Enyedi Ildikó egy igazi klasszikussal tért vissza: A feleségem története díszbemutatóján jártunk
Az egész magyar sajtót bejárta a videó, amin Enyedi Ildikó új filmjét hosszú percekig állva tapsolja a cannes-i közönség. Ezután óriási várakozás előzte meg a hazai bemutatót, a Testről és lélekről után nagyon magasan volt a mérce, de természetesen az egyik legizgalmasabb kortárs magyar rendező most sem okozott csalódást. Enyedi Ildikó Rév Marcell operatőrrel és Láng Imola látványtervezővel közösen alkotta meg a pályája legfontosabb és legjobban várt művét, A feleségem történetét.
Ezeket láttad már?
Enyedi több évtizedig tervezte a Füst Milán regény adaptációját, amelyet végre a magyar mozik is játszanak szeptember 23-tól. Szeptember 20-án este tartották a film díszbemutatóját a Corvin moziban, ahol a lelkes közönség mellett Enyedi és a (majdnem) teljes stáb, Störr kapitányt alakító Gijs Naberrel kiegészülve ünnepelte a premiert. A meghívottak választhattak, hogy eredeti nyelven felirattal, vagy pedig szinkronosan szeretnék nézni a filmet, majd a teltházas vetítéseket Horváth Lili, Enyedi egykori tanítványa és a Felkészülés meghatározhatatlan ideig tartó együttlétre című film rendezője nyitotta meg.
A rövid beszédében arra biztatta a nézőket, hogy felejtsenek el mindent, amit eddig gondoltak Füst Milán regényéről, mert Enyedi Ildikó egy teljesen új értelmezést fog bemutatni. A fiatal rendező szerint a történet döntésekről szól, Lizzy, a kapitány és a saját döntéseink súlyáról, miértjéről.
A közel háromórás film vizuálisan lehengerlő esztétikai élményt nyújt, minden egyes filmkocka emlékeztet, hogy miért fantasztikus a mozi, mint műfaj. A történetet Lizzy hat tanítása osztja egyenlő részekre, melyekben összpontosul minden, amit a férfi-női kapcsolatokról gondolunk már évszázadok óta. A megjelenése óta rejtélyként kezelt történetet Léa Seydoux Lizzy-je és Gijs Naber morózus kapitánya tölti meg újra élettel, bemutatva az emberi kapcsolatok és az élet bonyolultságát, gyötrelmét és szépségét. A film a párizsi utcák, a tenger, a messzi országok iránti vágyódás toposzai ellenére sem válik unalmassá vagy kiszámíthatóvá.
A francia nő és a holland hajóskapitány viharos kapcsolatában lehet elsőre sokan nem találják a szépséget, Enyedi Ildikó mégis úgy gondolja, hogy az 1940-es években megjelent regényben, Füst Milán az életről ír; a karakterek mind a boldogságukat keresik, a tengeren, a nyüzsgő városokban, egymásban. A feleségem története prédikálás nélkül tanít és óvatosan emlékeztet arra, hogy bármi történjék is, a labirintusból egy út vezet kifelé: felnézni a csillagokra és menni tovább előre.
A meg nem értett addikció, ami épp annyira alattomos és veszélyes, mint a drog, vagy az alkohol: a társfüggőség