Egy modern Bridget Jones történet – A hét könyve: Szellemek

Pár évvel korábban egy memoár-esszékötettel rukkolt elő Minden, amit tudok a szerelemről címmel; ebben bebizonyította, hogy fiatal éveiben gyűjtött tapasztalatai egy egész életre elegendő bölcsességgel látták el. Angliában instant sikert aratott, és onnantól hivatalosan is Alderton lett a húszas-harmincas korosztály romantikus tanácsadója – a The Sunday Times magazin visszatérő rovatában válaszol bonyolult párkapcsolati kérdésekre. A Szellemekben is hasonló témákkal foglalkozik: online randizás nehézségei, a női barátságok átalakulása és a felnövés keserédes élménye Londonban.

A Szellemek a Bridget Jones-rajongók számára nagyon ismerős alaphelyzetből indul: a harmincas éveiben járó gasztroíró Nina szerelmet keres. Amíg legtöbb barátja már inkább a házasságával vagy gyerekneveléssel van elfoglalva, addig Nina egy randikereső appon húzza jobbra és balra a potenciális férfiakat. Lolával, az utolsó szingli barátnőjével megfogadják, hogy ebben az évben márpedig megtalálják maguknak a nagybetűs Társat, aki vicces, őszinte, okos és persze az sem árt ha jóképű. Amikor Nina rátalál Max-re, és már az első randin szóba kerül a házasság, ez a terv hirtelen nem is tűnik többé lehetetlennek. A beszélgetések szuperek, izzik a levegő. Bár Max néha eltűnik pár napra, de hivatalosan nincsenek együtt, Nina miért faggatná? Max nem árul el túl sok dolgot magáról, és nem olvassa el a nő szakácskönyvét. Nina barátaival kicsit ellenséges, de a saját barátai valahogy sose kerülnek be a képbe. Hogyan lehet ilyen zavarba ejtően keveset tudni valakiről, akivel Nina teljes ennyire sok tölt együtt? Sok kérdés felmerül, de a nap végén mégis ott van egy férfi, akiben látszólag rengeteg a lehetőség.

Amikor nem a következő szakácskönyvén dolgozik, vagy nem a kiismerhetetlen Max-szel van, Nina a demenciával küzdő apukájával tölti az idejét. Az apa néha még szellemileg jelen van, de egyre gyakrabban valahol máshol jár. Felesége keserűen tűri az ápolónő szerepét, érzi a felelősségét, de elvágyódik egy kevésbé komplikált életbe. Alderton gyengéden ábrázolja a szülő-gyerek viszony megváltozását, a bonyolult családi szállal egy olyan réteget ad az alapvetően szerelem-centrikus történetnek, ami kiemeli a többi hasonló könyv közül: ettől lesz mélyebb és nagyon emberi. Hasonló érzékenységgel közelíti meg a nők közötti barátságokat, amelyek az évek alatt akaratlanul is átalakulnak, és a prioritási sorrendben is új helyet kapnak. Viszont a városból kiköltöző általános iskolai, és a kicsit szeleburdi örök szingli barátnők is biztos pontok Nina életében, akik megkérdőjelezhetetlenül ott állnak mellette, legyen szó bármiről. A regényben a legnagyobb csavar az, hogy mindvégig egy szerelmeslevél volt: a barátsághoz.

A Szellemek tele van szerethető karakterekkel, releváns élethelyzetekkel, könnyed humorral. A cím egyrészt utal a randi appok rutinos használói által jól ismert jelenségre, a „ghosting”-ra, amikor egyik napról a másikra (általában) a férfi minden magyarázat és előzetes jel nélkül felszívódik. De Nina történetében ez a fogalom új értelmet nyer: az apukája betegségével az elhalványuló gyerekkorának; a most már elfoglalt és az „igazi” felnőtt életet élő barátaival a vad, felelősségektől mentes fiatal éveinek a szellemei kísértik. Alderton a kezdődő felnőttlét válságát írta meg, ami a könyvben is legalább olyan zűrzavaros és komplikált, mint az életben. A könyv viszont nem kiutat mutat ebből a labirintusból, hanem olyan, mint egy örök optimista útitárs, aki folyamatosan arra biztat, hogy lesz ez még jobb is, mert a következő nap, hónap, év biztosan valami fantasztikusat tartogat számunkra – és ezt olyan meggyőzően mondja, hogy minden szavát elhisszük.

Szerző: Csibra-Kaizler Tamara