Egy modern Lolita – A hét könyve: Kate Elizabeth Russel: Szép sötét Vanessám

A Szép sötét Vanessám a szerző megjegyzésével kezdődik, amiben tisztázza, hogy a történet nem az ő saját története, csupán a fantázia szüleménye. Később viszont (miután meggyanúsították, hogy lopta a könyv ötletét és teljes cselekményét) egy nyílt levélben már elárulta, hogy valójában a saját tinédzser kori tapasztalatai és az idősebb férfiakkal való kapcsolatai adták a Vanessa fő inspirációját. S bár mindenki maga döntheti el kinek hisz, egy biztos: Russel akár a saját élményeit mutatta be, akár csak kitaláció az egész, a könyvben pont az a leghátborzongatóbb, hogy mennyire ismerősek és általánosak a leírt szituációk.

A történetet Vanessa a saját szemszögén keresztül meséli el, két idősík között ugrálva: először a már felnőtt, teljesen összetört Vanessát látjuk, aki még mindig teljesen függ az abuzív kapcsolatától, majd a 15 éves gimnazista énjét, aki nem találja sehol sem a helyét, nincsenek barátai egészen addig, amíg a negyvenkét éves irodalomtanára, Strane fel nem figyel rá. A bentlakásos iskola éveit leíró történetszál (direkt) hajaz Nabokov Lolitájára (az író a honlapján több tucat művet sorol fel, melyek inspirálták, a Lolita az egyik), azzal a MeToo utáni csavarral, hogy Russel egy percig sem próbálja romantikusnak bemutatni a kapcsolatot. Kíméletlenül vezeti az olvasót az első térdpaskolástól, az első csókon át egészen a kínos, kellemetlen együttlétekig. Mindezt a kortárs világirodalom egyik legmegbízhatatlanabb narrátora meséli, a kamasz Vanessa, aki azt hiszi ez szerelem, ez a végzet, s bár még magának sem meri beismerni, de valójában nem akarja vagy kívánja a közel harminc évvel idősebb tanára intim közeledését, sőt az első zsigeri reakciója mindig inkább az undor, semmint a vonzalom. Ez azért is van, mert míg Vanessa magát kakukktojásnak tartja, a férfi közeledése viszont kívánatossá teszi és megteremti a dark, grunge alteregóját. A gimnáziumi évek alatt játszódó viszony dinamikában megjelennek egy erőszakos kapcsolat ismérvei: a férfi megadja a kontroll illúzióját a lánynak, miközben megtiltja, hogy bárkinek is beszéljen az közös titkukról.

A történet másik fontos szereplője, maga Strane, egy tökéletesen megírt toxikus karakter, aki látszólag Vanessa kezébe adja az irányítást és saját magát sajnálja, el van átkozva, hogy élete szerelme pont a 15 éves tanítványa.

A fullasztó kezdeti kapcsolatot ügyesen ellensúlyozza a felnőtt Vanessa elveszett világa. Még mindig tartja a kapcsolatot Strane-nel, de Strane már kiábrándult, úgy érzi tönkretette az ő szép sötét Vanessáját, és a felnőtté vált lány már egyáltalán nem elégíti ki vágyait. Ez, a jelenben játszódó szál végigkíséri Vanessát az önmegismerés útján, és lassan, nagyon lassan sikerül szembesülnie azzal, hogy az élete legtragikusabbnak hitt románca nem más, mint egy efebofil kizsákmányoló kapcsolat.

A Szép sötét Vanessám szerintem alapmű kéne, hogy legyen, mivel alapjaiban változtatta meg, hogyan beszélünk a fiatal lányokat ért szexuális abúzusról. A MeToo utáni világban rögtön más lencsével vizsgáljuk a Lolita-inspirálta térdzoknik tizenéveseket, és a férfiakat, akik azt állítják ők nem bűnöztek, hiszen a lány maga mondta, hogy akarja. Egy túlszexualizált kultúrában nevelkedett lány vajon mennyire biztos a saját szexualitásában és mennyire képes felmérni az aránytalan erőviszonyokat? Mikor válik majd egyértelművé, hogy az áldozathibáztatás nem opció, és inkább az erőszakot elkövetőt felelősségre vonni? Talán még évek múlva is erről fogunk elmélkedni, de legalább Russel Vanessája addig is mutatja az utat.

Szöveg: Csibra-Kaizler Tamara

Kate Elizabeth Russel: Szép sötét Vanessám, Libri, fordította: Borbély Judit Bernadett, 3999 Ft

Fotó: Libri