Elképesztő képekkel robbant be a köztudatba a fiatal fotós! Exkluzív interjú Varga Mariettával

Mesélj egy kicsit magadról! Hogy kezdődött a fotós karriered, és mióta tart?
Talán karrierről egyenlőre még nem beszélhetünk, legalábbis nem érzem azt, hogy eleget elértem volna ahhoz, hogy ezt a szót használhassam amikor magamról és a szakmáról beszélek. Sok a kitűzött cél, amik majd ha megvalósulnak, magabiztosabban fogok vélekedni ebben a kérdésben.
Szerencsére, az utóbbi egy évben meglehetősen sok pozitív visszajelzést kaptam különböző hazai és nemzetközi platformokon, ami megerősít abban, hogy jó úton haladok és szeretik az emberek amit csinálok, ez pedig nagy örömmel tölt el.
Nem egy "művész családból" származom, ezért talán nehezebb kitaposni az utat, sok mindenre magamtól kell rájönnöm. Viszont nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy amikor gyerek voltam, rengeteg mindenben kipróbálhattam magamat. Amikor pályaválasztásra került a sor, az volt a fő szempont, hogy olyan szakmát válasszák, ami boldogsággal tölt el, így egyáltalán nem zárkóztak el a művészpályától.
Érettségi után az Alternatív Közgazdasági Gimnázium Fotós OKJ-s képzését végeztem el, és ez segített ahhoz, hogy aztán felvegyenek a MOME fotográfia szakra, ahol tavaly diplomáztam.

Vidéki fotóiddal debütáltál a Trendlanden. Miben más számodra a vidék, mint a főváros?
A My town, Siófok II. című anyagom specifikusan a szülővárosomról és a hozzá fűződő érzéseimről szól, ami épp vidékhez köthető. Nem választanám szét a vidéki és a fővárosi táj szépségeit és különlegességeit, mindkettő éppúgy tud inspiráló lenni. A döntőpont az, hogy mit szeretnék egy adott sorozatban megfogalmazni, illetve mi késztet arra, hogy elkészítsem a képeket.
Siófok annyiban más számomra, hogy itt születtem, itt töltöttem a gyermekkoromat, ennél fogva sok emlék és érzelem köt ehhez a kisvároshoz, ami akarva-akaratlanul is arra késztet, hogy fotózzam, amikor otthon járok. Azonban, hogy egy ellenpéldát is felmutassak, most Londonban élek, és ugyanolyan lelkesedéssel fotózom az angliai fővárost is, csak meg kellett találnom azt a szegmensét, amiben leginkább otthon érzem magam.

Hogy kerültél kapcsolatba a Trendlanddel? Milyen más helyeken láthattuk eddig a képeidet?
Elküldtem nekik a legutóbbi fotósorozatomat, ami elnyerte a tetszésüket, így publikálták az oldalukon. Sokáig nem voltam elég bátor, hogy megmutassam a munkáimat - különböző oldalaknak, magazinoknak - de rájöttem, hogy bizony ülni és várni nem a legcélravezetőbb dolog. Mostanra pedig eljutottam odáig, hogy gyakran engem keresnek meg, hogy engedélyt kérjenek a fotósorozataim közzétételéhez. Ilyenkor kapok visszacsatolást a munkáimról, és úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos egy alkotó számára.
Az utóbbi félévben több művészeti portál mutatta be az anyagaimat, ilyen például a Fubiz, iGNANT, Creative Boom, Designcollector, C41- Magazin, Urbanplayer, Fisheye Magazine, AYE Mag, Yatzer, Trendland stb.

Mire vagy a legbüszkébb az eddigi munkásságodban?
Pár éve a budapesti Fotóhónap keretein belül volt egy csoportos kiállításunk néhány MOME-s osztálytársammal. Talán azért vagyok erre a legbüszkébb, mert egy kiállítás mindig jelentős esemény egy fotós, vagy bármilyen műfajban alkotó művész számára.
A nézők fizikai valójukban szemlélhetik a képeket, ami egészen más élményt tud nyújtani, mint a számítógép képernyőjén keresztül vizsgálva. Nagyon jó emlékként tekintek erre vissza.

Mik a jövőbeni terveid?
Szeretek rövid távlatokban gondolkodni, mert akkor nem veszem el a tennivalók sűrűjében, és nem pánikolok be. Ezért ha a konkrét jövőbeni terveimről kell beszámolni, akkor legfeljebb a következő egy évről beszélhetünk. Most az elsődleges, hogy elkészítsem a már tervben lévő két új fotósorozatomat, amit nagyon várok. Valamint az angol nyelvtudásom további fejlesztésével is szeretnék időt tölteni. Természetesen nagyobb álmok, célkitűzések is vannak, mint például bekerülni egy színvonalas galériához, több kiállításon szerepelni vagy szakmailag tovább fejlődni, de ezek nem a következő egy évre szólnak.

A legfőbb inspirációs forrásom… az érzéseim, emlékeim és az aktuális környezet, ami körbevesz.
A kedvenc művészem… nem tudok egy kedvencet kiemelni. Nagyon sok mindenkit szeretek, különféle művészeti ágak területén. Ilyen például Edward Hopper, James Turrell, Louis Barragán, Martine Feipel és Jean Beachameil, Antony Gormley, Ingmar Bergman, Lucien Hervé és még hosszú a sor.
Akkor vagyok a legboldogabb, ha…. sikerül egy képet úgy elkészítenem, ahogy azt előtte megterveztem és elképzeltem.

Itt nézheted meg Marietta többi fotóját:
https://www.behance.net/mariettavarga
https://www.instagram.com/mattivarga/