Tetszett Benedek Ágota “kib*szott karanténnaplója”? Jó hírünk van, jön az író első nagyjátékfilmje!
Az elmúlt év egyik legkedveltebb olvasmánya lett Benedek Ágota “kibaszott karanténnaplója”: a Rumbarumbann nem csak abban segített, hogy jókat röhögjünk a bezártság nehézségein, de egy újabb lépést tett a női léttel kapcsolatos tabuk ledöntésében is. Ha te is úgy érzed, nem tudsz betelni a szerző humoros és drámai gondolataival, jó hírünk van: elkészült Ágota első nagyjátékfilmje, az Űrpiknik, amiről most megosztotta velünk a gondolatait.
Ezeket láttad már?
Ha jól tudom, tavaly már javában dolgoztál a filmeden, mégis a könyved, a Rumbarumbamm debütált előbb és irányította rád a figyelmet. Mennyire írta ez át a terveidet?
A film már rég leforgott, és az utómunka is kész volt, mikor kitört a járvány, és elkezdtem írni a karanténnaplót. Ez a terveimet csak azért írta át, mert a bemutató nagyon eltolódott, de a blog, a könyv, és az ebből készülő sorozat más vonalon zajlik. Erősíteni tudják egymást, akadályozni nem.
Van kapcsolódási pont a film és a könyv között?
Persze, mert a film is belőlem van, a filmben is van belőlem. Amikor erre válaszolok, még csak a díszbemutatón vagyunk túl, de már kaptam olyan visszajelzést, hogy felismerhető vagyok benne nyomokban, ahogy a könyv meg egy…kivonatom.
De azért az Űrpikniket hat évvel ezelőtt kezdtük el, más életszakasznak a kivonata. Ha az.
Míg a könyv a karantén hétköznapjairól szól, az Űrpiknik egy teljesen abszurd szituációt dolgoz fel. Honnan jött az ihlet? Emlékszel még arra, hogy pattant ki a fejedből?
A fejünket összedugva pattintottuk ki a filmet a rendezővel, Badits Ákossal. Szerettük volna a különcség egy nagyon szélsőséges formáját ábrázolni, így lyukadtunk ki egy aliennél. Ezúton is elnézést kérek azoktól az emberektől, akik valaha az ötletelésünk körül kávéztak vagy ebédeltek valamelyik munkahellyé avanzsált térben. Nehéz órákat okozhattunk pár gondolattal.
Minden alkotásodban fontos eszköz a humor – ez a könyvedben, a vlogodon és a filmedben is megjelenik. Ez jellemzi a mindennapjaidat is? Szereted humorral feloldani az amúgy nehéz, szorongató élethelyzeteket?
Igen, én szeretem a dráma és a humor váltakozását, és ha egy-egy nehéz vagy szorongató helyzetet humorral oldunk. Szerintem ez egy jó műfaji-, stíluselem és élet-technika is.
A könyveddel és a filmeddel több olyan szerepet is vállaltál, amit a többségi társadalom „nőietlennek” címkéz fel. Nem riadsz vissza a káromkodástól, és ha mindez nem lenne elég, még sci-fit is írsz rom-kom helyett. Milyen visszajelzések érkeztek?
Nem kétlem, hogy ez egy megosztó film. Nagy nyitottságot kívánnak az ötleteink, de ha engedi a néző, hogy behúzza őt ez a furcsa élmény, hirtelen nagy szórakozás közepette találhatja magát, ami az elsődleges célunk volt. Nem szerettük volna túl komolyan venni magunkat, és aki ezt számonkéri, neadjisten bosszankodik rajta, az nem értette meg a szándékot.
A könyvet – és azt megelőzően a blogot – terápiás céllal kezdted el írni. A forgatókönyv megírásának is volt terápiás hatása?
Annyiban igen, hogy minden alkotási folyamat közben elmélyülsz picit magadban is. Illetve az a türelemjáték, amit az Űrpiknik megvalósulása diktált, az egyfajta terápiába is csapott, igen…
A Rumbarumbamm is vászonra kerül, csak éppen sorozat formájában. Milyen lesz ez, és mikor láthatjuk az első részt?
Valóban dolgozom a sorozaton, és már a folyamat is lehengerlő, kiváló szakmai támaszaim vannak, borzasztóan élvezem, és hát mindig is erre vágytam, úgyhogy most nagyon boldog vagyok.
A sorozat története már nagyon elrugaszkodott a könyvétől, de megőrzi a hangját, a hangulatát, és legfőképpen a karaktert. Ezen kívül lesz lehetőség mélyebbre nyúlni azokban a felvetésekben, amiket a könyv csak karcolt.
Lehetetlen időpontot ígérnem azzal kapcsolatban, mikor készül el, hiszen egyelőre a forgatókönyv fejlesztésénél tartunk, de az biztos, hogy mindenki nagy erőbedobással és lelkesedéssel azon van, hogy mihamarabb lássuk.
