Eperturmix, hullaszex és gyilkosságmaraton

Ezért imádjuk a félelem ellenére a krimi- és horrorfilmeket

Ezért imádjuk a félelem ellenére a krimi- és horrorfilmeket

A történetnek ráadásul egy legendás "főhőse" van, Henry Lee Lucas személyében, akit minden idők legvérszomjasabb sorozatgyilkosaként ismerünk. Gyilkosságok százai száradnak a lelkén, az 1970-es évek második felétől az 1983-as letartóztatásáig akár 500-nál is több ember haláláért lehetett felelős. Ha mindez nem lenne elég, akkor Henry Lee Lucas bűnlajstromában előkelő helyet foglal el az áldozatok megerőszakolása, gyakran a halál beállta után, illetve a holtestek szörnyű megcsonkítása is. Hiába Charles Manson, vagy Ted Bundy, akik valóságos hírességek lettek, a legismertebb sorozatgyilkosok együttvéve közelítik csak meg Henry Lee Lucas tetteinek változatos kegyetlenségét, és vérszomját.

Robert Kenner és Taki Oldham sorozatának első epizódja még csak félig pereg le, amikor ez ember valószínűleg felteszi magának a kérdést, hogy persze, feltehetően Henry Lee Lucas története a legbestiálisabb, leggyomorfogatóbb sorozatgyilkos-történet, amit hallani fog, de vajon szüksége van-e arra, hogy első kézből hallgassa végig, hogy ez a rosszarcú, fogatlan, ápolatlan elmebeteg szenvtelen, szinte vidám arccal meséli el hogyan fejezte le, majd haláluk után erőszakolta meg az áldozatait? A rengeteg archív felvétellel dolgozó dokumentumfilmben eredeti felvételeken láthatjuk a gonoszt, ahogy cseveg, szinte kérkedik a gyomorforgató gyilkosságaival. Az első epizód végére azonban az undor mellé valami egészen szürreális érzés is keveredik. Ahogy az elfogott sorozatgyilkos a Texas Ranger-ek cellájában egyre több és több gyilkosságot vall be, furcsa módon kezd kissé komikusnak tűnni. Kellemetlen érzés, hogy a fenevaddal szemben nem félelmet, vagy dühöt érzünk, hanem inkább nevetségesnek kezdjük látni, hiszen ez kicsit olyan, mintha az áldozatai emlékét sértenénk meg. Ez azonban nem véletlen, a dokumentumfilm nagyon ügyesen készíti fel a nézőit a legváratlanabb és legszürreálisabb fordulatokra, márpedig azokból kijut bőven.

Dr. Larry Nassar egy szexuális ragadozó, akitől felfordul a gyomrom

Dr. Larry Nassar egy szexuális ragadozó, akitől felfordul a gyomrom

A The Confession Killer tétjei az epizódról epizódra változnak, egy idő után kezdjük úgy érezni, hogy Henry Lee Lucas-ügye egyre kevésbé szól a gyilkosságokról, sokkal inkább arról, hogy a különböző bűnüldöző szervek, politikusok hogyan próbálják meg a saját pozícióik megvédésére, megerősítésére így, vagy úgy felhasználni a gyilkosságokat. Egyre inkább kezdünk elbizonytalanodni, hogy mennyire szavahihető a bármilyen gyilkosságot készségesen beismerő Lucas, akit eleinte egy eperturmixszal jutalmaztak a rangerek minden bevallott gyilkosság után. Az áldozatok családjai azonban nagyon is valóságosak, akik joggal várják el, hogy a szeretteiket meggyilkoló nyerje el a méltó büntetését, de egyre kevésbé bíznak abban, hogy az igazságszoltáltatás képes betölteni a funkcióját, hogy valódi igazságot szolgáltasson.

Lucas egyre inkább egy rendőrök, bírók, ügyvédek, politikusok és a média között hánykolódó bábnak tűnik. A The Confession Killer pedig nem a sorozatgyilkos rém elméjében kutakodik, hanem rámutat arra, hogy milyen könnyen csapják be magukat még a professzionális bűnüldöző szervek is, ha az érdekeik szerint magyarázható módon állíthatók össze a mozaikdarabkák. Illetve, hogy a hatalom működésének logikája legalább annyira félelmetes, mint egy eszelős gyilkos. Ez a sorozat sok-sok tanulsággal szolgál, és biztosan nem olyanokkal, amikre elsőre számítanánk.

A The Confession Killer a Netflix műsorán nézhető meg.