Cannes legnagyobb nyertesei (és vesztesei)

Nuri Bilge Ceylan – Palm d'Or
Egyesek megelégednek azzal, hogy filmjük bekerül a cannes-i válogatásba, mások pedig addig nem nyugszanak, míg nem viszik haza a fesztivál legnagyobb díját, a Palm d'Or-t. Miután 2011-ben másodikként végzett a török rendező a Once Upon a Time in Anatolia című filmjével, idén már győztesként távozott a Winter Sleep produkciójával. A feszült párbeszédekkel telített csehovi történet három és negyed órán keresztül egy gazdag, önimádó színésznek az elhidegült feleségéhez, a kételkedő testvéréhez és a szegény, iszlám albérlőihez fűződő viszonyát mutatja be. A rendező a mai Törökország lelkivilágát vizsgálja, mely egyszerre gazdag és szegény, nemzetközi és elszigetelt, világi és iszlám. Ceylan témája mindenképpen megérdemli a nagydíjat.

Alice Rohrwacher – Grand Prix

Az idei cannes-i filmfesztivál igazi hullámvasút volt Alice Rohrwacher számára. Először mindenki arra számított, hogy a fiatal, olasz rendező nyeri a Palm d'Or díjat, mivel azt rebesgették, hogy zsűri ebben az évben egy nőnek szeretné adni azt. Majd, miután filmjét bemutatták, a kritikusok egyfelől elhanyagolták, másfelől csak negatív módon nyilatkoztak róla. De az olasz tehetség igazán megmutatta, ki nevet a végén. Alice Rohrwacher a második legjobb, Grand Prix díjjal a zsebében távozott.

Xavier Dolan – Zsűri díj
A legkoraérettebb résztvevője a fesztiválnak Dolan, ugyanis 25 évesen már öt filmet készített! Viszont a québeci pimasz rendező szolgált a legtöbb nézeteltéréssel a kritikusok számára. A Mommy című filmje ugyanis kétféleképpen is jellemezhető: zseniális és szeretetteljes, illetve idegesítően eltúlzott. Sokan úgy gondolták, hogy filmjével elviszi az aranypálmát, beleértve Dolant magát is, aki sosem volt híres szerénységéről. A színész már a díjátadóra is hosszas beszéddel felfegyverkezve érkezett. Valójában azzal, hogy elveszítette a fődíjat, sokat nyert. Hiszen mint tudjuk, akit a leghamarabb kicsinálnak, azt először istenítik. Még túl korai lett volna Dolan számára ez a fajta győzelem annak ellenére, hogy kétségtelenül nagyon tehetséges.

Bennett Miller – Legjobb rendező
Most, hogy megkaparintotta a legjobb rendezőnek járó díjat Cannes-ban, reméljük, hogy ez az amerikai filmes híressé válik a birkózó testvérpárról (Channing Tatum és Mark Ruffalo) szóló megragadó történetéért. Miller elbeszélése visszafogott, figyelmes és az alakításokra hangolt. Első két filmje, a Capote és a Pénzcsináló Oscar-figyelmet is kapott (Philip Seymour Hoffman meg is nyerte a legjobb színésznek járó díjat 2006-ban, az utóbbit pedig hat aranyszoborra is jelölték 2012-ben). Senki sem fog meglepődni, ha idei filmje is hasonló fogadtatásban részesül az Akadémia részéről.

Julianne Moore – Legjobb színésznő
Míg a gyönyörű sztár hivatalosan megnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat a Maps to the Stars című filmben látható hisztérikus, narcisztikus hollywoodi színésznői alakításáért, addig elgondolkodtató, hogy ez nem egy pirruszi győzelem volt-e. Julianne Moore remekül alakítja az idegösszeroppanásban szenvedő nőket, és az ezért járó újabb elismerés csak arra bíztatja a rendezőket, hogy továbbra is ilyen karakterek megformálását bízzák rá.

Timothy Spall – Legjobb színész

Nem sok kevésbé glamúrosabb sztárt tudnánk említeni az 57 éves londoni színészen kívül, akit talán a Harry Potter Féregfarkaként ismert meg a nagyvilág. Mike Leigh filmjében, mely a híres angol festő, J.M.W Turner utolsó 25 évét öleli át, Spall igazán kibontakozott, és bizton nevezhetjük pályafutása eddigi legnagyobb alakításának. A színész óriási mélységekig megy el a karakter komplexitásának megformálásában, ráadásul a zseniális festő gyakran csak morgásokkal kommunikál, melyet Spall remekül megragadott. Ahogy a film bemutatkozott a fesztivál második napján, mindenki azt találgatta, vajon ki fogja legyőzni Spallt a legjobb színész kategóriában. Nos, senki.

Pride – Queer Palm
Matthew Warchus filmje mindenkit levett a lábáról. A történet 1984-ben zajlik, Margaret Thatcher idején Angliában. A Pride remek szereposztással, Bill Nighy és Imelda Staunton főszereplésével mutatja be, hogyan fogtak össze a meleg és leszbikus aktivisták a bányászokkal a rettenthetetlen miniszterelnöknő kirekesztő uralma ellen. Ez egy olyan produkció, amelyet biztosan rengetegen meg fognak nézni majd a moziban.

Mundruczó Kornél – Un certain regard, Palm Dog
Mundruczó Kornél Fehér Isten című filmje elsöprő sikert aratott az idei filmfesztiválon. A megható és megragadó történet nem csak a magyar rendezőnek hozta meg a jól megérdemelt elismerést, hanem a négylábú főhős is külön díjban részesült. Ráadásul Cannes történetében először vett részt kutya sajtótájékoztatón, vonult fel vörös szőnyegen, és lépett színpadra. Nem is lehetnénk büszkébbek.

Ryan Gosling
A sármos színész első filmje az egyik legjobban várt produkciója volt a fesztiválnak, de sajnos a körülötte levő nagy felhajtás mind hiába történt. Ryan Gosling első rendezése rengeteg negatív kritikát kapott, amiből bizony elég nehéz lesz majd kijönni. Mi megbocsájtjuk neked, Ryan, és izgatottan és pozitív hozzáállással várjuk a következő nagy dobásod!

Kristen Stewart és Chloe Grace Moretz
Sajnos Olivier Assayas filmje, a The Clouds of Sils Maria Cannes egyik legnagyobb vesztese volt – nem nyert semmit. Ennek ellenére biztosak vagyunk benne, hogy a korosodó színésznő (Juliette Binoche) és személyi asszisztense (Kristen Stewart), illetve a feltörekvő hollywoodi sztár (Chloe Grace Moretz) története elnyeri a közönség tetszését. A film ismételten emlékeztet bennünket arra, hogy Assayas az egyik legjobb, amikor színésznők rendezéséről van szó. Binoche remek, kimerítő alakítása ellenére, a film sikere kétségtelenül Stewart érdeme, aki sosem volt még ennyire könnyed, természetes és csodálatos, ráadásul Moretz minden egyes megjelenése igazi hollywoodi sztárra vall. Fene a díjakba, ők ketten Cannes 2014 nyertesei!