„Engem nem futószalagon gyártottak” - Portré a Sziget Fesztivált megnyitó Dua Lipáról
Divatikon, aktivista, magasan az egyik legjobb előadó, és még mindig csak 26 éves. Dua Lipa angol-albán énekes augusztus 10-én látogat el ismét Magyarországra, hogy egy ütősnek ígérkező bulival nyissa meg a két év kihagyás után visszatérő Sziget Fesztivált.
Ezeket láttad már?
A 2017-es mega nyári slágere, a New Rules az electro-pop refrénjével és a csajos pizsamapartit idéző videóklipje meghozta számára a világhírnevet, utána pedig rendre a lejátszási listák legelején találta magát. Olyan nevek bukkannak fel Dua Lipa kislemezein, mint Martin Garrix, Calvin Harris, Yung Thug, Megan Thee Stallion vagy Elton John. A 2020-as világszintű lelassulás és elzárkózás közben Lipa egy pillanatig sem unatkozott, Zoomon adott koncerteket, a nappalijában rendezett házibulikat a (már beoltott) barátainak, és nem mellesleg közben legyártotta az elmúlt pár év egyik legsikeresebb albumát, a Future Nostalgiát.
Irány London!
Dua Lipa szülei, Anesa és Dukagjin lányuk születése előtt pár évvel hagyták hátra a polgárháború sújtotta koszovói Pristinát, ahol szisztematikusan üldözték az albán kisebbségűeket – mint Lipa családját is. Bár az énekes már Angliában született és az általános iskolát is ott kezdte, otthon mégis ápolták az albán hagyományokat, és tartották a kapcsolatot a távoli rokonokkal. Amikor tizenegy éves lett a család visszaköltözött Koszovóba, Lipa pedig gyorsan felvette az új hely ritmusát, és miután 2008-ban kikiáltották az ország függetlenségét, egy teljesen modern, nyitott korszak kezdődött a nemzet életében. Olyan világsztárok töltötték meg esténként a főváros stadionjait, mint 50 Cent vagy Snoop Dogg; ezek az impulzusok pedig még közelebb hozták hozzá a zenét és az előadóművészet iránti rajongást. A szereplés és az éneklés egészen kiskorától kezdve a vérében volt, tizenöt éves korában pedig sikerült meggyőznie a szüleit arról, hogy Londonba költözhessen. Lipa ma már úgy gondolja, ha akkor is rendelkezésre álltak volna a mai streaming felületek, akkor talán Koszovóban kezdi el építeni a karrierjét. Az akkor még meggondolatlannak és kicsit őrültnek tűnő ötlet valójában Lipa kristálytiszta víziójának az első lépése volt.
Londonban, a nemzetközi turnékat és fesztiválokat járó énekes az iskola mellett a Sohóban dolgozott, és a Youtube csatornáján építette az előadói portfolióját különböző cover-dalok feltöltésével. Egy barátján keresztül ismerte meg Ben Mawsont, aki akkor még szórakoztatóipari ügyvédként dolgozott, de már Lana del Rey menedzselésével megkezdte saját ügynökségének az építését. Mawson felfigyelt a fiatal Lipa csiszolatlan tehetségére, a szárnyai alá vette, és azóta is ő menedzseli. „Amikor belépett a szobába, egyértelmű volt, hogy zeneileg még nem tud sok mindent letenni az asztalra, de a személyisége és a kisugárzása egyből megfogott... és persze az ambíciója.”
Az elkövetkező időszakban Lipa több mint 160 dalt készített egy csapat szövegíró támogatásával, és lépésről-lépésre várta, hogy még több koncertre hívják, még több helyet töltsön meg emberekkel. Az akkor tizennyolc éves Dua Lipa tisztában volt vele, hogy a zeneipar nem kedvez a nőknek, pláne nem a fiatal nőknek, viszont arra az időszakra úgy emlékszik vissza, hogy az ő közvetlen környezete támogató volt, és megvolt a szabadsága – viszont úgy érezte, folyamatosan bizonyítania kell, hogy „ez tényleg én vagyok, engem nem futószalagon gyártottak”.
Az új szabályokkal új szintre lépett
2017-ben jelent meg a Dua Lipa című albuma, rajta a New Rules című számmal, ami nem csak a szigetország rádióit hódította meg, hanem már a tengerentúlon is elkezdtek felfigyelni Lipára. Mawson és Lipa kollaborációjának az elejétől kezdve a világhír volt a közös célja, egyikük sem elégedett meg csak az angol toplistákkal. 2018-ban tért vissza a stúdióba, hogy felvegye második albumát, akkor már egy újfajta szabadságérzettel, amiről a GQ-nak így nyilatkozott: „Már tényleg bármit megtehetek.” A hirtelen jött hírnévvel azonban meg kellett küzdenie, és ezzel együtt a siker árnyoldalával is: a negatív kritikákkal és az online trollok kommentjeivel. „Az egy dolog, ha kritizálnak, és közben tudom, hogy a legjobbat nyújtottam – és az egy másik dolog, amikor tisztában vagyok vele, hogy esélyem se volt a legjobb formámat hoznom, mert annyira szétforgácsoltam magam a folyamatos munkában.” Akár félre is tehette volna a tehetségét kétségbe vonó hangokat, ám fordított egyet a helyzeten és elszántan dolgozni kezdett a következő nagy dobásán, amiről ő is tudta, hogy olyan munka lesz, ami mellett lehetetlen lesz szó nélkül elmenni: „Be akartam bizonyítani, hogy igenis meg tudom csinálni, és itt van a helyem.”
Az igazán nagy fordulatot végül a 2020-as év hozta meg számára, amikor a pandémia hirtelen megálljt parancsolt a turnézásnak és a tömegek előtti fellépéseknek – mondanunk sem kell, hogy a zeneipart különösen keményen sújtotta az a két és fél éves szünet. Lipa azon előadok egyike volt, aki kreativitást és inspirációt merített ebből az időszakból, a technológiának hála pedig könnyebben tudott alkalmazkodni a megváltozott helyzethez: márciusban James Corden műsorában egyenesen a lakásából, videochaten mutatta be a „Don’t Start Now” című számát, Jimmy Kimmelnél pedig Zoomon keresztül, vendégházigazdaként lépett fel - utóbbi fellépését közel ötmillióan követték élőben.
A kényszer szülte bohókás online előadásmód mellett természetesen a Future Nostalgia album zenei vívmányai, fülbemászó dallamai is hozzájárultak a pozitív reakciókhoz. Dua Lipa már régóta gondolkodott a „future nostalgia” mint koncepció felhasználásán, de egy zsigeri megérzésre hallgatva inkább várt a megfelelő pillanatra. A karantén alatt dalszövegíróival és producereivel együtt egy saját, teljesen új hangulatú világot teremtettek az albumnak; a „Levitating”, a „Physical” vagy a „Love Again” a spontán összehozott baráti házibulikon és a korlátozások utáni hatalmas partikon is megállják a helyüket – egyszerűen magukkal hordozzák a jókedvet és a felszabadult szórakozás örömét.
Szabadságmozgalom, koszovói gyökerek, politikai aktivizmus
A színpadon profi előadó, interjúk közben laza és sziporkázó, a közösségi médiás felületeken pedig egy olyan fiatal nő, aki ambiciózus, és nem fél az ismeretlentől, miközben nagyon is jól érzi magát a bőrében. Az Instagram oldalát görgetve azonban szembetűnik a konzisztens és kiemelkedően szenvedélyes társadalmi és politikai aktivizmus, amit a legtöbb hasonló sztár nem merne így felvállalni. Lelkes támogatója a brit Munkáspártnak és az amerikai progresszív szenátornak, Bernie Sanders-nek, rendszeresen kifejezte a Black Lives Matter mozgalom és a palesztin emberek melletti szolidaritását. A koszovói gyökereit és az ország szabadságmozgalmát nagyon közel érzi a szívéhez, és a fiatalkori tapasztalatai a balkáni államban egy életre meghatározták, hogyan viszonyul más elnyomott csoportokhoz; képtelen szó nélkül elmenni az igazságtalanság mellett - „Ez egy óriási része az identitásomnak”.
Ugyanez a tettrekészség vezérelte arra, hogy elindítson egy kortárs zenei és művészeti hírlevelet a Service95-t. Az énekes egy meghatározó platformot szeretett volna létrehozni, nemzetközi újságírók bevonásával a hírlevél mellett a weboldalt is építik, ahol még könnyebben és gyorsabban elnavigálhatunk a legizgalmasabb új előadók és művészek munkái között. „Énekesként és dalszövegíróként a személyes tapasztalataimat akarom megosztani, hogy akik hallgatják a számaimat, magukra ismerjenek és osztozzunk az élményen. A Service95 is erről szól – a közösség ideáljáról.”
Dua Lipa tudatosan és következetesen építi a karrierjét, és amikor azt gondolnánk, már elérte a határokat, hozza a váratlant, és teljesen felborítja az eddigi játékszabályokat. A Spotify történetében ő az első női előadó, akinek sikerült átlépnie az egymilliárd stream álomhatárát, a fellépésein rendszeresen teltházas közönséggel együtt tombol, és tervei szerint még legalább két Future Nostalgiához hasonló volumenű lemezzel fog előrukkolni a jövőben – borítékolhatóan elsöprő sikerű lesz. Végülis, ha a legenda, Elton John úgy nyilatkozik róla, mint „aki tényleg bármire képes”, akkor azt egyszerűen nem lehet kétségbe vonni.
