Daisy Ridley élete így fordult a feje tetejére a Star Wars-nak köszönhetően
Attól függetlenül, hogy éppen kétdimenziós szerepeket utasít vissza, vagy a mentális egészségére helyezi a hangsúlyt, a Star Wars: Az utolsó Jedik Daisy Ridley-je nem követi a nagykönyvben megírt szabályokat, és ez nagyon menő.
Ezeket láttad már?
Daisy Ridley egy éneklő Bonjour!-ral lép be az apró montreali sushi étkezdébe – éppen franciául tanul, ameddig itt forgatja a Chaos Walking disztópikus trilógiát. Eddig sikerült már elsajátítania pár kulcsfontosságú kifejezést az ételrendeléshez. Egy vidám "excusez-moi" mosolyra is fakasztja a fiatal pincért, amint elvezet bennünket az asztalunkhoz.
A Diorhoz és az egyedi tervezésű Chloéhoz fűződő rajongása tagadhatatlan a vörös szőnyegen, most azonban a huszonöt éves Ridley egy sima fekete atlétát és trottyos, szürke farmert visel. A sötét, kontyba csavart hajával és a maga után húzott bőrönddel inkább fest úgy, mint egy zaklatott ingázó, mintsem a Star Wars megagalaxisának legfényesebb csillaga.
A színésznő és a Star Wars-béli karatere közti hasonlóság már szinte komikusan – kozmikusan? - kísérteties. Ahogy a Jedi-tanonc Rey-t, úgy Ridley-t is kiemelték a homályból (a londoniból, nem egy szemétdombról Jakkuból) és egy olyan szerepben landolt, aminek igencsak nagy a felelőssége: újraéleszteni minden idők legnépszerűbb filmszériáját, miközben önmagát is tartania kell olyan legendák mellett, mint Carrie Fisher, Harrison Ford és Mark Hamill, aki visszatér Luke Skywalker szerepében a Star Wars: Az utolsó Jedikben.
Reyhez hasonlóan Ridley is épp most próbálja kitalálni, mit csináljon és ki legyen, miközben az élete olyan hirtelen változott meg, mint amilyen gyorsan vált hipersebességre az Ezeréves Sólyom. "Igen", helyesel a kifinomult hasonlatra, "azzal a kivétellel, hogy nekem nincs tehetségem" – megáll, hogy átgondolja mit is mondott – "vagyis, én nem vagyok Erőérzékeny". A jelenlegi filmes projektjei azonban mást sugallnak: nemrég szerepelt Kenneth Branagh Agatha Christie-adaptációjában, a Gyilkosság az Orient expresszen legújabb feldolgozásában, de a Rey-t követő időszakában minden megjelenik az Ophelia film főszerepétől Will Gluck sztárok hangjától hemzsegő Peter Rabbit animációjáig. Lehet, hogy nem kapott teljeskörű Jedi-kiképzést, de ez a lány nagyon is tehetséges.
A nagypresztízsű munkák mellett Ridley egy erős rajongótábor középpontjában is találja magát. Reyben a lányok és a fiatal nők végre megtalálják azt a női Star Wars hőst, akinek a szerepét eddig csak férfiaknak tartogatták: akinek az a sorsa, hogy megvédje a galaxist. Rey egy lézerkardos Jedi, aki egymaga megmenti a világot (és a John Boyega által alakított Finnt). És Ridley hozzá hasonlóan egy újfajta női sztár, olyan, aki egy multimilliárd dolláros márka élvonalában áll és mégis elég önbizalmat érez ahhoz, hogy egy Disney vezérekkel teli teremben is ragaszkodjon ahhoz, hogy a Rey babák nemcsak lányoknak valók (de erről még többet majd később).
Láttad az Igazából szerelem című filmet? Ettől a ténytől ki fogsz akadni
Láttad az Igazából szerelem című filmet? Ettől a ténytől ki fogsz akadni
Persze, Rey és a hírnév nem jött olyan egyszerűen. Emlékszel a gurulós bőröndre? Ezután Londonba igyekszik, ami savlekötőként szolgál a stressztől dagadó hollywoodi életében. "Problémáim voltak a gyomrommal tavaly", vallja be. "Annyira stresszes voltam, hogy a hasam konkrétan kilyukadt". De nem a vezetőkkel való találkozások, a sikoltozó rajongók vagy a végtelen fotózások okozták ezt. "Az volt, amire mindenki figyelmeztetett: az életed meg fog változni. Készen állsz?", mondja. "Én meg hogy állhattam volna rá készen? Nem tudtam, mi következik".
De íme, amit remél a továbbiaktól: együtt dolgozni a hőseivel, Emma Thompsonnal, Wes Andersonnal és/vagy Meryl Streeppel, lediplomázni – tavaly elvégezte első online szociális tudományok kurzusát, amit januárban folytatni fog -, és talán szülni pár "gyerkőcöt". De először: nyolc vegán sushi tekercs, szilvabor (az ő ötlete), és egy őszinte beszélgetés arról, hogyan igazítja az életét Daisy Ridley-hez, a csajhoz a Star Warsból. Ez jó kezdetnek tűnik.
Jó hallani, hogy hazamész a hétvégére. Az intergalaktikus hírnév hatással van a családi életedre is?
Fura a családomnak. A nővérem, aki Londonban él és nagyon hasonlít rám, úgy gondolom, sokszor érzi, hogy az emberek megbámulják. Ezen a héten az anyukám mesélte, hogy egy pasi odament hozzá és azt mondta, "Úristen! Annyira büszke lehet a lányára", ő meg azt válaszolta neki, "Mindegyik gyerekemre büszke vagyok".
Nehéz normálisnak maradni, igaz?
Nem (nevet). Az emberek egy kicsit úgy gondolják, "Te jó ég, a te életed teljesen más, mint az enyém". De nem az. Mindenkinek ugyanolyan problémái vannak. Mindannyiunknak van állása, és elveszítjük azt. Jól érezzük magunkat, vagy nem érezzük jól magunkat. És ennyi az egész, érted? Annyiban változott, hogy egyes embereknek bizonyos elvárásaik vannak velem kapcsolatban mielőtt megismernének, és ez rossz, mert nem vagyok olyan, mint amire gondolnak.
Szerinted mire számítanak?
Hogy vicces vagyok és folyton beszélni akarok. Pedig nem, szeretek csendben is lenni. Lehetett volna ez másként is, de egyszerűen nem vagyok olyan. Volt egy asszisztensem pár percig, mert felajánlották. De egy nap után úgy voltam vele, hogy "Nekem ez nem tetszik. Nem szeretem, hogy más hozzon helyettem olyan döntéseket, amiket nekem kéne". Nagyon elfoglalt vagyok, igen, de nem vagyok annyira elfoglalt, hogy nem tudok magam dönteni. Azt akarom, ha engem hívnának személyesen azzal, hogy hánykor szeretném, ha felvennének reggel.
A munkád nagymértékben megváltozott.
A karrierem teljesen megváltozott. Száz százalékosan. És ez zseniális. A Star Wars nélkül nem tudtam volna elmenni a Gyilkosság az Orient expresszen meghallgatására. És egy kicsit bizonytalannak éreztem magam emiatt, mert úgy gondoltam, nem vagyok elég jó hozzá. Amikor felajánlották a szerepet, akkor megkérdeztem Kentől (Branagh, a film rendezője), "Valaki rávett, hogy felvegyél?", ő meg azt mondta "K-rvára nem".
Imposztor-szindróma, mi?
Igen! Teljesen elhűltem, amikor megkaptam a szerepet. Emlékszem, Kennel forgattunk egy jelenetet közösen és azt mondta, "Csak improvizálj". De én nem szeretem az improvizációt. Mondd meg, mit kell mondanom és én elmondom. Túl stresszes különben. De úgy voltam vele, "Oké!", de közben a szívem kiugrott a helyéről. És megcsináltuk. Fantasztikus volt! Nagyrészt így csináltam végig az egész filmet, ahelyett, hogy azt hajtogattam volna folyton, "Oh, én nem tudom ezt megtenni", amit egyébként általában mondani szoktam.
Most, hogy olyan sok ajánlatot kapsz, hogyan válogatsz közöttük?
A fő célom most az, hogy Reynek eleget tegyek. Miután kapsz egy ilyen lehetőséget, nem hiszem, hogy el tudod utána játszani A pincérnőt, A barátnőt, vagy egy hasonló személytelen női szerepet.
Claire McCarthy Opheliájában, amiben te játszod a címszerepet, a női vágyra fekteti a hangsúlyt. Azt mondanám, ez teljesen feje tetejére állítja A barátnő sztereotípiát.
Igen! Miért ne lehetne elmesélni Hamlet történetét női szemszögből? Gyönyörű sztori. A Chaos Walking is a gender-kérdésről, a kommunikációról szól, és hogy mibe kerül valakit megbüntetni a szörnyű tettéért. Pont arról szól, ami most mindenhol történik: a vezető pozícióban lévő emberekről, akik mindenféle szörnyűséget művelnek, és a világnak szemet kellene hunynia felette, mintha mi sem történne? Őrület!
Szóval olyan szerepeket igyekszel elvállalni, amiben erős nőket, harcosokat kell alakítani? Hogyan tud valaki eleget tenni Rey szerepének?
21. századi nőként, aki olyan családban nőtt fel, ahol senkit sem fogtak vissza a neme miatt, nem értettem eleinte, hogy mi ebben a nagy dolog. A Reyre kapott reakciók annyira őrületes voltak, hogy teljesen sokkoltak. Úgy voltam vele azelőtt, hogy "Persze, hogy egy női karakternek azt kell csinálnia, amit csak akar". De akkor odajöttek hozzám emberek és azt mondták, "A gyerekemnek eddig sosem volt minek beöltöznie". Én meg rájöttem, hogyha benne lehetek valamiben, ami arra ösztönöz egy lányt vagy fiút, hogy vágjon vissza és nyerjen a nagy gonosz ellen, akkor az csodálatos… Van ebben egy bizonyos felelősségérzet.
Úgy gondolod, az, hogy Rey jelképez egyfajta elmozdulást a társadalomban azzal kapcsolatban, hogyan tekintenek a nemi szerepekre?
Gond van azzal, ahogy tudat alatt tanítják a gyerekeket ezekről gondolkodni. Volt egy megbeszélésem a Disney marketinges embereivel, és így előadták, hogy "Akkor ezek a játékok lesznek a lány soron és ezek a játékok a fiú soron". Én meg csak úgy tudtam reagálni, hogy "Mi a fenéért van külön lány sor és fiú sor?". Sokszor találom magam olyan helyzetben, hogy ideges leszek, mert egyszer láttam vagy hallottam valamit, vagy láttam egy játékot és k*rvára megváltoztatta azt, ahogy gondolkodom.
Idén karácsonykor jön a Star Wars-széria befejező része: The Rise of Skywalker
Idén karácsonykor jön a Star Wars-széria befejező része: The Rise of Skywalker
Nagyon nagy most a tered. Ez arra késztet, hogy felszólalj olyan témákban, amiben fel akarnál szólalni?
Nagyon nehezemre esik. Regisztráltam az Instagramra, próbáltam önmagamat adni, de az emberek nem voltak túlságosan kedvesek. Kitettem valamit a fegyvertartással kapcsolatban, mert részt vettem egy megemlékezésen, ami az orlandói merényletek áldozatai előtt tisztelgett (49 ember meghalt és több mint 50-en megsebesültek). Az embereknek nem tetszett, hogy hogy néztem ki, én meg úgy voltam vele, "Kilépek ebből". Ennyire egyszerű. Nem erre vállalkoztam.
Miért pont ez húzta ki nálad a gyufát?
Mindenki azt mondta, hogy azért történt, mert a fegyvertartásról beszéltem, de nem így volt. Ha biztonságos fegyvertartásról akarok beszélni, akkor biztonságos fegyvertartásról fogok beszélni. Nem azért regisztráltam, hogy azt mondják az emberek, "Milyen csodálatos vagy!", de nem is azért, hogy olyanokat mondjanak nekem, hogy "A bőrszíned szar". Úgyhogy levettem a posztot, aztán letöröltem a profilomat.
Most már eljutottunk egy olyan szintre, hogy a közösségi média szakmai ártalom egy színész számára, nem?
Sajnálatos módon igen. De nem jó nekem személy szerint. Nem vagyok egyszerűen megfelelően felszerelkezve hozzá. Nagyon érzékeny vagyok – nem túl érzékeny -, de nagyon átérzem a dolgokat. Ugyanakkor engem sokkal többet kérdeznek arról, hogy kivel randizom, mint John Boyegát. Nem válaszolok rá, mert vannak dolgok az életemben, amik nem publikusak. Nyilván felmerül, hogy akkor azt gondolják majd rólam, hogy hálátlan vagyok? Valaki egyszer konkrétan azt mondta nekem, hogy Ez és ez nem válaszolt ilyen kérdésekre, és nagyon ridegnek tűnt. De muszáj magamnak én legyek az első, mert ha nem vagyok egészséges – tavaly szorongással küzdöttem -, ha nem vagyok mentálisan egészséges, vagy legyengülök a túlzott nyitottságtól, nem marad számomra már semmi, amikor valaki megközelít.
Mennyire volt súlyos a szorongásod?
Voltam egy kivizsgáláson tavaly januárban, és az orvosok azt mondták, a testemnek csak 30%-a lehet stressz, 70%-a normális kell, hogy legyen. Bennem 70% volt a stressz és 30%-a volt csak normális. A kortizolom annyira magas volt, vagy valami ilyesmi, hogy a testem folyamatos készenlétben állt. Annyira beteg voltam az egyik forgatási napon, hogy valamelyik újság úgy hozta le, mintha másnapos lettem volna. Én meg csak annyit mondtam, "Srácok! Sulinapokon nem iszom".
És akkor hogyan kapcsolsz be a rajongók számára ezeken a napokon?
Carrie Fisher azt mondta, Tudod, amikor odamennek hozzád az emberek egy fotóra?, én meg egyből rávágtam, Ugye, milyen félelmetes?. De ő erre elmesélte, hogy egyszer megölelt egy rajongót, akinek érezte a zakatoló szívverését. Azt mondta, Erre kell emlékeztetned magad: mindenkinek ugyanolyan idegtépő.
Micsoda hihetetlen veszteség (Fisher 2016. decemberében halt meg, három hónappal később, hogy Az utolsó Jedik forgatásai lezárultak). Mire számíthatnak a rajongók Leia hercegnő utolsó jeleneteiben?
Az utolsó dolog, amit Carrie és én együtt forgattunk több okból is megható volt. A film vége, és mindenféle őrültség történt. De van egy pillanat köztünk, és most hogy erre gondolok, rájöttem, nagyon nehéz lesz végignézni, mert olyan lesz, mint egy búcsú, annak ellenére, hogy akkor nem volt az. Tudod, ő és én valami hasonló dolgon mentünk keresztül csak más-más időben (Star Wars hősnőkként). Neki volt a legelképesztőbb élete.
Adott neked valaha bármilyen tanácsot, hogyan éld túl mindezt?
Azt hiszem, a lényege az volt: légy önmagad. Azt mondta, a saját módszereiddel oldd meg a problémákat. Ő a humort választotta, és én ugyan nem vagyok ilyen, de ez rendben van. Nagyon sokféle módon szolgálhatod önmagad, tedd úgy, ahogy csak akarod, és óriási sikered lesz. És minden rendben van.
Szöveg: Allison P. Davis
Ez a cikk eredetileg a GLAMOUR 2018. január-februári számában jelent meg.
