Egy házasság, ami csak szexről és veszekedésről szól - 365 nap: Ma kritika

„Tudod, mit szeret Massimo? Hát csináld azt!”

1 óra 51 perc. Ennyivel lett kevesebb az életem. Az első 365 nap, ami 2020-ban jött ki Blanka Lipinska regénye alapján, még legalább szólt valamiről. Laurát, a lengyel sales-est a nyaralás alatt elrabolja a maffiavezér, Massimo, és fogva tartja annak a reményében, hogy 365 nap alatt beleszeret. Itt volt egy történet, befigyelt a Stockholm-szindróma, és tisztességesen le lehetett húzni, hosszasan ecsetelve, milyen káros üzenete van a filmnek, ahogy arról korábban is írtunk.

Tehát, a folytatásban 2 perc 14 másodpercnél már eldurran egy csók, és az asztalon döngeti Massimo az aráját, aki előtte beközölte: „Nincs rajtam bugyi.” Gyors egymás utáni vágójelenetek következnek, majd érkezik Olga, a barátnő, akinek legfőbb tanácsa a házassággal kapcsolatban: „Tudod, mit szeret Massimo? Hát csináld azt!” Minden feleség nevében köszönöm Olga ezt az értékes tanácsot.

Így már össze lehet fűzni a két rész mondanivalóját, ami nagyjából így fest: Hódolj be a férfinak, rendeld alá magad, és tedd azt, amit ő akar. Szóval, mi a házasság titka? Tedd boldoggá a férjedet, és elégítsd ki minden vágyát.

Laura pedig ebben remekel, hiszen a film első fele tényleg csak a végnélküli szexről szól. Szinte már ámulatba ejtett, hogy hányféleképpen - és kamera állást tekintve, hány szemszögből -, képesek hódolni a csillapíthatatlan szexuális étvágyuknak. Közben pedig semmit sem bíztak a képzeletre, és nem sokat segített az, hogy mondhatni szép, vonzó színészekkel dolgoztak. Ennek a fényében a sokadik szexjelenet után arra jutottam: igazából nézhetnék simán pornót is. Annak talán még története is lenne.

Mert az nem nagy sztori, hogy Laura beveti az összes létező szexketyerét, így őrizve szerelmük és vágyuk lángját, mintha másképp nem is lehetne tenni egy kapcsolatért, csak maszturbálással, vibrátorral és szado-mazóval. Aztán amikor nem vonaglik lassított felvételen az újdonsült maffiafeleség, akkor nagyokat sóhajtozik, és panaszkodik arról, milyen szar élete van. Végigszexelik a Riviérát, az összes paradicsomi helyszínt az első negyedórában, aztán előadja a gazdag bebörtönzött feleség szerepet, akinek az élete nem szól semmiről csak a Ferrarival furikázásról, a pénzköltésről, a kényelem és luxus élvezetéről. Massimo természetesen adja is alá a lovat, hiszen random megjelenik egy csajos ebéden az étteremben, és felállítja az elragadó kanáriját egy mars haza a kalitkába csibém nézéssel. De hogy miért, milyen okból, azt teljesen mellékesnek találták a tudtunkra adni. Ám most kapaszkodjanak meg a feminista lelkűek: a kis babygirl-ünk néha megtalálta a hangját! Olykor elmondott egy-két nagy nőnek álcázott durcás kislány megjegyzést, de ezzel ki is merült érdekeinek megvédése.

A legklisésebb és legsemmitmondóbb történet Oscar kategóriájában biztos befutó lenne

A film második felében már előálltak a készítők valami történetszerűséggel és a szoftpornó kapott egy szappanopera beöntést. Aki úgy nőtt fel, hogy a végig kellett néznie az anyjával vagy a nagymamájával délutánonként a Vad Angyalt, a Tiltott szerelmet, a Paula és Paulinát, stb., annak kérem szépen nem sok meglepetést fog okozni a film. Két kamatyolás között az összes klisét elpuffantották, minden szokványos ármánykodást és drámát. De még napjaink sorozatainak tipikus kellékszereplője is előkerült: Nacho, a kertész, aki olyan sablonos kérdéseket tesz fel: „Miért van az, hogy a rendes lányok mindig a rosszfiúk szeretnek bele?” és nem győzi körbedongani a nőt.

Ha esetleg nem lenne nyilvánvaló, kertészünk hasonló adottságokkal rendelkezik, mint Massimo. Vagyis: két jóképű, kigyúrt, tetovált, erős jellemű, karizmatikus férfi igyekszik megkaparintani Laura szerelmét, aki válogathat az alfa és az érzékeny férfi közül. Majd a szerelmi háromszögből hirtelen – de mint mondottam, megjósolhatóan – családi háborúba keveredünk, és a második rész is újfent olyan sejtelmesen zárul, mint az első.

Mindezt pedig képesek voltak megfejelni a készítők egy halom rettenetes zenei aláfestéssel, rémséges popszámokkal, mint akik biztosra akartak menni: nemcsak az nézők szeme világát, hanem a hallásukat is kinyírják. A bűnlajstromjuk azzal folytatódik, hogy az előző részből ránk maradt kérdéseket elintézték nesze semmi fogd meg jól válaszokkal. Mi történt a balesetnél? Hogyan élte túl Laura? Miért nem rázza meg egy hangyányit sem a gyereke elvesztése? Mintha ezek lennének a legmellékesebb kérdések az ég egy adta világon, és semmilyen kielégítő magyarázattal nem szolgálnak. Ez a film nem szólt másról, mint három szép, de fejlődni nem képes karakterről, akik luxus körülmények között szexelnek és panaszkodnak majdnem két órát.

Lehet, velem van a baj, és túlspilázom a filmet, amit elkönyvelhetnék egy simán erotikus, tán még romantikusra hajazó produkciónak, és csak be kellene érnem azzal, amit látok, anélkül, hogy gondolkodnék rajta. Biztos vagyok benne, hogy sokak tetszését el fogja nyerni, pláne a rajongókét, de én az első után úgy éreztem: sikerült a folytatással még mélyebbre csúszni.

Szerző: Wadolowski-Balogh Orsolya