az interneten, sem a demokratikus intézményekben. A jelentéstevő felszólalásában az isztambuli egyezmény holtpontól való „elmozdítását” követelte, hogy a tagállamok zéró toleranciát hirdessenek a munkahelyi zaklatással szemben. Evelyn Regner ezzel a gondolattal fogalmazta meg a szexuális zaklatás elleni küzdelem esszenciáját:

A szexuális zaklatás összefügg az emberi jogokkal és a munkahelyi egészséggel is... itt a legfőbb ideje, hogy tisztelettel kezeljük egymást.

Szerző: Csibra-Kaizler Tamara