Dirk Rossmann megálmodta, majd megírta milyen jövő vár ránk – megjelent A polip kilencedik karja című öko-thriller

Vissza tud emlékezni egy meghatározó eseményre, amikor először gondolkozott el komolyan a klímaváltozáson?

Nem úgy történt, hogy egyik pillanatról a másikra megvilágosodtam. Az egész talán 1991-ben kezdődött, amikor létrehoztam a Világ lakossága nevű alapítványt egy barátommal. Már akkor láttuk, hogy az ember egyre inkább terjeszkedik és ez így fenntarthatatlan: évről-évre 75 millióval nő a Föld lakossága. Kiszorítjuk az állatokat, kiírtjuk a trópusi esőerdőket, és fajok hallnak ki miattunk.

Miért pont a könyvet választotta, mint médium, amin keresztül az emberekhez szól?

Igazi könyvmoly vagyok, mindig is rengeteget olvastam: Balzacot, Goethét, Dosztojevszkijt, és még sorolhatnám. De ez távolról sem jelentette azt, hogy könyvet is akarok írni. Míg nem 2018-ban két hamburgi író felkeresett, hogy írjuk meg az önéletrajzomat. Szerintem elég jól sikerülhetett, mert rövid időn belül a Spiegel Bestseller-listájának első helyére került. Úgy gondoltam, hogy az írói pályám ezennel véget is ért. Majd 2019-ben volt egy álmom, ami két héten keresztül minden este visszatért. Az álmok után még órákig forgolódtam és érlelődött bennem a könyv gondolata, mert kaptam egy üzenetet, amit mindenképpen meg akartam osztani: a Föld védelme érdekében Kína, Oroszország és az Egyesült Államok össze fog fogni egymással.

Nem túl utópisztikus ennek a nagy globális együttműködés gondolata?

1958 óta létezik az úgynevezett Keeling-görbe: Charles David Keeling a Mauna Loa vulkán hófödte csúcsán kezdte el mérni a világ CO2 kibocsájtását, ez lett aztán a referencia értékünk. Globálisan, az utóbbi húsz évben, a CO2 kibocsájtás egyre csak növekedett. Bár az Európai Uniónak ezen a téren vannak sikerei, viszont egyedül nem tud komoly eredményeket elérni. Azért foglalkozom a könyvemben a három nagyhatalom összefogásával, mert egyben ezek az országok a legnagyobb kibocsájtók is egyben, a világ teljes emissziójának 50%-át ők teszik ki. A történetben kijelentem, hogy ezek a nagyhatalmak, egyszer csak – ha akarnak, ha nem – együtt fognak működni, hogy a károsanyag kibocsájtás csökkenjen. Nem tudom pontosan mikor, de hiszem és bízom abban, hogy belátják: elkerülhetetlen az összefogás. Nekik is vannak gyerekeik, akikről gondoskodni kell, nekik is kell majd lélegezniük, közös érdek lesz, hogy megmaradjon a bolygó. Úgy gondolom a következő tíz évben egy robbanásszerű tudásgyarapodás várható, aminek következtében már nem csak a fiatalok fogják érezni a klímaveszély súlyát, hanem mindenki más is – beleértve a politikusokat is.

Mivel közeli ismerőse pár befolyásos személy, elképzelhető, hogy a regényben megjelenő titkos, színfalak mögötti jelenetek megírásához a saját tapasztalatit is felhasználta?

Ezeket a leíró részeket semmiképpen sem szabad túlértékelni. Tény, hogy ismerem a korábbi német kancellárt, Gerhard Schrödert, illetve a korábbi német államfőt Christian Wulffot, de ők már nincsenek hatalmi pozíciókban. Szintén találkoztam korábban nemzetközi vezetőkkel és Merkel asszonnyal is, de ezek nem voltak bizalmi viszonyok.

A polip kilencedik karjában a világ minden tájáról ismerhetünk meg szereplőket: az afrikai fegyverkereskedőtől kezdve, a brazil szakácson át egészen a rideg orosz diplomatákig mindenki szerves része a történetnek. Milyen érzés volt ennyi különböző ember bőrébe belebújni és hitelesen írni az életükről?

Azt hiszem van egy ilyen képességem, hogy azonosulni tudok más emberekkel, és hogy képes vagyok meglátni a sokszínűségüket. Ez azzal is összefügg, hogy tíz éven keresztül jártam terápiára, hobbi szinten mindig is foglalkoztatott a pszichoanalízis, ezáltal sikerült a saját pszichémet is jobban megismernem. Remekül bele tudom magam élni mások lelkivilágába, meg tudom érteni a többi embert, és nem hozok gyors ítéleteket másokról. Így nem volt probléma a különböző karakterek megírása sem.

Istenes Bence és Dirk Rossmann

Nem volt nagyon nyomasztó ennyire behatóan foglalkozni a klímavészhelyzettel?

Alapvetően egy pozitív embernek tartom magam, szeretek az unokáimmal játszani és teniszezni; de az említett vidám oldalát a személyiségemnek egy időre ki kellett kapcsolnom. A polip kilencedik karjával foglalkozni, és a klímaváltozást így látni megterhelő volt. 2020 januárja és augusztusa között dolgoztam a regényen, ez alatt az idő alatt hat hétig hasnyálmirigy gyulladásom volt, és annyira beleástam magam a munkába, hogy feleségem szerint elviselhetetlen voltam. Ám másképp ezt nem lehetett megírni, egy ilyen téma feldolgozása teljes személyt követel. Annak ellenére, hogy nyomasztó volt ennyit foglalkozni a klímaváltozással, annyiban meghagytam az optimizmusomat, hogy a 2100-as idősíkban már megnyugodva tekintünk vissza, összességében egy pozitívabb képet sugároz, hogy megoldottuk a problémákat. Ezzel magamon és az olvasón is könnyíteni akartam.

Ön egyszerre sikeres európai üzletember, apuka és már négyszeres nagyapa is. Hozott olyan döntéseket, melyekkel kompromisszumot kellett kötnie a szerepei között? Például olyan gazdaságilag jó befektetések, amik hosszútávon rosszat tesznek a bolygónak és a következő generációknak?

Ha mindent helyesen csinálnék, be kellene zárnom a boltokat. Tény, hogy a krémjeink előállításához pálmaolajra van szükség, mindazonáltal az elmúlt öt évben, a cégünk sokat tett a bolygónk védelmének érdekében. A sajátmárkás termékeinket mikroplasztik mentesen állítjuk elő és újrahasznosított műanyagot használunk, ahol csak lehet. A legújabb eredményünk ezen a területen, a fiam, Raoul kezdeményezése, egy 50% emisszió csökkentés ígért úgy, hogy a kompressziós technológiának köszönhetően ugyanazt a mennyiségű és hatóanyagú sprayt kisebb üvegben tudjuk árulni. Hasonlóan jelentős eredményeket értünk el a csomagolás technika és a logisztika területein is. Németországban már évek óta, és idén már Magyarországon is közzétettük a Rossmann Fenntarthatósági jelentése, amiben beszámolunk az innovációinkról.

A csavarokkal teli thrillerében hatalmas jelentősége van az egyéni döntéseknek. Mit gondol mennyire fontos, hogy a mindennapi életben tudatosan éljünk, és mennyire kell a nemzeti vagy éppen globális politikára bízni a klímahelyzet megoldását?

Egyértelműen ott kell elindulni, ahol a legnagyobb hatást tudjuk elérni. A klímahelyzet egyik kulcskérdése a világ lakosságának folyamatos növekedése: Nigerben egy átlagos nő hét gyereket hoz világra. Bár globálisan nem ez a tendencia jellemző, de a világ egyes részein probléma a túlnépesedés. Illetve, mint a regényben is említem, azokat az anyagi javakat, amiket fegyverkezésre költünk, inkább a leszerelésre, és annak révén más ügyekre, területekre kell allokálni. Ami az egyéni és az állami felelősségvállalást illeti, úgy vélem a kettő meghatározza egymást, kölcsönhatásban léteznek. Rendelkezésre állnak azok a pénzügyi és adminisztratív keretek, amikkel ösztönözni lehet.

A polip egy nagyon enigmatikus élőlény, sokan úgy gondolják egy aszteroida becsapódást követően jelenhettek meg a bolygónkon, valódi földönkívüliek. Maga mégis a polipot választotta központi metaforának.

A feleségemtől kaptam meg Sy Montgomery kanadai kutató polipokról szóló könyvét. Innen tudom, hogy ez az állat rendkívüli képességekkel rendelkezik, képes a hangulata alapján változtatni a színét, és nagyon jó kapcsolatot tud kialakítani az emberekkel, alkalmazkodik hozzánk. Rendkívüli fizikai képességekkel is rendelkeznek. Mindezek mellett egy rendkívül intelligens teremtményéről van szó. Ilyen módon a polipot láttam az állatvilág megtestesítőjeként. Fontos volt az is, hogy tengeri élőlények, és sajnos a globális felmelegedés súlyosan megviseli a tengeri élővilágot, jobban, mint a szárazföldit. Arra akartam felhívni a figyelmet, hogy az ember felelőtlen cselekvése az egész világot veszélybe sodorja.

Szerző: Csibra-Kaizler Tamara