Egy transznemű férfi küzdelmes, de inspiráló története: az öngyilkos gondolatoktól az önelfogadásig

Ha valaki 8 éves korában tudja, hogy meleg, az oké, ha 30 évesen, az is. De az nem, ha valaki álszentkedik a családja mellett

Ebben az interjúban pedig egy transznemű férfi küzdelmes, mégis inspiráló sztoriját olvashatjátok el. Arra biztat másokat is, hogy fogadják el önmagukat és azoknak, akik megbámulják az utcán, azt javasolja, hogy bátran menjenek oda hozzá és előítéletek helyett inkább tegyék fel nyitottan a kérdéseiket.

Ben (26), Magyarország

„Hosszú éveken keresztül nem bírtam magamat bekategorizálni sehova, ezért egy ponton úgy voltam vele, hogy feladom, nem érzem jól magamat ebben a testben... öngyilkos leszek. Utána belenéztem a tükörbe és átfutott rajtam, hogy mi van, ha nekem pont így kellett születnem és így kell segítenem másokon? De ahhoz, hogy ez menjen, először magamat kell rendbe tennem!”

Mikor óvodából elballagtam és iskolába készültem, már odáig fajult a dolog, hogy úgy döntöttem, inkább nem is megyek el a wc-re, mert egyszerűen nem bírtam elmenni a kislány mosdóba. Olyanokon gondolkodtam, hogy nekem miért kell leülnöm?

– így emlékszik vissza gyerekkorára Ben, aki már 4 éves korában tudta magáról, hogy egy kislánytestbe született kisfiú. Már akkor is lezserebb ruhákat szeretett volna felvenni, autókkal játszani és rövidebb frizurát hordani. „Egyszer az anyukám szoknyát adott rám és egész hazafele úgy mentem, hogy begyűrtem a lábaim közé, hogy nadrágnak tűnjön” – idézi fel egy iskolai fotózás napját. Az első kapcsolata 16 évesen alakult ki egy iskolai szerelem formájában. Mindig heteroszexuális nőkhöz vonzódott, viszont a korai években nehézséget okozott neki az, hogyan identifikálja magát, hiszen nem ismerte a transzneműség fogalmát. Mikor először mutatta be az akkori barátnőjét az anyukájának, egyből leszögezte, hogy nem leszbikus, viszont párkapcsolatban van egy lánnyal – ez is volt egyben az első alkalom, hogy nyíltan beszéltek erről. A szülei szintén sokáig nem értették és ezért nem is tudták kezelni a helyzetet, viszont mindenben támogatták Bent az élete során. Mivel a környezetében sosem találkozott transznemű emberekkel, hosszú éveknek kellett eltelnie, mire legelőször megismerkedett a fogalommal.

Lány testben vagyok, de fiúnak érzem magamat

– ezzel a Google keresési kifejezéssel találta meg végre 18 évesen azt a definíciót, amivel végre azonosítani tudta önmagát és ezzel együtt arra is rádöbbent, hogy nincs egyedül. Ezután elkezdett pszichológushoz és pszichiáterhez járni, ahol rengeteg vizsgálatot végeztek el rajta és egy évvel később arról is kiállítottak neki egy hivatalos szakvéleményt, hogy teljes mértékben úgy működik az agya, mint egy férfinak. A jelenlegi párja támogatása hatalmas segítséget jelent a számára, akivel 2 éve vannak együtt. A barátnője azon a véleményen van, hogy az se érdekli, hogyha leszbikusnak nézik őket, szeretné felvállalni mindenki előtt a kapcsolatukat. A párja édesanyja, amikor először beszéltek, csak egy dolgot jegyzett meg; azt, hogy le se tudnák tagadni, mennyire szerelmesek egymásba. Egyáltalán nem érdekli, hogy Ben transznemű, csak boldognak szeretné látni a lányát. Legjobb tapasztalataként azt emelte ki, hogy a régi gimnáziumi tanárai nagyon nyitottak voltak a tranzíciójára és büszkék voltak rá, hogy megmerte lépni ezt a nehéz procedúrát. Ami a legjobban bántotta, az egy barátja megjegyzése volt, aki szerint soha nem lesz igazi férfi – viszont arra biztat másokat is, hogy csak a támogató nagy többségre támaszkodjanak és zárják ki az életükből azokat az embereket, akik nem segítik az önelfogadásukat. Bennek sokat segített az önelfogadásában és traumái feldolgozásában a művészet. Általános iskolás kora óta beatboxol, verseket és dalokat ír, egyébként pedig szakmailag fotózással és videózással foglalkozik – ezért a cikk zárásaként szeretne megosztani egy darabot a művészetéből.

Érző szívemet mossa a vér, Elúszik benne minden remény, Ami előtte bennem élt, Bennem élt, bennem élt.

/Részlet az "Érző szívemet" című dalából/

Hogyha tájékozottabbnak érzitek magatokat a témában Ben története után, akkor kövessétek figyelemmel a cikksorozat következő részeit is. A következő interjú Filipával (24) és Gi-vel (23) készül, akik egy Bécsben élő, külföldi származású leszbikus pár. A nemi, illetve szexuális identitásukat fogjuk boncolgatni, illetve a környezetük erre irányuló reakcióit – tehát az általuk tapasztalt elfogadást és erőszakot a mindennapokban. Mint ahogy már említettük, Ben szeretne mindenkit egy nyitott párbeszédre invitálni és bármilyen kérdést szívesen megválaszol nektek – amennyiben az őszinte érdeklődésből és nem rosszindulatból fakad. A kerdesekglamour@gmail.com címre írhattok neki és a korábbi interjúalanyoknak is!

Szerző: Horváth Anett