Egy magyar egyetemista alkotása is kijutott Cannes-ba a filmfesztiválra - interjú Beleznai Márkkal

A 16 perces alkotásban Kornél a tizenéves filmőrült és Hanna a kissé elvarázsolt negyvenes egyedülálló nő találkoznak. Aztán pár nap múlva találkoznak még egyszer, és lassan ráébrednek, hogy több közös van bennük, mint gondolták. A két, elsőre eltérő személyiség között hasonló múltbeli élményeik miatt – vagy éppen azok ellenére – egy valószínűtlen kapcsolat kezd kialakulni. A főszerepekben Gryllus Dorka, Kenéz Henrik Ágoston és Egri-Rónay Benjamin láthatók.

1998 óta megrendezésre kerülő Cinefondation programba a világ filmes képzést nyújtó egyetemeinek hallgatói nevezhetik diploma- és vizsgafilmjeiket. Évente több mint 2000 alkotás érkezik be, melyből a zsűri a programba 15-20 filmet válogat be és a legjobb hármat díjjazza a fesztivál során. A tavalyi, 2019-es válogatásban Moldovai Katalin Mozgóképművész mesterszakunkon 2017 diplomázott hallgatónk Ahogy eddig című diplomafilmje szerepelt.

Beleznai Márkkal beszélgettünk a kisfilmje és a nevezés kapcsán:

A koronavírus-járvány miatt a filmipar is szembesült jónéhány problémával. Mit gondolsz, milyen lesz így idén cannes-i filmfesztivál?

Amit már biztosan lehet tudni, hogy a nagyjátékfilmek nem kerülnek zsűri elé. A kisjátékfilmes és a Cinéfondation szekciók viszont a legfrissebb hírek szerint vetítésre és díjazásra is kerülnek valamikor ősszel.

Hogy történik egy ilyen fesztiválra a nevezés?

Szerencsére nincs túlbonyolítva a rendszer. Én magamnak intéztem a nevezéseket eddig, és mindig online történik, általában a fesztivál saját honlapján. Kérnek egy megtekintőt és pár információt a filmről. A neheze akkor jön, ha beválogatnak. Akkor rengeteg dokumentumot, képeket, posztert és előzetest is össze kell állítani a fesztivál részére.

Mi inspirálta a te kisfilmed történetét?

Négy-öt valós történetből indultam ki, amiket hallottam, vagy velem megtörténtek. Ezeket gyúrtam össze, dramatizáltam. Úgy gondolom, hogy ha a karakterek hitelesek és a helyzetek is valószerűek, akkor a leghétköznapibb szituáció is önmagán túlmutatóvá válhat, és miden néző felfedezhet benne valamit, ami a sajátja.

Milyen volt együtt dolgozni egy ilyen a stábbal?

Mivel a film a METU-n, vizsgafeladatra készült, a stáb elég kicsi volt, az állandó emberek a színészek, Kenéz Ágoston és Gryllus Dorka voltak, Barna Máté operatőr, Kőváry Dani vágó és én. A többi munkakörben többen is megfordultak, de úgy gondolom, ez mindig így van egy vizsgafilm esetén. Mivel mindenki lelkesedésből dolgozott, végig jó kezekben éreztem a filmet. Az Agapé volt az első komolyabb próbálkozásom filmrendezésben, és nagyon jó érzés volt látni, hogy amit leírtam valósággá válik a kamera előtt.